Lélek

Akár 35 kilót is felcipelnek a csúcsra – dolgozó nők az Aconcaguán

Az Everest-alaptábor után az Aconcagua alaptábora a legnagyobb a világon. Több száz állandó dolgozóval, akik a mászószezonra (november közepétől február közepéig) költöznek ide. Szembetűnő, mennyi állandóan mosolygó nő rohangál itt fel-alá, kézben tartva az egész létesítményt.

2019 szeptemberében egy kávé felett elhatároztam, hogy a karácsonyt Amerika legmagasabb hegyén, az Aconcaguán (6962 m), az argentín Andokban töltöm. Egy saját szervezésű expedícióban gondolkodtam, teherhordók és vezető nélkül. Októberben egy ismerősöm, Melinda, és akkori párja is becsatlakozott. December elején együtt elindultunk, és dec. 23-án sikerült elérni a csúcsot. A két esemény között, az alaptáborban kiemelkedően erős nőkkel találkoztunk.

Anna, teherhordó

Ezek a fiatal nők 35 kilót is felcipelnek a csúcsra

Anna az ágyán (Fotó: Female Yeti)

Mennyi időre jöttél a táborba?

December 1-jén érkeztem, és márciusig maradok, amíg van meló.

Mi szükséges ahhoz, hogy valakiből teherhordó legyen?

Önéletrajzot kell írni, és ennyi. Én korábban három évig dolgoztam konyhán, ez is jelzi, hogy terhelhető vagyok. Talán meglepően hangzik, de ez a világ legjobb munkája. Elsősorban azért, mert kint lehetünk a szabadban. Az sem utolsó szempont, hogy a fizetés sem rossz.

Milyen az élet az alaptáborban?

Itt mindannyian barátok vagyunk, olyanok, mint egy igazi család. A munka mellett nekünk is van szabadidőnk. Én például boulderezek, elvégre itt mindenki mászó… A sátorért, amelyben élünk, bérleti díjat fizetünk. Ellátjuk magunkat, főzünk, gondoskodunk a mindennapi szükségleteinkről. És vannak nehezebb időszakok is, amikor kevés a munkánk.

Hogyan oldjátok meg a saját ellátásotokat?

Már novemberben összeállítjuk, hogy milyen ételekre van szükségünk, és azt felszállítjuk az alaptáborba. Sokfélét hozunk, hiszen nem szeretnénk ugyanazt enni hónapokig, ráadásul a munkánkhoz fontos a jó erőnlét. Az ananásztól kezdve a kukoricadarán keresztül a zöldségekig mindenünk van.

Hiányzik a családod?

Ez a családom. Ez a hatodik évem az Aconcagua alaptáborban, minden karácsonyt és újévet itt töltök. Hiányoznak a rokonaim, de az itteni „családomban” vagyok a legszabadabb.

Szembetűnően sok a teherhordó nő…

Az APA (Aconcagua’s Porters Association, avagy az Aconcaguai Teherhordók Egyesülete) hisz abban, hogy a nőknek és a férfiaknak ugyanakkora erejük van. Ez tényleg kemény munka, de meg lehet csinálni.

Kezeltek már másként, mert nő vagy?

Előfordul, hogy amikor jelentkezem egy munkára, győzködnöm kell az ügyfelet, hogy felfogadjon. Ha egy férfi teherhordó jön, neki nem kell bizonyítania semmit, egyből elfogadják. Tegnap is jött egy ügyfél, és jelezte, hogy csakis férfit akar. Sokan nem hiszik el, hogy mi, nők is erősek vagyunk. A teherhordáshoz többféle készségre van szükség, és ebből csak egyik a fizikai erő – a fájdalomtűrés legalább olyan fontos. Márpedig a nők sokkal felkészültebbek a fájdalomra, mint a férfiak. Szerencsére ha az APA-nak dolgozol, akkor nem kell senkinek semmit bizonyítani. De ismerek egy másik cégnél egy lányt, aki teherhordó szeretne lenni. Hat éve a konyhán dolgozik, és könyörög, hadd váltson, de még nem engedték neki. Nekem ez az első évem ebben a munkakörben. Igaz, hogy visszautasítanak néha, mert nő vagyok, de nem érdekel – a lényeg a kitartás.

