Rengeteg új kifejezést köszönhetünk a Z-generációnak, illetve a TikToknak, és nem egy olyan van, ami kifejezetten a munkáról szól, gondolunk itt a quiet quittingre vagy a rage applyingra. Most egy újabb szófordulat, amivel megismerkedhettünk, ez a bare minimum monday, amit mi most visszafogott hétfőnek fordítunk, és ami nagyjából annyit tesz, hogy hétfőn nem kell megszakadni a munkában, sokkal jobb, ha a hét elején bemelegítésként csak a kötelező feladatokat csináljuk meg.
A TikTokon Marisa Jo Mayes készített erről több videót, tőle eredeztetik a kifejezést, ami címkeként a közösségi oldalon már 2,3 millió megtekintésnél jár.
Marisa Jo Mayes most szabadúszó, de korábban alkalmazott volt, és maga is megtapasztalhatta, milyen is a kiégés. „Vasárnap nem tudtam elaludni, mert tudtam, hogy így pillanatok alatt hétfő lesz. Másnap pedig sokáig ágyban maradtam, mert tudtam, hogy mi vár rám, ha felébredek” – nyilatkozta.
Egy idő után úgy döntött, ebből elég, és csökkentette az önmagával szemben támasztott elvárásokat, így pedig sokkal hatékonyabb és produktívabb lett állítása szerint. És nem akarunk messzemenő következtetéseket levonni, de lehet, hogy oka van annak, hogy most, hogy sok helyen hibrid munkavégzés van, hétfőn csak kevesen jelennek meg a munkahelyen, általában a hét közepén van csúcsidő az irodákban. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezek az emberek nem dolgoznának, csupán azt, hogy lehet, hogy kell egy kis átmenet.
A munkaadók persze gondolhatják azt, hogy ők bizony nem azért fizetnek az alkalmazottaknak, hogy lustálkodjanak, lazsáljanak, mert sokuk számára ezt jelenti a visszafogott hétfő. Míg a másik oldal azzal érvel, szó sincs erről, ők a kötelességeiket teljesítik, csak plusz erőfeszítést nem tesznek, és ez kell ahhoz, hogy úgy érezzék, nemcsak a munkáról szól életük, és szakértők is megjegyzik, a visszafogott hétfő is egy tünet, aminek a hátterében rendszerszintű problémák állnak.
Persze az, hogy a munka révén válunk teljes értékű emberről, az nem egy új koncepció, a nyugati és a keleti kultúrákban is komoly előzménye van ennek, de egyre inkább kiütközik, hogy sokan újragondolnák ezt, mert nem robotok, hanem emberek vagyunk, és valószínűleg nem véletlen, hogy a kiégést, a túlhajszoltságot komoly problémaként kezelik világszerte.
A visszafogott hétfőről írt egy cikket Jack Delosa, az üzleti tanácsadó és befektető is, és talán nem meglepő, hogy ő nem nagy rajongója ennek a trendnek, szerinte azok tudnak sikeres karriert építeni, akik szeretik a hétfőket, és már vasárnap is azon gondolkoznak, hogy milyen feladatok, milyen sorrendben kellene elvégezni. „Ha szeretnél kitűnni a munkahelyeden, ha szeretnél előléptetést, fizetésemelést, nagyobb felelősséget kapni, akkor vállalnod kell, hogy keményen odateszed magad” – jegyzi meg.
Hozzáteszi, ha nem értékelnek minket egy cégnél, akkor persze ideje továbblépni, és szerinte azok, akik hétfőn csak a kötelező feladatokat akarják teljesíteni, azok valószínűleg nem a megfelelő helyen vannak. „Ha utálod a hétfőt, és alig várod, hogy hétvége legyen, az elég szörnyű, hiszen az életünk több mint 30%-át a munkahelyünkön töltjük. Ha utálod, amit csinálsz, akkor az életednek ezt a 30%-át olyasmire áldozod, amit nem élvezel. Ezt teszik az emberek, amikor azt hiszik, hogy nincs választásuk. Ha előbbre akarsz jutni a karrieredben, neked kell tenni érte. Senki sem fogja ezt megtenni helyetted” – tanácsolja.
Persze születtek olyan cikkek is, akik viccet csinálnak ebből a trendből, van, amelyik arra fut ki, hogy tulajdonképpen az illető maga mögött hagyhatná minden földi tulajdonát, hogy jól megmutassa a kapitalistáknak, hogy sikerült ledobni a béklyóit. „Miután egy produktív héten keresztül lemondtál mindarról, amit egész életedben becsben tartottál, ideje, hogy a tengerre szállj. Elvégre nincs hová menni. Bon voyage!” – zárják a cikket, és az olvasókra bízzuk, hogy mennyire találják viccesnek vagy jó kis görbe tükörnek ezt a kis szösszenetet.
