A kedvesség pszichológiája

Számos tanulmány bizonyította, hogy a mindennapi kedves gesztusok milyen fontosak a fizikai és lelki jólétünk szempontjából, és a kutatók azt is kiderítették, hogy a spontán jó cselekedetek is nagyon sokat nyomnak latban, például ha a zebrán átsegítünk egy idős hölgyet, a boltban magunk elé engedünk egy anyukát, aki éppen csak valami apróságot vásárolt a gyermekének vagy útba igazítunk egy külföldi turistát, esetleg ha pár kedves szóval megpróbáljuk megvigasztalni a kollégánkat, aki nagyon feldúlt.

Egy gond van csak, hajlamosak vagyunk alábecsülni, hogy mások mennyire értékelik az apró kedves gesztusokat. „Tisztában vagyunk azzal, hogy másoknak örömet okozunk azzal, ha kedvesek vagyunk vele, azt viszont nem jól saccoljuk be, hogy ettől mennyire érzik jól magukat” – nyilatkozta Amit Kumar kutató.

Ez pedig sokakat visszatart attól, hogy jó fejek legyünk másokkal, főleg, hogy a kedvességet hajlamosak vagyunk tényleg túl gondolni, még akkor is, ha egy egészen apró, egyszerű cselekedetről van szó. És ez valahol érthető is, senki nem szereti, ha visszautasítják vagy megvan az esély arra, hogy visszautasítsák, nem mindenki akarja sebezhetőnek mutatni magát.

Fotó: Getty Images

Ugyan Kumar szerint az, hogy rosszul mérjük fel kedves cselekedeteink hatását, valószínűleg abban gyökerezik, hogy nem tudjuk, a figyelmesség milyen fontos szerepet játszik az ún. proszociális viselkedésben, vagyis az olyan tettekben, ami nem a cselekvő, hanem más vagy mások javát szolgálják. Tény, hogy nem vagyunk gondolatolvasók, és sokszor csak találgatni tudunk, a rossz múltbeli tapasztalatok, a negatív önkép, önbecsülés és az, hogy magunkból indulunk ki, pedig rossz irányba vihet el minket.

Ez pedig egy ördögi kör, hiszen így lemondunk a kedves gesztusok jótékony hatásairól.  „Ha az emberek úgy érzik, szívesen fogadják őket, akkor maguk is sokkal barátságosabbak és nyitottabbak lesznek. Míg azok, akik tartanak az elutasítástól, akik hajlamosak visszahúzódni, ridegnek mutatkozni, és ennek az az eredménye, hogy tényleg elutasításban lesz részük” – hívta fel a figyelmet Marisa Franco pszichológus, aki a barátságok természetével foglalkozik.

Persze nem feltétlenül tudatosan rettegünk attól, hogy valami rossz történik majd, a negativitási torzítás okolható érte, vagyis az, hogy a negatív események és érzésekre jobban emlékszünk, azoknak nagyobb jelentőséget tulajdonítunk. „Nagyjából minden alkalommal, amikor kapcsolatot teremtünk másokkal, hajlamosak vagyunk alábecsülni azt, hogy a másik fél erre mennyire lesz nyitott. Természetesen lesznek olyan esetek, amikor valaki valóban nem kíváncsi ránk, de alapvetően nem szabad aggódni amiatt, hogy mások mit gondolnak rólunk, nem szabad, hogy ezek a gondolatok megakadályozzanak abban, hogy kedves legyünk másokkal” – tette hozzá a szakértő.

Fotó: Getty Images

Mit lehet tenni ez ellen? Próbáljuk meg magunkat emlékeztetni, milyen jó érzés volt az, amikor mi volt figyelmesek másokkal vagy éppen mások voltak kedvesek velünk. És tartsuk észben, nem is biztos, hogy a másik fél patikamérlegre fogja tenni a kedves gesztus, a figyelmességet, hogy annak értéke, nagysága lesz a döntő, kutatások szerint valóban van igazság abban, hogy a szándék a fontos.

Ezt pedig azt is jelenti, hogy nem kell menni a falig, sokan vannak, akik nyilván nagyon örülnek egy szelet saját készítésű süteménynek, de ha nem mozgunk annyira otthonos a házi édességek világában, akkor nem kell csak ezért megtanulnunk sütni, hanem saját képességeinknek megfelelő gesztusokkal kedveskedjünk, tanácsolja Marisa Franco. És persze olyan apróságok miatt sem kell aggódni, ha valakinek nem a kedvenc virágát vettük, ha esetleg elgépeltünk valamit az üzenetünkben, a beszélgetés során, hiszen nagy az esély arra, hogy ez tényleg nem számít.

És persze elcsépelten hangzik, de a világ tényleg jobb hely lehet, ha sokkal jobban bánunk egymással, a kutatók szerint ugyanis a kedvesség ragályos, akivel ma jó fejek voltunk, az lehet, hogy holnap valaki mással tesz majd jót, és így tovább.