Milyen erősségű volt a legdurvább szél, amiben dolgoztál?

Körülbelül 60 km/óra, folyamatosan feldöntött, miközben huszonöt kiló volt a hátamon.

Te hány kiló vagy?

Ötvenöt.

Mekkora súlyt vihettek?

Megpróbálunk 20 kilót, bár negyvenet is elbírna egy porter, de gondolunk a másikra is. Fontos, hogy mindenkinek jusson munka. Viszont ha ott vagy a felső táborban, és a vezető azt mondja, le kell vinni mondjuk harmincöt kilót, akkor mese nincs, le kell vinni. Fent nem tudom ellenőrizni, hány kilót hozok le a hátamon. Ez csak lent derül ki, és méréskor az ügyfél kifizeti a többletet.

Mi volt a legőrültebb dolog, amit kértek, hogy felvigyetek?

Egy asztal. Igaz, azt nem én vittem, hanem a kollégám. Teljesen fel kellett vinni a csúcsra, mert az ügyfél a csúcsnál is magasabban szeretett volna lenni. Nekünk ez munka, mi nem ítélkezünk, egyszerűen felvisszük, amit kérnek tőlünk.

Ezek a fiatal nők 35 kilót is felcipelnek a csúcsra

Anna munkába indul (Fotó: Female Yeti)

Érzel fizikai fájdalmat cipeléskor?

Nagyon sovány vagyok, és a csípőcsontom sokszor fáj. De nem szoktam megbetegedni, mert odafigyelek magamra. Ez azért is fontos, mert oxigénhiányos környezetben nehezebb felépülni bármilyen betegségből.

Mit szólnak a férfi hegymászók, amikor látnak téged a sok teherrel a hátadon?

Elismernek, és néha gratulálnak.

Miből áll a ruhatárad?

Két nadrág és négy felső. Plusz a hegyi felszerelés. Tavaly nagy szükségem volt egy hálózsákra. Körbekérdeztem mindenkit, és végül egy kínai nő felajánlotta a saját, alig használt hálózsákját. Ez nagyon szép gesztus volt a részéről. Nagyon boldog voltam!

Voltál már a csúcson?

Még nem. Nem éreztem magam elég erősnek ahhoz, hogy megmásszam.

Mihez kezdesz, ha vége a szezonnak?

Még nem tudom. Szeretnék utazni, eljutni Peruba. De gondolkodom azon is, hogy veszek egy házat, ami a hegyekre néz.

Meddig szeretnéd ezt a munkát folytatni?

Az Aconcagua csodálatos, úgyhogy addig, amíg csak lehet. Bármeddig itt maradnék.

Emilia, mindenes

Ezek a fiatal nők 35 kilót is felcipelnek a csúcsra

Emilia mosás közben (Fotó: Female Yeti)

Miért választottad ezt a hegyet?

Találkoztam pár emberrel, aki itt dolgozott, nagyon jó kisugárzásuk volt, így eldöntöttem, hogy én is itt szeretnék dolgozni. Utánanéztem, mik a lehetőségek, interjúkra jártam. A második évemet töltöm itt, és szeretnék visszajönni a következő szezonra is. 
 
Mi a munkaköröd?

Főzök, felügyelem a tábort, vizet szállítok a szamaraknak, a teherszállítás logisztikája is a kezemben van. Tartom a kapcsolatot az ügyfelekkel, és biztosítom, hogy jól érezzék magukat. Decembertől márciusig itt vagyok, utána pedig gyerekpszichológusként dolgozom.

Hiányzik a családod?

Persze, de itt olyan, mintha egy nagy családhoz tartoznék. Mindenki segíti egymást, férfiak, nők egyaránt.

