A legtöbb férfi alighanem nem tudná megmondani, hogy a feleségének mikor jön majd meg a menzesze.
De vannak kivételek is. Gábor például nagyon sokat tanult a nőkről is, és önmagáról is, miután észrevette a ritmust a felesége menstruációjában.
„Két bátyám van, úgyhogy a házasságom előtt nem igazán volt elképzelésem arról, hogy mivel járhat a menstruáció. Bár a házasságom előtt voltak futó kalandjaim, de egyik sem tartott igazán sokáig, ezért nem nagyon tudtam megfigyelni milyen is az, amikor egy nő menstruál.
Amikor megnősültem, viccesen meg is kértem a feleségemet, hogy szóljon majd előre, hogy tudjam, mikor számíthatok feszültségre. A kollégáim ugyanis azzal húztak a munkahelyemen, hogy majd a kedves feleségem egy kiszámíthatatlan, mindenen megsértődő nővé változik olyankor. Ilyen gondok szerencsére nem adódtak.
Viszont megdöbbentem azon, ahogy a feleségemet figyeltem, és hogy mennyire egyértelmű és alapvető összefüggések vannak a ciklusa és a mindennapjai között.
Nem kellett sok idő, és rájöttem, hogy mik a jelei annak, hogy hol tart a feleségem ciklusa. Kedvencem természetesen az a három-négy nap a hónapban, amikor nagyon kívánja a szexet, ilyenkor mindig ő kezdeményez, imádom.
Aztán ott van a nem túl kellemes menstruáció előtti szakasz, amit PMS-nek hívnak. Ilyenkor vagy nagyon feszült a munkájával kapcsolatban, vagy egy pillanat alatt elérzékenyül valami banális apróságon, például egy tévéreklámon. Ezen persze jó nagyokat nevetünk.
Nagyon értékelem, hogy soha nem rajtam vezeti le a feszültségét, de ilyenkor gyakori, hogy összeveszik a munkatársaival, vagy miután letette a telefont, még percekig morog. Az viszont, hogy pontosan két nap múlva megjön a menstruációja, onnan tudható, hogy vagy cukrászdába szeretne menni, vagy süt otthon egy süteményt.
Talán pont azért nem volt ezt egyáltalán nehéz megfigyelnem, mert a feleségem egy nagyon simulékony, jó természetű nő, aki mindenkivel igyekszik kedves lenni, így aztán elég meglepő, amikor másképp viselkedik. Mivel állandóan diétázik, megpróbál a lehető legegészségesebben étkezni, ezért az is igencsak feltűnő, amikor este fél nyolckor felugrik egy sorozat közepén, mert neki azonnal süteményt kell sütnie. És nem csak hogy megsüti, de meg is eszi a felét, még mielőtt lefeküdne aludni.
Egyszer, amikor kikiabáltam neki a konyhába, hogy azért egy szeletet hagyjon a sütőből nekem is másnapra, visszaszólt, hogy örüljek, hogy neki általában nem görcsöl a hasa, nem fáj a feje, nem szokott verejtékezni, sőt, nem is sokkal ingerlékenyebb, de még a másoknál előforduló mellfeszülést sem tapasztalta soha. Egyedül a haja válik picit zsírosabbá, és néhány apró pattanás fordul elő az arcán, de csak ennyi az egész és ez is csak olyan ritkán, hogy szinte észre sem veszem. Igaza volt, mert míg ő egyáltalán nem hozza haza a munkahelyi feszültséget, addig rajtam minden este látszik, hogy milyen napom volt aznap, milyen ügyfelekkel kellett találkoznom.
Így aztán betáraztam pici csokikból, és amikor a feleségem felugrik, hogy neki bizony sütnie kell, akkor csak előhúzom a fiókból, és rögtön beírhatok magamnak egy képzeletbeli pirospontot.
Sokkal könnyebb úgy jó fejnek lennem, hogy a feleségem elmesélte nekem, hogy milyen tünetekkel jár a menstruációja előtti pár napos PMS. Így, hogy tudom, mindenben sokkal megértőbb lehetek, mert tisztában vagyok vele, hogy nem rám haragszik, csupán a hormonok miatt ingerlékenyebb.
Ha belegondolok, hogy nagyapám hatvan évnyi házasság után se értette, hogy mi baja volt néha nagyanyámnak, akkor nagyon sajnálom, hogy nem hívhattam fel a figyelmét erre az egyszerű körforgásra. Még azt is el tudom képzelni, hogy úgy éltek együtt, hogy a papának fogalma sem volt, mikor menstruál éppen a mamám, csak azt vette észre, hogy néha magányos a hitvesi ágyban.”