Szeptember 5-én az NLCafé is megírta, hogy legalább kilenc hónapra lezárják az Erzsébet híd budai felhajtó oldalának két szélső sávját, valamint kisebb időre a Március 15. teret is, mert alagútépítési munkálatokba kezd a Főtáv Zrt. A híd ezelőtt július 3-án került be a hírfolyamba, amikor egy, a Duna fenekén talált bomba miatt lezárták. A BRFK akkor közölte, hogy a robbanótestet a híd budai hídfőjétől a Lánchíd irányába 50 méterre találták, majd két nappal később arról is tudósítottak, hogy sikeresen kiemelték. A hídnak azonban nem volt mindig ilyen „szerencséje”, az eredeti ugyanis pont egy bombatámadás miatt omlott a Dunába. Innentől történelem.
Rég volt
1903. október 10-én (itt most megismételjük a címet, mert nincs benne túlzás) világszenzációt adtak át Budapesten: az akkoriban mérnöki csodának számító Erzsébet hidat, melyről a korabeli sajtó a világ legszebbjeként cikkezett. Az összesen hétmillió munkaóra alatt elkészült, 11 170 tonnás híd húsz éven át a világ legnagyobb nyílású lánchídja volt, a szalagot József főherceg vágta át rajta 115 évvel ezelőtt.
Az épülő Erzsébet híd (Fotó: Fortepan)
Minek? Minek? Minek?
A híd megépítésére azért volt szükség, mert a 19. század végén még csak két állandó hídja volt Budapestnek: a Lánc és a Margit, ez pedig nem volt elég. 1893-ban még két további átkelő építését rendelték el, az egyiket Fővám térinek hívták – ez lett végül a mai Szabadság híd – , a másikat pedig Eskü térinek. Előbbi 1896-ra el is készült, utóbbit végül csak 1898-ban kezdték el építeni, és a Genfben meggyilkolt Sissi emlékére Erzsébetre keresztelték.
Erzsébet híd a Gellért-hegyről, 1907 (Fotó: Fortepan)
Milyen volt a környék a híd építése előtt?
„Budai hídfőjénél még a XIX. század végén is a Tabán kikötői feküdtek, a pesti oldalon pedig egyáltalán nem is volt főútvonal, ami oda vezetett volna. A Szabadsajtó út és a Kossuth Lajos utca ekkor még nem az volt, ami most: utóbbi csak elméletileg volt a Rákóczi út folytatása; akkor még Hatvani utcának hívták, és kimondottan keskeny volt. A Szabadsajtó út sem létezett: helyette nagyjából a mai Március 15. téren állt az olasz reneszánsz stílusú régi Városháza, melyet aztán a híd építésekor elbontottak.” Forrás: Hampage.hu
Az Eskü téri (vagyis a későbbi Erzsébet) híd nemzetközi pályázatára 53 pályamű érkezett. Állítólag egészen elborult tervek is születtek: kőből és acélból vadregényes formákat álmodtak a jelentkezők Budapest közepére. A magyar pályázók mellett sok amerikai, olasz, osztrák, német, francia is küldött terveket. Végül a német mérnökök és építészek modern kábelhídterve nyert. De hiába a győztes pályázat, az a híd sosem készülhetett el, mivel a beruházó (vagyis a minisztérium) az egész hídszerkezetet magyar anyagból, magyar munkával akarta megépíttetni. Magyarországon azonban akkoriban nem gyártottak megfelelő minőségű kábelt, ezért úgy döntöttek, kábelhíd helyett inkább lánchíd épüljön. A híd egyetlen, 290 m hosszú nyílással ívelt át a Dunán, ami szakmai bravúrnak számított, ugyanis a világon először itt alkalmazták azt a merevítő-tartó megoldást, amely később a függőhidak építésénél bevett gyakorlattá vált. A Wikipedia szócikke szerint a terv magyar mérnökök dicsősége, név szerint Czekelius Aurél, Khrendl Antal, Gállik István, Beke József és Nagy Virgil vettek részt a projektben.
Egyedi volt, de nem modern
A lánchíd ekkor már egyáltalán nem volt korszerű szerkezeti megoldás. A közel 500 méter nyílású New York-i Brooklyn kábelhidat már húsz évvel korábban, 1883-ban átadták, írja a Múlt-kor.
