Amikor párterápiára érkezik valaki, akkor rendszerint van egy rövid bejelentkezés telefonon vagy e-mailen, aminek alapján nagyjából tudjuk, hogy mire számítsunk, miről is lesz szó abban a másfél órában, amit együtt töltünk. Amikor Robi bejelentkezett, egy átlagosnak mondható szösszenetet írt magukról. Úgy érzem, hogy nincs már meg az összhang – írta –, elbizonytalanodtunk, nehezebben oldódunk fel az intimitásban, talán gond van a libidónkkal. Többes számot használt, de, ugye, így szoktunk tenni, amikor magunkról és a párunkról beszélünk, írunk, így fel sem merült bennem, hogy itt valami másról lesz szó.
Aztán jött a meglepetés, amikor egy téli estén először találkoztunk. Ők ugyanis nem kettesben érkeztek, hanem hármasban.
Gyors bemutatkozás után kiderült, hogy Robi hat éve ismerkedett meg Katival, akivel nagy volt a szerelem az első pillanattól, így egy év múlva össze is házasodtak, majd rá két évre megismerte Mónit, akibe szintén gyorsan beleszeretett. Egy-két kósza randi után rájött, hogy a hűtlenség, a viszony számára nem opció, így elmondta a feleségének a helyzetet, de a tényeket egy lehetőséggel tompította. Mi lenne, ha megpróbálnák hármasban élni az életüket? Kati úgy reagált rá, mint szerintem a nők legtöbben tennék. Dühösen ajtót mutatott a férjének, és hogy nyomatékot adjon a véleményének, még rá is csapta azt. Robi azonban nem hagyta annyiban, hogy választania kelljen szerelmei között, és megpróbálkozott Móninál előrébb lendíteni ötletét. Először Móni is kételkedve fogadta a lehetőséget, de valamiért mégis megkereste Katit, hogy egy délután beszéljék meg a dolgokat, csak ők ketten, nők egymás között.
Még ha eleinte könnyen is mennek a dolgok, egy poliamorikus kapcsolatban könnyen sérülnek a szereplők. Jelenet a Vicky Cristina Barcelona című filmből (Forrás: imdb)
Mindketten szerelmesek voltak Robiba, és egyikük sem akart nélküle lenni, így eleinte veszekedtek, vitatkoztak, hogy kié is legyen a férfi, kinek kellene kilépni a másik életéből, majd egy Móni által kezdeményezett csók fordított a történeten.
Mire néhány óra múlva megérkezett Robi az asszonyi döntést meghallgatni, két nevetgélő nőt talált, akik olyan közel kerültek egymáshoz, hogy készek voltak együtt élni hármasban. Így indult az ő történetük, mely egy ideig – azt mondták – nagyon harmonikusan haladt előre.
Bevallom, kevés dolgon szoktam fennakadni, meglepődni, de kételkedni azt igen. Így a helyzet ismertetése, a probléma megfogalmazása után arra
kértem őket, hadd beszéljek mindenkivel négyszemközt. Ez a beszélgetés már egészen más képet festett. Sok düh és szomorúság bontakozott ki a nők körül.
Már nem nevetgéltek, hanem gyűlölték egymást, és csak a Robi iránti szerelmük tartotta benn őket ebben a hármas kapcsolatban, melyben mindketten nagyon sokat sérültek. Kati úgy tekintett Mónira, mint egy szeretőre, aki befurakodott közéjük, aki elvette a férjét tőle valamilyen fokig, aki minden bánatukért a felelős, aki szétdúlta az addig boldog házasságukat, aki miatt olyanokat tett, amiért megvetne másokat. Móni úgy érezte, sosem lett egyenrangú Katival, ő csak a plusz egy fő volt ebben a kapcsolatban, aki kicsit mindig kívülálló, soha nem elég jó. Robi pedig semmit sem látott állítása szerint mindebből, ő csak annyit érzékelt, hogy kihűlőben volt az addig nagyon is izzó szerelmi fészek. A két nő megpróbált együttműködni, a dühükből a férfi számára semmit sem láthatóvá tenni, de a feszültség egyre inkább növekedni kezdett, és ennek jele először a hálószobában jelentkezett.
Robiék története nem példa nélküli, csupán kevésbé van szem előtt.