Hozzá kell tenni, vannak munkavállalók is, akik elismerik, nem mindenki számára megvalósítható a bare minimum monday, de persze ez nem jelenti azt, hogy ne kellene törekedni arra, hogy úgy strukturáljuk a munkát, hogy az ne legyen a kelletténél megterhelőbb, ne irreális elvárásokkal vágjuk bele a feladatokba.
Persze nem szabad, hogy halogatásba fulladjon ez a törekvés, mert attól még stresszesebbek lehetünk, ahogyan az is fontos, hogy mindenkinek kommunikáljuk, hogy mit miért csinálunk. „Ha eldöntötted, hogy hétfőn nem dolgozol a határidős munkákon vagy nem veszel részt megbeszéléseken, de ezt nem kommunikálod a csapatoddal, az bennük frusztrációt okozhat, és elkezdhetik kialakítani a saját narratívájukat arról, hogy miért vontad ki magad a feladatok alól. Hatékonyabb megoldás, ha nyíltan kommunikálod a szándékaidat” – tanácsolja Jenn Lim munkahelyi szakértő. Apropó határidő, egy másik szakértő megjegyezte, fontos, hogy a munkavállalók és a munkáltatók egyaránt rugalmasak legyenek, és a kollégák vagy a vezetőség ne kerüljön kellemetlen helyzetbe a határidők elmulasztása miatt.
Szomorú vasárnap, még szomorúbb hétfő
Már az iskolásoknak is ismerős lehet az érzés, hogy a hétfő közeledtével egy kicsit összeszorul a gyomor, egy kicsit szomorúbbak leszünk, kicsit idegesebbek leszünk, és az érzés később sem múlik el, sőt.
Több felmérés is kimutatta, hogy a munkavállalóknak jelentős százaléka már vasárnap stresszel a következő munkahét miatt. A LinkedIn megbízásából készült 2018-as felmérés szerint az amerikai felnőttek 80 százaléka aggódik vasárnaponként a közelgő munkahét miatt. Egy másik, egy háztartási cikkeket forgalmazó márka által végzett kutatás pedig az is kiderítette, mikor kezdenek szorongani az emberek a hétfő miatt, állítólag délután négykor hasít bele a legtöbbekbe a felismerés, hogy másnap dolgozni kell, de vannak szerencsések, akik erre később eszmélnek rá.
Az utóbbi évek történései, a szinte állandó válság pedig csak rontott a helyzeten, és nyilván az is benne van a pakliban, hogy amikor a világjárvány elején lelassultunk, sokan elgondolkoztak azon, hogy a munka milyen fontos szerepet játszik az életükben, hogy a munka és a magánélet egyensúlya ismeretlen fogalom volt számukra, és hogy milyen következményei lehetnek annak, hogy nem választunk jól, ha prioritásokról van szó.
Fotó: Getty Images
Vannak, akik hozzáteszik, lehet, hogy az is hozzájárul ahhoz, hogy nehezen indul a hét, hogy vannak, akik a hétvégén próbálják bepótolni az alvást, de ugyanúgy megzavarja a biológiai óránkat az is, ha a szokásosnál később fekszünk le a hétvégi napokon és/vagy később is kelünk, mint egyébként szoktunk, míg mások szerint az sem mindegy, hogy milyen a munkahelyi légkör, mennyire szeretjük a munkánkat, hiszen valahol érthető, hogyha valaki nem annyira vágyik arra, hogy visszatérjen egy mérgező környezetbe.
Az Exeteri Egyetem munkatársa, Ilke Inceoglu kutatásából arra jött rá, hogy – és ebben talán semmi meglepő nincs – főként azok az emberek szoronganak hétvégén a munka miatt, akik még szombaton és vasárnap is ránéznek a céges levelezésre, akiknek az előző hétről sok feladatuk maradt, illetve akiknek indokolatlanul magasak voltak az elvárásaik önmagukkal szemben. Persze a rosszkedv hétfőre sem múlik el, sőt, talán még kevesebben érzik magukat erejük teljében, és ez nemcsak a munkavállalókra igaz, a befektetők hétfőnként általában borúlátóbbak, és a részvények hozama történelmileg alacsonyabb.
