Nemrég jelent meg a 2022-es évre vonatkozó Mental State of the World Report, vagyis a jelentés, ami 64 ország 407 959 polgárának válaszaiból állapítja meg, éppen milyen „a világ lelkiállapota”.
A legújabb adatok szerint ugyan a mentális jólét nem csökkent a 2021-es évhez képest, de nem is tért vissza arra a szintre, mint amilyen a világjárványt megelőzően volt.
És van még egy nem túl kedvező megállapítás: az átlagos mentális egészségi mutató (Mental Health Quotient, MHQ) – amit egyénekre vonatkozóan itt bárki kiszámolhat – ugyan 64-en áll, de nőtt azoknak a száma – ha csak egy százalékponttal is –, akik nem érzik jól magukat a bőrükben.
Abból pedig nem szabad messzemenő következtetést levonni, hogy a szubszaharai Afrikában a legmagasabb az átlagos MHQ-pontszám, és itt volt a legalacsonyabb a szorongó emberek aránya, ugyanis ebben a régióban nehéz reprezentatív adatokhoz hozzájutni amiatt, hogy csak egy bizonyos rétegnek van internet-hozzáférése, így valószínűleg olyanok tudták kitölteni a tesztet, akik jellemzően magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek és magasabb társadalmi-gazdasági csoportokból származnak.
Fotó: Getty Images
Az eredményekből viszont egyértelműen kiderül, nincs egyetlen olyan régió, vagy ország sem, ahol a fiatalabb generációk körében ne lenne aggasztó a fiatalok mentális jóléte. Csak egy példa, a Latin-Amerikában vagy Dél-Ázsiában élő fiatal felnőtteknél körülbelül egy a kettőhöz az esélye annak, hogy valaki mentális egészség miatt szakmai segítségre szoruljon, míg az itt élő 55 év felettieknél viszont egy a tízhez ugyanennek a valószínűsége.
Mivel a jelenés készítői a mentális egészséget hat alkategóriára bontották – alkalmazkodó- és ellenállóképesség, szociális én, elme-test kapcsolat, hajtóerő és motiváció, megismerés, valamint hangulat és kilátások, így arra is fényt tudtak deríteni, hol a legnagyobb a baj.
A megkérdezettek a legmagasabb pontszámokat az alkalmazkodóképesség és rugalmasság terén produkálták, a mínusz 100-tól 200-ig terjedő skálán elért 85-ös átlagpontszám azt jelenti, hogy az emberek világszerte a leginkább bíznak abban, hogy a változó körülményekre reagálva képesek megváltoztatni viselkedésüket és szemléletüket, és megbirkózni a kihívásokkal és kudarcokkal.
Én és a családom
Mindenképpen említést kell tenni egy harmadik mérőszámról is, ami a másokkal való viszonyunkat írja le. A társas kapcsolatok dimenziójában óriási generációs különbségek vannak, az 55-64 év közöttiek közel 70 ponttal magasabb pontszámot érnek el, mint az 55-64 évesek.
Ezek a különbségek tetten érhetők többek között a családi kapcsolatokban. Míg a 18-24 éves felnőtteknél nagyjából minden ötödik válaszadó vallotta azt, hogy közel áll családtagjaihoz, a 75 éves vagy annál idősebb felnőtteknél arányuk a kétszerese volt. És míg minden tizedik 18-24 éves arról számolt be, hogy legszívesebben soha többé nem találkozna családtagjaival, a 75 éves vagy idősebbeknek jelentősen kevesebben állították ugyanazt.
És ugyan a jelentés szerint minden egyes generációval folyamatosan nőtt azoknak a száma, akiknek gyermekként a szüleik minden anyagi szükségletet kielégítettek,
ugyanakkor csökkent azok aránya, akik azt mondták, hogy stabil és szeretetteljes körülmények között nőttek fel, miközben egyre többen számolnak be fizikai és érzelmi erőszakról, elhanyagolásról, és egyéb traumatikus tapasztalatokról.
És sajnos azok, akik ilyen körülmények között nőnek fel, több mint háromszor nagyobb valószínűséggel számoltak be mentális problémákról, mint azok, akik stabil és szerető otthonban cseperedhetnek fel.
Fotó: Getty Images
Azért vannak a jó barátok
Ugyan a barátok átsegíthetnek a nehezebb időszakokon, de sajnos ezzel kapcsolatban is vannak rossz hírek, a fiatalabb korosztályban ugyanis kevesebb a barátok száma, mint az idősebbeknél. A jelentés szerint a 75 év feletti válaszadóknak átlagosan 4,7 közeli barátja van, a 45 év alattiaknak átlagosan 3-3,2, mindeközben majdnem minden nyolcadik 18-24 éves arról számolt be, hogy egyáltalán nincsenek közeli barátai, ez kétszer annyi, mint amennyien a hasonló választ adó 75 év felettiek voltak.
A legsajnálatosabb, hogy ezek a kapcsolatok pont azoknak az életéből hiányoznak, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rájuk, ugyanis míg azok, akik szoros kapcsolatot ápolnak a családtagjaikkal, több közeli baráttal rendelkeznek, mint azok, akik elhidegültek rokonaiktól.
A mentális egészségügyi kihívások kockázata tízszer alacsonyabb azoknál, akiknek mind a szoros családi kapcsolatok, mind a baráti kapcsolatok száma nagy, írja a jelentés.
A szerzők szerint az sem használ a mentális egészségünknek, hogy naponta áltagosan 7-10 órát töltünk az interneten, és így kevesebb időnk marad a társas kapcsolatok ápolására, ami azért is baj, mert kijöhetünk a gyakorlatból. És persze nemcsak a társas intelligenciára gyakorolt hatása miatt lehet veszélyes a túlzott internethasználat, hanem azért is, mert végtelen mennyiségben ömölhetnek ránk a rossz hírek, illetve az online zaklatás is komoly problémát jelent.
Fotó: Getty Images
És mit lehet tenni? Nos, a tanulmány készítői is ugyanarra a következtetésre jutottak, mint oly sokan előttük,
az ember társas lény, erről nem szabad elfeledkeznünk, és bármennyire is függetlennek hisszük magunkat, szükségünk van másokra, szükségünk van a társas kapcsolatokra.
(via IFLSience)