Bár az építési munkák már 1898 tavaszán megkezdődtek, az Erzsébet hidat csak öt évvel később adták át. Azért tartott ilyen hosszú ideig az építkezés, mert egyrészt a mai Kossuth Lajos utcán el kellett bontani a régi Városházát, másrészt, mert 1902-ben a budai hídfő megcsúszott a Duna felé, ezért az úttest alá betontömböket helyeztek el mindkét oldalon – ez eleve egy évvel lassította a munkálatokat. Végül 1903. október 10-én adták át a forgalomnak a fakockával borított hidat.
Hol marad a villamoscsengés?
A dunai átkelő eleve úgy épült, hogy villamos is közlekedjen rajta, az első járat viszont az átadáshoz képest jóval később, csak 1914-ben gördült át. Ez volt az első villamoskapcsolat Pest és Buda között, és azért kellett több mint tíz évet várni az elindulásáig, mert a város két villamostársasága egészen eddig balhézott egymással a dunai átkelés jogáért, ami 2018-ból nézve is teljesen (ab)normálisnak tűnik – ez a cicaharc persze a népet annyira nem izgatta. Az emberek örültek a hídnak, csak a híddíj szúrta a szemüket: két krajcárt kellett fizetni a hídfőknél lévő épületekben. Úgy gondolták, adójukkal már éppen eleget adtak bele az új átkelőbe ahhoz, hogy szabadon használhassák, eszük ágában nem volt fizetni, csak ide-oda akartak sétálgatni rajta. A híddíj eltörlésére végül az 1918-as őszirózsás forradalomig kellett várni, és tényleg csak a sétálgatás maradt.
Az 53-as villamos a pesti hídfőnél, háttérben a Belvárosi templom
Aztán már sétálni sem lehetett
Ma sajnos hiába keresnénk a szecessziós díszítésű lánchíd kecses sziluettjét a Dunán: az eredeti Erzsébet hidat ugyanis 1945. január 18-án a német haderő felrobbantotta. Nem tudni miért, de csak a budai hídfő déli oldala robbant fel, az elszakadó lánc magával rántotta az ezen az oldalon álló pilont a Dunába. Az északi lánc viszont nem szakadt el, a pesti hídfő megmaradt, a háború mementójaként a hatvanas évekig állt a rakparton.
A lerombolt Erzsébet híd pesti hídfője (Fotó: Fortepan)
Bár elsőre szerencsésnek is tűnhet, hogy nem az egész híd robbant fel, a Budapesti Történeti Múzeum azt írja, a „rosszul” sikerült robbantás sokat nehezített az újjáépítésen, ugyanis így a megcsavarodott, folyómederbe fúródott hídszerkezetet sokkal bonyolultabb volt eltávolítani. Ezért kerülhetett utolsóként sorra az Erzsébet híd a háborút követő rekonstrukciós munkák során.
Eleinte az eredeti hidat akarták visszaépíteni – így a megmaradt elemek újrafelhasználásával spórolhattak volna –, de aztán a nagyobb forgalom miatt egy a réginél tíz méterrel szélesebb, hatsávos kábelhíd megépítése mellett döntöttek, melynek a tervezője Sávoly Pál volt. Igaz, hogy jó pár évvel később, de általa végül csak megvalósult a német mérnökök egykori álma. És még egy német párhuzam: az új híd terveihez a kölni Mülheimer Brückét vették alapul, bizonyos szögekből készült fotókon elsőre nem is tudja eldönteni az ember, hogy melyik hidat látja.
A Mülheimer híd Kölnben
Az új Erzsébet hidat 1964. november 21-én adták át a forgalomnak. A megnyitóra több tízezren voltak kíváncsiak, a tévé egyenes adásban közvetítette a történéseket:
A fenti videón még látszik a villamos, a kettes metró elkészülte óta már csak gyalogos- és autóforgalom van rajta. Ma az egyik legforgalmasabb híd, a dunai átkelőforgalom ötöde halad át itt.
Tudtad?
A híd 2009. november 17-én átadott új díszkivilágítása költségeinek felét ajándékként Japán állta.
Nyitókép: MTI/Mohai Balázs