Ahogyan mi is írtuk korábban, nem éppen a legtudományosabb megközelítés, de valamelyest igazolta a hétfővel kapcsolatos ellenérzéseinket Christopher Ingraham, a Washington Post egyik szerzője, aki 2014-ben a Google segítségével vizsgálta meg, hogy mikor keresnek rá a legtöbben az olyan kifejezésekre, hogy depresszió, szorongás, fájdalom, stressz és fáradtság. Egy korábban készített japán kutatás szerint az országban a hét első napján sokkal több férfi vetett önkezével véget az életének, mint a többi napon, de ezt a megállapítást nyilván nem lehet értelmezni a helyi társadalmi és gazdasági viszonyok ismerete nélkül, a japánok szó szerint halálra dolgozzák magukat, bár az utóbbi években voltak törekvések arra, hogy csökkentsék a munkaórák és a túlórák számát.
Lassan járj, tovább élsz!
Nem baj, ha visszaveszel a tempóból. A teknős és a nyúl meséjét sem véletlenül emlegetjük még ma is. Oka van annak, hogy előbbi nyeri meg a versenyt
– nyilatkozta dr. Jeremy Schwartz, a Loyola Egyetem közgazdaságtannal foglalkozó munkatársa.
Mivel nem teljesen új jelenségről van szó, a szakértők már korábban is rengeteg tanácsot adtak azoknak, akik a hétvégét tényleg pihenéssel szeretnék tölteni, és nem azzal, hogy a munka miatt aggódnak, őrlődnek. Van, aki szerint a hétvégére érdemes minivakációként tekinteni, vagyis igyekezzünk olyan tevékenységekkel elütni az időt, amik feltöltenek, amik segítenek valóban kikapcsolódni. Ez persze nem változtat azon a tényen, hogy hétfőn úgy érezhetjük, megint ki kell adni a kezünkből az irányítást, nem csinálhatjuk azt, amit szeretnénk, amit akarunk, hanem egymást követik a kötelező körök.
Fotó: Getty Images
Mi erre a megoldás? Például érdemes a napot olyasmivel kezdeni, amit élvezünk, kell egy kis strukturálatlan idő, amikor azt csinálhatod, amit akarsz, vagy érdemes leegyeztetni egy ebédet valakivel, akinek a társasága bearanyozza a napunkat, de az is lehet, hogy estére szervezünk valami olyan programot, amit lehet várni, vagy valami más aprósággal jutalmazzuk meg magunkat. Egyénenként változó, hogy mi a jobb megoldás, de ha lehet egy kicsit sakkozni a feladatokkal, akkor vegyük előre a könnyebb vagy a nehezebb elintéznivalókat, attól függően, hogy mi segít abban, hogy könnyebben átvészeljük a napot, hogy egy kicsit jobban érezzük magunkat a bőrünkben.
Jasdeep Mago neuropszichológus szerint az is segíthet, ha megpróbáljuk valahogyan átkeretezni a gondolatainkat a hétfői munkáról, például tudatosítsuk magunkban, hogy igen, lassan vége a hétvégének, lassan újra dolgozni kell, de ezt eddig is megugrottuk, eddig is kezelni tudtuk ezt a helyzetet, megbirkóztunk a kihívással, amit a hétfő jelent. Persze az is lehet, hogyha kiderül, nem a hétfővel van a baj, hanem úgy általában a munkával vagy a munkahellyel, akkor vagy beszélünk a feletteseinkkel bízva abban, hogy sikerül valamilyen jó, kompromisszumos megoldást találni, vagy amennyiben úgy érezzük, hogy nincs maradásunk, másik munkahelyet is lehet keresni.
Többen hangsúlyozzák azt is, hogy nemcsak a munkavállalóknak, a munkáltatóknak is alkalmazkodniuk kell, olyan környezetet kell teremteniük, ami nem táptalaja a kiégésnek, ami hozzájárul az alkalmazottak mentális jólétéhez, és nem jó, ha munkafüggő kollégákkal példálóznak, mert az hosszú távon senkinek sem jó.
„Ami a vezetőket, cégeket illeti, erős tévhit az, hogy nekik csak hasznuk származik abból, ha csak munkafüggők dolgoznak náluk. Lehet, hogy az elején sokat profitálnak belőle, de ennek idővel meglesz az ára, a munkafüggők ugyanis egy idő után, a kimerültség, a testi-lelki betegségek és a kiégés miatt nem tudják majd olyan magas szinten végezni a munkájukat” – nyilatkozta nekünk korábban Kun Bernadette, az ELTE PPK Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszékének vezetője. Ez persze nem jelenti azt, hogy be kell dobni a gyeplőt a lovak közé, hogy hagyni kell, hogy mindenki lazsáljon, lustálkodjon, a kellő rugalmasság viszont fontos.