Mire tanított a hegy?

A városban nagyon sok materiális javam volt. Itt, a hegyen rájöttem, hogy tulajdonképpen nincs is szükségem ezekre. Igazából nagy nehézség sincs, az időjárás okoz néha kihívást.

Voltál a csúcson is?

Tavaly nekivágtam a szezon végén, de a rossz idő miatt visszafordultam. Idén újra megpróbálom.

Milyen jövőt álmodsz magadnak?

Szeretnék továbbra is gyerekekkel dolgozni. Változást hozni a napjaikba, lehetőleg a szabadban kezelni őket, és nem a négy fal között, ahol a problémák keletkeznek.

Luz, alaptábor-menedzser

Mióta dolgozol itt?

Huszonegy évesen kezdtem, ennek már tizenegy éve. Jelenleg alaptábor-menedzserként dolgozom, emellett hegyi vezető is vagyok. Ez azt jelenti, hogy én intézem az expedíciók logisztikáját: szamarak, étel, hotelfoglalás – bármit, amire az ügyfélnek szüksége van ahhoz, hogy elérje az álmát, és feljusson a csúcsra. Mindennap 6.30-tól 23 óráig tart a munkaidőm, novembertől márciusig. Sok szenvedésen mentünk keresztül, és komoly erőfeszítésbe került, de megtanultam élvezni az ittlétet. Ezeket az embereket többet látom, mint a családomat…

Mi a legnagyobb nehézség, amivel szembenézel?

Nem igazán jut eszembe semmi. Már hozzászoktam ehhez a munkához, és ami másnak talán nehézség lenne, nekem nem az. A legnehezebb talán mégis az emberek görcsösségével megbirkózni. Mindenki nagyon szeretné elérni a csúcsot, viszont a sikert sok tényező befolyásolja az időjárástól, akklimatizációtól kezdve az edzettségig. Közbeszólhat bármilyen betegség. Az emberek sokszor nagyon erős érzésekkel reagálnak itt fenn, ha akadályoztatva érzik magukat. Amikor én először felértem a csúcsra, nem volt B tervem, egyszerűen csak tudtam, hogy fel kell jutnom. Az első alkalom volt a legkeményebb, azt követően már könnyebben ment, mert megismertem a testemet, tudom már, hogyan reagál, és így a félelem is elmúlik.

Előfordult már, hogy evakuáltál fentről egy ügyfelet?

Két éve a Colerában [a hármas tábor 6000 m-en] egy vak futballista eszméletlen volt, és felmentünk érte. Én kötelet kötöttem rá, hogy ha elesik, ne üsse meg magát, két vezető pedig a hóna alá vette. Nagyon meredek volt lefelé a terep, és örökkévalóságnak tűnt, mire levittük a kettes táborba, 5550 m-re, ahol már jött érte a helikopter. Fájdalmas élmény volt, többször rálépett a hágóvasával a lábunkra. Hála Istennek, azóta már jól van. Habár nem hegyi vezetőként voltam jelen ennél az esetnél, azt vallom, ha rendelkezel a szükséges tudással, akkor segítened kell a bajba jutottnak. A nőknek külön üzenem: különleges képességünk, hogy agyban erősek vagyunk. Biztatni szeretném a nőtársaimat, hogy merjenek nagyot álmodni és követni az álmaikat! Ne engedjék, hogy a társadalom manipulálja őket! Én azért is voltam teherhordó két évig, hogy megmutassam, egy nő is meg tudja csinálni. Kivételesen jó munkát végeztem, a férfiak nagyon szerettek velem dolgozni, mert imádtam rendszerezni. Nem csak cipeltem, hanem azt is megmondtam, hogyan szortírozzák az expedíciós felszereléseket.

Mit csinálsz szezonon kívül?