Bár itt a két nő ellentétében kevésbé volt fontos elem az, ami Zoliéknál életre hívta és fenntartotta a hármasban élést, mégpedig a fiatalabb nő vonzása. Zoli és felesége, Márti elég későn vállaltak gyerekeket, és a sok elfoglaltságuk mellett lépett az életükbe Zizi, aki a gyerekek bébiszittere lett. A fiatal lány akkor kezdte az egyetemet. Eleinte csak délután volt a családnál, majd hétvégén is, és nyáron már velük tartott a kirándulásokra, nyaralásra. A sok együtt töltött idő nemcsak a gyerekekkel mélyítette el a kapcsolatát, hanem a szülőkkel is, akik akár az ő szülei is lehettek volna, ha csak a korukat nézzük. Egy családi wellnesshétvége alkalmával Zoli kezdeményezett a lánynál, aki nem utasította el, így gyorsan viszony kerekedett kettejük között, amit néhány hét múlva Márti is észrevett. Zoli ekkor válaszút elé állított a feleségét. Vagy válnak, vagy Zizi is része lesz az életüknek és a hitvesi ágyuknak. Mártit nagyon megviselte a helyzet, a döntéskényszer, ám az utóbbit választotta. De egyetlen kikötése volt. Elfogadja, hogy Zizi is Zoli párja legyen, de ő nem kívánja hármasban összegyűrni a lepedőt, és csak addig maradhat fenn ez a felállás, amíg a férje legalább annyi figyelmet és intimitást ad neki is, mint Zizinek. A hármas felállás náluk is útjára indult, ám itt sem volt sokáig idilli a helyzet, mert Zoli egyre többször utazott el kettesben Zizivel, és Márti egyre jobban úgy érezte, hogy ő a megunt, félredobott feleség, aki már csak egy kellék ebben a hármas kapcsolatban.
Lehetséges, hogy létezik olyan hármas kapcsolat, mely jól működik, ahol a nőkben nincs harag, féltékenység vagy düh. Lehet, hogy van ilyen, hiszen vannak országok, kultúrák, ahol ez teljesen elfogadott, működik, de itt nálunk ezzel találkozom.
Azt látom, ahogyan nők valami miatt – sokszor kényszerből – belemennek ebben a helyzetbe. Lehet, hogy eleinte még izgalmasnak is találják, kalandnak, mely feldobja, színesíti a kapcsolatukat, ám amint a kezdeti köd szűnni látszik, a keserű igazság önti el őket. „Én nem akarok második lenni, nem akarom a kispadról nézni őket, nem akarom, hogy megalázzanak, nem akarom, hogy lecseréljenek. Azt akarom, hogy engem szeressen, hogy csak velem legyen, hogy én legyek a legfontosabb.”
Sok minden elvész egy hármas felállásban, ami fontos pillére egy párkapcsolatnak.
Robiékra visszatérve, terápia vagy inkább egyfajta segítő beszélgetéssorozat lett a hármasuk történetéből, melyben keresték a válaszokat a kérdéseikre. Lehet-e így együtt élni hosszú távon, tud-e így működni egy kapcsolat, mi kellene ehhez, boldog tud-e lenni egy nő és még inkább kettő egy hármas kapcsolatban? Mit ad meg két nő? És azt csak ketten tudják megadni?
Robi egyszer csak azt érezte, hogy ez nem mehet így tovább, és választania kell. Választani Kati vagy Móni közül, vagy egy harmadik útra lépni. A történetük vége talán lényegtelen is, de azt hiszem, sokan kíváncsiak, akik eddig eljutottak az olvasásban. A hármas végül szétvált, és mindenki máshol és mással kereste tovább a boldogságot, hagyományosabb párkapcsolatokban. A tanulság talán elgondolkodtató lehet. Miért mennek bele nők ilyen helyzetbe? Ám ha már belementek, észreveszik-e azt a pontot, ahonnan ez már nagyon nem jó nekik, és tudnak-e tenni valamit? Ki tudnak-e állni magukért, és ha azt szeretnék, ki tudnak-e szállni?
Szóval, homokba dughatjuk a fejünket, és mondogathatjuk, hogy ilyen bizony nincs, de az igazság az, hogy van, csak maximum nem tudjuk, vagy nem akarjuk tudni, hogy azok az emberek hogyan is élik az életüket – hárman párban.
A cikk szerzője Szentgyörgyi Edit pár- és szexuálterapeuta. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen diplomázott, majd a Magyar Családterápiás Egyesület család- és párterápiás képzését követően a Semmelweis Egyetem posztgraduális képzésén tanult szexuálterápiát. Később a mediáció és a coaching eszközeit, szemléletét is beépítette munkájába. Tagja a Magyar Családterápiás Egyesületnek és a Szexológiai Tudományos Társaságnak.
Címlapkép: jelenet a Vicky Cristina Barcelona című filmből (forrás: imdb)
