„Pár nap alatt, határidőre olvastam el ezt a 400 oldalas könyvet” – kezdi bejegyzését az Így írok én című blog szerzője, majd hozzáteszi, bár a könyv nagyon megterhelő, ezzel együtt hiánypótló és olvasmányos volt. „Az első fejezet igazi mélyvíz, akkor majdnem abbahagytam, de végül sikerült túllendülni a holtponton” – írta a folytatásban.
Mivel a blog szerzője két recenziót is írt a könyvből, blogjába csak a fontosabb gondolatokat jegyezte fel. Például ezt a részletet:
„Tisztában vagyunk az internet előnyeivel, ami a kényelmet, a kapcsolatteremtést, a kreativitást, az oktatást és a kereskedelmet illeti. A magam részéről teljes mellszélességgel a technológia mellett állok, (…) ugyanakkor nagyon is aggaszt a technológiának a fejlődésben lévő gyerekekre tett hatása. (…) A gyerekek most még kisebb kortól használják az eszközöket. A legfrissebb tanulmányok azt mutatják, hogy a három-négyévesek tizenhat százalékának van saját tabletje, a nyolc- és tizenegy év közöttiek több mint harminc százalékának pedig van okostelefonja. A legújabb beszámolók megerősítik, hogy az öt és hét év közöttiek három százaléka, valamint a nyolc- és tizenegy év közöttiek huszonhárom százaléka rendelkezik közösségimédia-profillal a szabályozás ellenére, amely a tizenhárom évben jelöli ki a felhasználók alsó korhatárát. Ezek a gyerekek ki vannak téve az összetett algoritmusoknak, amelyeket arra terveztek, hogy befolyásolják és manipulálják az emberi viselkedést. (…) Legyen ez a felnőttek gondja, de a gyerekeket meg kell védenünk. (…) Az online medencének egyik vége sem sekély.”
És ezt:
„A kisbabának azonban nincsenek high-tech igényei. A technológia több szempontból is előnytelennek bizonyult az egészséges fejlődésre nézve. Egyelőre nincs olyan elektronikus eszköz vagy applikáció, amely helyettesítené a simogatást, a beszélgetést, a nevetést, a közös játékot, a kézfogást vagy egy könyv közös elolvasását.(…) Addig azonban olyan applikációra volna a legnagyobb szükség, amely emlékezteti a szülőket arra, hogy amikor otthon vannak, tegyék félre a saját képernyőiket, és töltsenek valódi személyes időt a gyermekeikkel.”
Ha szeretnél még többet megtudni a Cybercsapda könyvről, olvasd el a folytatást az Így írok én című blogban.
