A Gerecse hegység keleti lábánál elterülő Héreget nemcsak a történelem ismerői, a túrázók és a zarándokok ismerik jól, hanem a medvehagyma-rajongók is, hiszen ez a vidék az ország egyik legnagyobb és legjobb lelőhelye. Nyáry Tamás túravezetővel nem véletlenül látogattunk el ide, és bár a hagymáról lekéstünk, a növény káprázatos virágzása és a Gerecse túraútvonalai mindenért kárpótoltak.
Fotók: Czvitkovits Judit
Autónkat az erdő bejáratánál parkoltuk le, hogy egy 15 kilométeres szakaszon bejárjuk a Gerecse legszebb állomásait, a Király-kutat, a Serédi-kastélyt, a pusztamaróti emlékművet, és meglessük azokat a virágszőnyegeket, amik fehérré festik a réteket és az erdőket. Eltévedni az erdőben nem lehet, a fák törzsén jól kivehetők a túraútvonalak jelzései. Előre szólnánk, hogy néhány helyen a jelzések falétrákhoz vezetnek, ezek az állatokat és az erdőt védelmező kerítések megmászását szolgálják.
A település nevének eredete nem tisztázott: a néphit szerint a falu neve kezdetben Kéreg volt, majd egy véletlen elírás következtében vált Héreggé, sokan azonban úgy hiszik, hogy Héreg a Hírhegy szóösszetételből ered. Régóta lakott község, egy 1326-ban kiállított oklevél például az esztergomi érsekség birtokaként említi, egy 1552-ben készült török adóösszeírás pedig négy házat számlál. Nem sokkal később (1570) a település lakatlanná válik, és már Zeregen néven jegyzik. A falut 1662-től kezdik újraépíteni, a Hont megyei Ágó községből reformátusok, a Komárom megyei Imelyből pedig katolikus magyarok telepednek át, és megszervezik saját egyházukat. Bár a település szépen fejlődik, az 1739-es pestisjárvány és a két világháború rengeteg áldozatot követel.Jelenleg körülbelül ezren lakják a zsákfalut.
Serédi Jusztinián hercegprímás, esztergomi érsek 1935-ben építtette az erdőőri lak mellé az impozáns, nyaralónak szánt épületet, a Serédi-kastélyt. Az 1950-ben államosított kastély egy ideig gyermeküdülőként működött, 1968-ban fel is újították, ám a kihasználatlansága miatt megüresedett. Az egyház 1999-ben kapta vissza, jelenleg pedig az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és Kollégium működteti: főleg erdei iskolákat, környezetvédelmi és gyermektáborokat tartanak itt.
Közép-Európa legnagyobb zarándokútja, a Mária-út a Gerecsében is várja a csendre, gyógyulásra, elmélyülésre vágyókat; az erdő békéje, a hegy ereje és a szelíd arcú Mária-szobor hit nélkül is imára kulcsolja az ember kezeit.
Héreg és a Gerecse persze nemcsak kimerítő túrákkal és hosszú zarándokutakkal csalogat, a barna medve kedvence csemegéje, a medvehagyma is mágnesként vonzza a vendégeket. A finom fokhagymaillatú növény kora tavasszal jelenik meg, május elején virágzik, nyár közepére pedig már el is szárad. Bár a szüretre későn érkeztünk, az erdőt beborító medvehagymaillatban és a növény lélegzetelállító virágázásában még részünk lehetett. Akárhány réten és erdőszakaszon vágtunk keresztül, mindent puha, hófehér virágtakaró borított, ami mellett megfért a citromfű, a bazsalikom és csalán is.
Mint egy helyi gondnoktól megtudtuk, sokan még a szezon előtt, a hagymája miatt keresik a medvehagymát, míg a levelét még virágzás előtt kell leszedni (egy tőről csak a levelek felét), utána az „erő” a virágba száll, a levél elveszíti aromáját. A fűszernövény felhasználásának számtalan módja ismert, fogyaszthatjuk nyersen – például szendvicsben –, de készíthetünk belőle pesztót, levest, szószokat, feldarabolva és szárítva pedig izgalmas fűszere lehet a salátáknak is. Jellegzetesen erős illatát az ételekbe keverve elveszti, így nagyon kellemes aromát ad nekik.
Két medvehagymamámor között a történelemtudásunkat is leporoltuk kicsit, felelevenítettük 1526-ot, a mohácsi vészt, melynek tragikus záróakkordjai Pusztamaróton játszódtak: a menekülő magyar fősereg itt próbált meg védekezni az előrenyomuló törökökkel szemben, szekérváraik azonban nem tudták megvédeni őket a Budáról hozatott ágyúk tüzétől. Több mint húszezer magyar katona lelte itt halálát. Emléküket a képen látható szoborcsoport őrzi, a köznyelv pedig „Emberölő völgyként” említi a területet.
Nemcsak az ember pusztított ezen a vidéken, de a természet is: 2014 decemberében nagy mennyiségű ónos eső esett, a csapadék a fák ágaira fagyott, és több centiméter vastag jégpáncél képződött, melynek súlyától rengeteg fa kidőlt vagy derékba tört, rengeteg ág és korona adta meg magát. A jégkár összesen mintegy 1300 hektárnyi területet érintett, összesen 12.000 köbméterre becsülték a károsodott fakészletet.
A Gerecsében nemcsak az Országos Kéktúra, de megannyi további túraút is várja az érdeklődőket.
A pusztamaróti emlékmű mellett egy aprócska temetőt is felfedezhetünk, amit mind a mai napig gondoznak és látogatnak.
Bár az út során végig lélegzetelállító látványban volt részünk, a természet az utolsó métereken is gondoskodott a festői képkockákról.
Nyáry Tamás 2003 óta túravezető, célja, hogy a vándortúrázás hagyományait felélessze Magyarországon, és hazánk rejtett látványosságait és természeti kincseit minél több embernek megmutathassa. Országjáró túráira hétről hétre mi is jegyet váltunk. Ha te is csatlakoznál, kattints ide, és kérd a hírlevelet!
Nézd meg, mely túraútvonalakat jártunk be eddig!
- Az outleten túl: 7 káprázatos kirándulóhely Biatorbágyon – Tovább>>>
- Pilis: a magyarok spirituális töltőállomása – Tovább>>>
- Vérteskozma, a nyugalom ékszerdoboza – Tovább>>>
- Ha nehéz a lelked, a Börzsöny meggyógyítja – Tovább>>>
- Nagy-Kevély: a hegy, amelyik télen olyan, mint a mennyország – Tovább>>>