Sokféle dologgal foglalkozom. Télen például síoktatóként dolgozom. Úgy döntöttem azonban, hogy májusban, amikor itt Dél-Amerikában beköszönt a tél, ezúttal elutazom majd Spanyolországba, és megtanulok rendesen szörfözni. Szeretnék egyensúlyt kialakítani a tengernél és a hegyekben töltött idő között. Egyébként sem egészséges kizárólag egyvalamire fókuszálni.

Liaue, mindenes

Ezek a fiatal nők 35 kilót is felcipelnek a csúcsra

Liuae – Fotó: Female Yeti

Gyönyörű neved van, mi a jelentése?

A nevem délről ered, és mapuche nyelven azt jelenti: élet. Azért jöttem ide, mert imádok a hegyekben lenni. Hegyi vezetőnek tanulok. A barátaim említették, hogy szükség van itt a táborban valakire, aki nyelveket beszél. Így kezdődött.

Miből áll a munkád?

Vécépucolástól a konyhatakarításig mindenből. Elsősorban felszolgálás, az étkezősátor előkészítése a vendégeknek, valamint kisebb szerelési feladatok.

Mivel foglalkoztál, mielőtt idejöttél?

Tavaly fejeztem be a hegyi vezetői tanulmányaimat, ezután pedig egy kalandparkban dolgoztam. Aztán munkát kaptam itt, az alaptáborban, és azt tervezem, hogy jövőre is visszatérek. Imádok sátorban lakni. Reggel, amikor felhúzom a cipzárat, lenyűgöz a havas hegyek látványa. Szeretem a közösséget, és azt, hogy mindig új emberekkel találkozom. Otthon, ha az ember nem mozdul ki, szinte semmi sem történik vele, de itt minden nap felér egy meglepetéssel. Egyre mélyebb kapcsolataim alakulnak ki, amióta ide jöttem. Élvezzük a munkánkat, de néha persze fáradtak vagyunk.

Gyönyörűen gitározol és énekelsz.

Életem egyik fontos része a hegy, a másik pedig a zene. Itt megvan mindkettő – csodás helyen vagyok, amely inspirál arra, hogy saját zenét írjak.

Van különösebb életcélod?

Talán az, hogy mindig mosolyogjak, és minden pillanatban azt tehessem, amit szívből csinálok. Illetve az is, hogy meglássam a lehetőségeket, ne csak egyetlen dologra fókuszáljak. Régen mindig volt valami, amitől féltem. Ahol sok férfi energia van, ott a nők úgy érzik, hogy nekik is erősnek kell mutatniuk magukat. Pedig lehetünk egyszerűen önmagunk. A férfiak itt támogatják a nőket, akik jó munkaerők az alaptáborban, mert empatikusabbak és jobban figyelnek a részletekre. Szerintem idővel több női teherhordó lesz majd, mint férfi.

Ezek a fiatal nők 35 kilót is felcipelnek a csúcsra

Az egyik lány megsérült munka közben, és Liua segít visszatenni a kötést a kezére (Fotó: Female Yeti)

Roxane, alaptábori orvos

Hogyan kezdődött itt a karriered?

Tizenöt éve kezdtem el mászni, majd orvosnak tanulni. Miután elvégeztem az egyetemet, hegyivezetőnek tanultam, és ezek után már csak a hegyekben akartam lenni. Ez a tizenegyedik évem itt, az alaptáborban.

Mit szeretsz a legjobban a munkádban?

Amikor embereket mentek, és látom, hogy jobban vannak. Nagyon jó érzés, hogy segíthetek nekik, ráadásul sokszor igen szélsőséges körülmények között. Holnap is felmegyek a fenti táborba, mert lesz egy jó időjárási ablak, és fent kell maradnom legalább öt-hat napig.

…Sajnos Roxane-nal nem tudtuk folytatni a beszélgetést, mert valaki rosszul lett az egyik fenti táborban, és a doktornővel indult is a helikopter.

Szerző: Female Yeti, akinek itt érheted el a blogját és Farkas Melinda.

Te is a hegymászás szerelmese vagy?

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése