Ki gondolná: az első fennmaradt szerelmes verset valamikor az i. e. 20-21. század környékén, vagyis körülbelül négyezer évvel ezelőtt véste ékírással egy kis agyagtáblába az ismeretlen sumér költő. Csak viszonyításképpen: ezzel nagyjából egy időben a Vrangel-szigeten kihaltak a gyapjas (törpe) mamut utolsó példányai, Egyiptomban megkezdődött a középbirodalom kora, a druidák (vagy akárkik) végre befejezték a Stonehenge építését – szóval tényleg nagyon-nagyon régen történt. Hogy a vers szerzője férfi volt-e, vagy nő, sajnos nem tudjuk (hisz, mint említettük, ismeretlen), az viszont biztos, hogy női szemszögből íródott, a hangulata pedig a régi mezopotámiai nyarakat idézően fülledt és forró, úgyhogy egyúttal akár az első erotikus versnek is nyugodtan nevezhetjük.
A 29 sorból álló mű az egyik utolsó nagy Sumér királyhoz, a III. uri dinasztia negyedik uralkodójához, Su-Színhez ( i. e. 2037 – i. e. 2029) szól, a beszélő pedig talán nem más, mint a mezopotámiai Inanna (a későbbi korokban: Istár) istennő, a Hold, a szerelem, a termékenység, a szex és a háború megszemélyesítője és patrónusa, aki valamiféle szimbolikus szent frigyre készül lépni a halandó uralkodóval, hogy bőség és jólét köszöntsön a birodalomra; a házasságot alighanem el is hálták, habár vélhetően nem személyesen az istennő, hanem az ő egyik hús-vér papnője látogatta meg a királyi fekhelyet.
Az agyagtábla egy isztambuli múzeumban (Fotó: Wikipedia)
Tehát azért nem egy hagyományos szerelmes versről van szó, hanem inkább egy afféle rituális, szent szövegről, de laikus szemmel nézve ez egyáltalán nem feltűnő. Bizonyítékul le is fordítottuk az első néhány sort (persze nem sumérból, hanem angolból, és nem is valami nagy művészi igénnyel – a teljes szöveg például itt olvasható):
Vőlegényem, drága vagy az én szívemnek,
Ragyogó a te szépséged, édes vagy, mint a méz,
Oroszlánom, drága vagy az én szívemnek,
Ragyogó a te szépséged, édes vagy, mint a méz,
Rabul ejtettél, remegve állok előtted,
Vőlegény, jöjj velem a hálószobánkba
Rabul ejtettél, remegve állok előtted,
Oroszlánom, jöjj velem a hálószobánkba
És így tovább, nagyjából ugyanebben a sikamlós és kissé pátoszos modorban.
A verset tartalmazó agyagtáblát, az Istanbul #2461-et a századforduló környékén találták a mai Irak területén, és jelenleg az Isztambuli Régészeti Múzeumban van kiállítva.
