1. tévhit – A gyerekekről készített pornográf felvétel birtoklása nem abúzus, ezért nem súlyos bűncselekmény
A gyerekpornó valójában nem pornó: ezek a képek igazából gyerekekkel történt szexuális erőszakot bemutató felvételek vagy olyan fotók, amiket közösségi oldalakról loptak, és súlyosan visszaélnek velük. A képek birtoklói maguk is egy hálózat részeivé válnak, ami fenntartja a keresletet a gyerekek megerőszakolásának felvételére, a képeikkel való visszaélésre. 19 ezer kép birtoklása önmagában is hozzájárul ahhoz, hogy gyerekeket bántalmazzanak, és az ezt elszenvedők életük végig súlyos traumát éljenek át. Ezek nem csak képek, hanem valós gyerekeknek okoznak valós szenvedést és valós traumákat.
2. tévhit – Ha az ügy nyilvánosságra került, és az elkövető megbánja a tettét, akkor már minden rendben
A büntetésnek egyik része, hogy az áldozatoknak igazságot szolgáltasson, a másik pedig az, hogy elrettentő erővel bírjon. Kaleta Gábornak egyhavi fizetését sem kell büntetésként befizetnie, és börtönbe sem kell vonulnia, ami egyáltalán nem tűnik elrettentő erejűnek, igazságosnak meg pláne. Sajnos arra sincs biztosíték, hogy az elkövető ezután ne foglalkozhasson gyerekekkel.
Képünk illusztráció (fotó: Pixabay)
3. tévhit – Ha az elkövető terápiára jár és állítása szerint megbánta a tettét, akkor már nem fog visszaesni
A legtöbb elkövető nem érez empátiát az áldozatai irányába, úgy gondolja, neki joga van ahhoz, amit tesz: a gyerekekre csupán eszközként tekintenek, amik az ő kielégülésükhöz vezetnek. Az elítélt szexuális bűnözők 67%-át később újra letartóztatják. A kezelésükre kidolgozott programok talán valamelyes csökkenthetik az újra-elkövetés kockázatát rövid és középtávon, de hosszútávon kérdéses a kezelés hatékonysága. A terápia és a megbánás sok elkövetőnél csupán manipulálásra szolgál, azt szeretnék, hogy emiatt enyhébben ítéljék meg az általuk elkövetett bűncselekményt. Ezek nem jelentenek biztosítékot arra, hogy a jövőben az illető nem fog hasonló bűncselekményt elkövetni.
4. tévhit – A szexuális aberráltsággal az emberek együtt születnek, ezért nem tehetnek róla
Az, hogy a gyerekeket és/vagy a tinédzsereket izgatónak találja valaki, nem a társadalmi normák ellenében jön létre. A pedofilok nem az áldozatok korát, hanem a korából következő kiszolgáltatottságát és tudatlanságát találják izgatónak. A nagy korkülönbség hatalmi helyzetet ad, a kiszolgáltatottság szexualizálása pedig része a szexuális kultúrának. Ahol egyre több gyerek fogyaszt pornót, ahol a Lolita történeteket romanticizálják, ahol a kislányokat szexuális pózokba állítva árulnak gyerekfürdőruhát, ott kitermelődnek azok a szexuális bűnözők, akik mindezt vonzónak találják. Az éles hatalmi különbségek és a szexualitás évtizedek alatt kapcsolódik össze az elkövetők elméjében, egy-egy rövid börtönbüntetéssel vagy terápiával ezen aligha lehet változtatni. Olyan társadalmat kell teremteni, ami nem termel ilyen elkövetőket, a már létezőket pedig távol tudja tartani a gyerekektől.
(A Nane Egyesület sajtóközleménye alapján)
