Dopeman gengszterbulival gyűjtött pénzt egy alapítványnak

Pityinger László 1997-ben tűnt fel a Ganxsta Zolee és a Kartel vendég MC-jeként, a zenekart öt év után hagyta ott. Szólókarrierje a Kartel mellett épült, keresett zenész volt egészen addig a pontig, amíg 2013-ban összetűzésbe keveredett Orbán Viktor miniszterelnök hungarocell szobrával. Azt mondja, ezek után a szervezők megijedtek tőle, és nem akarták, hogy a koncerttermek nevét összemossák az ő művésznevével. A Dopeman koncertek így elmaradtak, egy-egy hakni volt csak, Pityinger László kénytelen volt munka után nézni. „Ha nem lenne üzleti érzékem, nagy szarban lennék, most koldulnék az utcán, vagy ócska haknikból próbálnék megélni” – mondja.

„Aljas (?) Pityinger fiúk”

Dopemannek és öccsének, Kicsi Dope-nak már lövése nincs arról, hogy mikor léptek fel Budapesten zenekarral, pontos dátumot nem tudnak, egy sornyi időpont felmerül, kollektív emlékezet nincsen. „Talán 2012-ben a Szigeten. Ott mintha bazseváltunk volna” – mondja Dopeman, de azért hozzáteszi, hogy lehet, annál jóval régebben.

Itt úgy kéne folytatni, hogy a közönség már éhes volt egy Dopeman-bulira, de aligha volt éhes, már bőven megszokta a hosszúra nyúlt szünetet, nem várt, nem remélt, pusztán örült, amikor meglátta, hogy fellépés lesz.  Főleg, hogy az idősebb Pityinger fivér már-már elkönyvelte magában, és anno többször is elmondta, hogy nincs miért erőlködni, ha a klubvezetőknek nem kell a muri, akkor hagyni kell az egész élő zenélést a francba. Ehhez képest az öccse zenélt, csak máshol. „Lacival úgy csináltunk, mint a Beatles a feloszlása előtt. Csak stúdióztunk, dalokat vettünk fel, a színpadra viszont nem nagyon álltunk ki velük – magyarázza. – Vendéglátós zenekarokban gitároztam. Jó volt, sokat fejlődtem.”

Haknik néha akadtak, bár nemegyszer határon túl, 2014-ben viszont Pityinger felvett egy közös dalt Ganxsta Zolee-val, úgy tűnt, ezt tengernyi fellépés követi, de a régi nézeteltérések előjöttek, közös koncert pedig csak egy volt, amikor 2015 elején a budapesti Barba Negrában Dopeman felment két számra a Kartel mellé. Újabb csendes időszak következett… néha persze jött egy-két dal, és megjelent pár interjú is, többek közt mi is készítettünk vele egy nagyot, melyben beteg húgáról is sokat mesél. Fruzsina márpedig fontos, Dopeman vallja, hogy ő a legnagyobb tanítója:  

A húgom egy huszonöt éves, fogyatékkal élő lány. Egy orvosi műhiba miatt oxigénhiánnyal született – ha akarom, az orvosok már anyám hasában kinyírták. Nem tud rendesen beszélni, járni, nem tudja egyedül ellátni magát, és egész életében gyógyszereket kell szednie. De ettől még simán lehet, hogy legbelül egy filozófia- vagy matematikaprofesszor, akinek egészen egyedi és zseniális gondolatai vannak a világról, csak – mivel egy páréves baba szintjén kommunikál – nem tudja kifejezni őket. Az biztos, hogy transzcendens-közeli lény, a rendszer általában a hozzá hasonló embereken keresztül üzen, nekünk is rengeteget tanított. Persze, volt, hogy nagyon sokat szenvedtünk az állapota miatt – többször műtötték, olyan is volt, hogy alig tudták felébreszteni az altatásból –, de velünk van és nekünk az a dolgunk, hogy amíg itt van, méltósággal és szeretettel kísérjük az útján. Aztán, ha mennie kell, békében el kell engednünk.

Amíg nem kell mennie, addig viszont tényleg segítik az útját, ha úgy nézzük, Fruzsina az egyik oka annak, hogy megint volt Dopeman–koncert. „Egyrészt megjött a kedvem a zenéléshez, de amint megjött, egyből jött a termékkapcsolás is, hogy jótékonysági nagykövet vagyok, és a Gondoskodás Gyermekeinkért Alapítvány egyik… nem is tudom, hogy mondjam: talán arca. Szívügyem ez, azért is, mert Fruzsina is oda jár fejlesztésre. Gondoltam, összekötöm a kellemest a hasznossal. Beszéltem egy régi menedzseremmel, a Varga Gézával, említettem neki, hogy keresnék egy helyszínt, ami egy jótékonysági koncertnek adna helyet. Gondolkoztam az A38 hajóban, de aztán a többi placcal együtt mindent elvetettem, miután elmentem egy hiphop börzére az Ellátó házba, amit a Para Kovács Imre (újságíró, a Magyar Narancs egykor ismert szerzője – a szerk.) szervezett. Akkor láttam, hogy a Bobafett fellépett ott, ő pedig éppen az egyik kedvenc magyar rapperem. Kiderült, hogy szerveznek bulikat, a Para összekötött az illetékessel.”

