„Megkövült szívem miattad. Már csak egy érzések nélküli bábu vagyok, akinek egyetlen arckifejezése van. Nem húzódik mosolyra ajkam és nem is hullajtom könnyeket. Nem jó, nem rossz az életem, csak létezem.
Nem tehettem mást, csak így sikerült téged túlélni. Így tudtam belőled kigyógyulni és mindazt, amit tettél velem elfeledni. Képes voltam ezért arra is, hogy letagadjam: valaha ismertelek. Igaz, azt is sikerült letagadnom magam előtt, hogy van szívem…
Hónapokra sikerült elhallgattatnom a lelkemből felszakadni próbáló sikolyokat. Dolgoztam, mint egy szorgos hangya, hogy ne legyen időm gondolkodni. Tudtam, ha egyszer hagynám, hogy gondolataim feléd sodródjanak, akkor rám szakadna hiányod fájdalma és én nem akartam miattad szenvedni!
Elvégre, minek sirattam volna meg valakit, aki talán már az arcomra sem emlékszik?!”
Borseeka teljes bejegyzését ide kattintva olvashatod.
(Kiemelt kép: Pixabay)