Az alapvető kérdés viszont az volt, hogy Dopemant egyáltalán színpadra engedik-e. „Nyilván féltek attól, amitől sokan az utóbbi években, hogy valami politikai vuduzás lesz, de hát szóltam, hogy ettől nem kell félni. Egyrészt, mert nem ez a cél, másrészt mert jómagam nem is akarom ezt csinálni. Maffiabudhizmus van, gengszterbulit akarunk jótékony céllal. Leszerveztem a dátumot, és összeraktuk a zenekart. Nem volt nehéz, mert a Petit már ismerem úgy negyven éve, a Mihalikot is ezer éve, régen is dobolt nálunk. Hozzánk való csibész, gézengúz. A basszusgitárost egy esküvőn ismertem meg, ahol az öcsémmel voltunk, én pedig meglepetésből felléptem. Aki vendéglátózásból él, általában jól játszik, és hát ott jattban kell lenni úgy 24 órányi sztenderdnek. Beszélt vele a Peti, ő meg beszállt. Lett volna DJ is, de a koncert előtt lemondta, hát így maradtunk, négyen, meg a Dőke jött még énekelni, akivel már vettünk fel közös számot.”

Dopeman ezt a koncertet amolyan tesztnek is szánta, kíváncsi volt, hogy egyáltalán érdekel-e valakit még a produkciója, a jegyeladások alapján pedig úgy véli, igen. Négyszáz jegyet adtak el, és úgy háromszázötvenen voltak a koncerten. Mint kiderült, egyesek csak azért vettek tikettet, hogy beszálljanak az adományozásba, és nem egy olyan „majdnem vendég” volt, aki azok után, hogy kiderült, nem tud menni, felajánlotta a jegyét valakinek. „Jó dolog ez a Dopeman-közönségben, hogy nemcsak a f*szságaimra kaphatók, hanem ragad rájuk abból is, ha valami helyeset próbálok csinálni. Adni mindig a legjobb érzés. Az adakozás jó dolog.”

„Virítsd a lóvét, virítom”

A koncert napján Dopeman nem, cserébe az öccse izgult, ő még akkor is kivolt, amikor az Ellátó házban csak pár ember lézengett. „Azt hittem, hogy ötvenen leszünk, és kivoltam kicsit, aztán amikor megláttam, hogy már majdnem kétszázan vannak, rám jött némi lámpaláz. Bementem a színpad mögé, hogy túrjam a gitárt. Be kellett melegíteni.” A kisebbik Pityinger azt mondja, a közönség 5 csillagot kap, de maga felé kritikus, csak 4-et adna, még idő kell és próba, hogy ötösre osztályozza magukat. „Ez egy Red Hot Chili felállás, hogy dob, gitár és basszus, és hogy úgy pörgetjük a funkot. Szerettem én, amikor anno fúvósok is voltak meg billentyűs, de ez most így jó. Egy hammondost még el tudok képzelni, egy Rhoda Scottot.”

Dopeman szerint is megdobná a koncertet a billentyű, most még mással díszítettek. Volt gitárszóló, jó sok…

Összekötő költészet, ezt Baráth Gyula szervírozta. Baráth régi haver. Verseit már kiadták, Dopeman-lemezeken is szavalt, 15 éves börtönmúltját sosem tagadta, tessék ide kattintva meg lehet nézni, miként nyilatkozik erről a Mokkában.  

Pityingerék azt mondják, lesz folytatás. „Tárgyalok szervezőkkel. Eddig mindenhol azt kérdezték, hogy mennyire nyírtam ki magam politikailag, és egy időre tényleg kinyírtam magam, de az Ellátóban bizonyítottuk, hogy most már nincs baj.

Nem kapták szét a színpadot a rendőrök, nem kell tőlem félni, mégiscsak van itt szólásszabadság.

Megnéznék még pár helyet vidéken, és tavasszal csinálnék egy nagyobb pesti bulit. Az Ellátósok már kérdezték, hogy mikor megyünk legközelebb, nyáron talán fesztiválokra is mennék, ha nincs már a »nem jöhetsz« mentalitás. Ha az van, majd ráérek akkor »szomorkodni«.”

Dopeman hozzátette, hogy az adakozás, az adománygyűjtés pont annyira szerves része lesz minden bulinak, mint a Virítsd a lóvét vagy a Lopni. 

„A karmámnak és az univerzum rezgéseinek hála, van miből megélnem, tehát nekem feltett szándékom, hogy a jegybevételekből és a gázsiból mindig kapjon a Gondoskodás Gyermekeinkért. Eközben persze simán előfordulhat, hogy kirakom a Gyermekétkeztetési alapítvány urnáját is egy bulin. Minden alapítvány munkáját becsülöm, akik gyengéken és elesetteken segítenek, én pedig szívesen segítek nekik, amivel tudok.”

Mint azt fentebb megjegyeztük, az októberi koncert után Dopeman 100 ezer forintot fizetett be a húgát is fejlesztő alapítványnak, hogy ez nem üres beszéd, arról tessék, itt a bizonylat: 

És ha már szóba került a pénz. Októberben adták ki újra a Ganxsta Zolee és a Kartel kultlemezét, a Helldoradót, de Dopeman részeit (volt belőle bőven) mások rappelték, és a szöveg is változott – Dopeman szerint ez sérti a szerzői jogot, de nem izgatja, az öccsét annál inkább dühíti, ő azt mondta, be kéne perelni a Kartelt. „Mondtam a Petinek, hogy pereljen a f*szom. Mit törődjek velük? Addig jó, amíg nem látom őket. Tökömnek sincs kedve bíróságra járni, nem volt túl rég, hogy végre leszokhattam róla.”