Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Magyarország kúl

Legyen a mese mindenkié! Nem nagy ügy, segíts az óvodáknak!

Te tudtad, hogy mennyire fontos mindennap mesét olvasni gyerekeinknek? És azt, hogy vannak óvodák, ahol egyetlen mesekönyv sincs? Hírességeket és szakembereket kértem arra, hogy meséljenek a meséről, álljanak a kampányom mellé, és segítsenek gyűjteni. Mert a mese, az kell...

Ha szülő vagy, felmerül a kérdés:

Te mennyit mesélsz a gyerekednek? Ugye mindennap?

Nem kell több, mint tíz perc (persze lehet még több), mégis: a mesével körbefont közös időnek hatalma és értéke van. Nemcsak a gyerek(ek)nek jó, ha mesélsz, hanem neked is. Ráadásul ingyen van, eszmei értéke pedig felbecsülhetetlen. Nagymamám a mai napig mesél háborús élményeiről, ahogyan nagyapa, akitől még most is sokszor kérjük: mondja el, hogyan vált „mezítlábas parasztgyerekből” elismert büntetőbíróvá. Gyerekként apától mindig azt szerettük hallani, hogyan ismerkedett meg anyával, de nagy kedvenc volt tőle Bodó Béla Brumi című sorozata is. Anya szájából Szutyejev mindenkit megóvó gombáját követeltük, születésünk története után. Mesélni mindennap kell! Családi anekdotákat, régi emlékeket, molyrágta könyvekből megkopott történeteket, frissen nyomott kötetekből divatos tanításokat. Újra és újra.

Sajnos nem mindenkinek van erre lehetősége, ezért október elején elindítottam a Legyen a mese mindenkié! kampányt: olyan óvodáknak gyűjtök mesekönyveket, amelyek egyetlen példánnyal sem rendelkeznek, vagy a kereteik nagyon szűkösek. Vannak szülők (sajnos nem is kevesen), akiknek a legnagyobb napi gondjuk, hogy mit tegyenek a vacsoraasztalra a gyerekeiknek, ezért arra gondoltam, hogy az ő gyerekeik legalább az óvodapedagógusoktól megkaphassák mindennapi, éltető lelki táplálékukat is. 

Kezdeményezésem hamar szárnyra kapott, s szinte mindennap érkezett egy-egy szeretetcsomag. A legtöbb magánszemélyektől, de volt olyan óvoda, amely szívesen felajánlott több tucat könyvet, sőt Bartos Erika is küldött néhány dedikált példányt. A most megszólaló hírességek, szakemberek is boldogan hozzájárultak kampányom sikerességéhez. Ezúton szeretnék újra köszönetet mondani mindenkinek, aki akár egyetlen darab mesekönyvvel támogatta ezeket az óvodákat! Ajándékaikat hamarosan személyesen viszem el a legszegényebb térségek intézményeibe. Mert szeretném, hogy legyen a mese mindenkié! 

Lehoczky Rella, a Legyen a mese mindenkié! életrehívója, meseolvasás-népszerűsítő

Deliága Éva gyermekpszichológus

„Gyermekpszichológusként fontosnak tartom a jó napi rutin kialakítását, amelynek szerves része az esti lefektetési szertartás, ahonnan nem hiányozhat az esti, élőszóban történő meseolvasás. A kütyük világában elengedhetetlen a gyermek érdeklődéséhez és tempójához igazodó, a szülő-gyerek interakciója közben elhangzó tartalom, amely fejleszti a gyermek szövegértését, szókincsét, általános ismereteit.

Nem beszélve az érzelmi jelentőségről, hiszen meseolvasáskor megteremtődhet a lelassult, egymásra hangolt, intim kapcsolódás élménye is, amelyben a gyermek ellazulhat, és bizalmi kapcsolatát megszilárdíthatja szülőjével.

Kisfiamnak egészen pici kora óta olvasunk napközben és lefekvés előtt is. Most már szabadidejében is szívesen forgat, lapozgat könyveket, ami nagyban segíti majd az olvasás elsajátításában, a könyvek, a tanulás megszeretésében. Nálunk nagy kedvenc otthon a Mit kezdjünk az akaratossággal? című könyv, talán azért is, mert fiam még mindig erősen benne van a dackorszakban. Volt olyan konkrét példa, hogy a boltban történt hatalmas patália után este felolvastam neki Zokorlán állatkerti kalandját, és bizony összemosolyogtunk, hogy kicsit hasonlóan viselkedett aznap, mint Zokorlán a mesében. Ez a fajta élményfeldolgozás nagyon tetszett neki, azóta is többször kéri, hogy olvassuk el azt a történetet. Néha-néha előfordul, hogy toppantó, követelőző módon kezd viselkedni, olyankor elég csak utalnom a morgós, nagyhangú oroszlánra: veszi a lapot. Szeretek olvasni a kisfiamnak, nálunk sok könyv van otthon, örülök, hogy általuk sikerül neki átadnom a könyvek, az ismeretszerzés, a tanulás örömét.”

Deliága Éva

Pásztohy Panka író, illusztrátor

„A gyermek-szülő kapcsolat legfontosabb alappillére az együtt töltött idő. Pontosabban a minőségi idő, amikor egymásra figyelünk, együtt csinálunk valamit. Lehet ez egy kirándulás, közös főzés, mesélés fejből vagy könyvből. Szerintem az az ideális, ha így is, úgy is mesélünk gyermekünknek. Mindkettőnek más célja van. A saját, fejből mondott történetek akkor az igaziak, ha belecsempésszük a gyermekünk életének pillanatait, így ez egy igazán személyes mese lesz, ami akár az aznap történt események megértéséhez is nagy segítséget nyújthat.

A könyvek által pedig természetessé válik a gyerekeknek az olvasás szeretete, és ha minőségi gyermekirodalmat választunk, a szókincse, érzelmi intelligenciája is fejlődhet közben.

Nekem gyermekkoromban mindig fejből mesélt az édesanyám, elengedhetetlen esti programunk volt. A mai napig olyan érzelmi biztonságot jelent ez nekem, amihez gondolatban bármikor visszatérhetek. A lányomnak könyvből és fejből is meséltem, s ez nagyban befolyásolta kapcsolatunkat. Remélem majd egyszer ő is továbbadja a mese és a könyvek szeretetét az ő gyermekének.”

Pásztohy Panka

Gryllus Vilmos Kossuth-díjas zenész

„Este van, túl vacsorán, fogmosáson, játékon, veszekedésen, túl az egész zűrös vagy vidám napon. A gyerek az ágyban fekszik, végre jöhet a mese! Kicsit megáll az idő, és csak ketten vagyunk, no meg a furfangos róka, a kis vízcsepp, az okos sündisznó vagy éppen az öreg utcaseprő bácsi. A nap legmeghittebb percei ezek.

Könyvből vagy fejből, mindegy, csak a végére legyenek elvarrva a szálak, legyen benne egy icipici katarzis, és jöhessen utána a nyugalmas alvás.

Nagyon szerettem így mesélni. A mesék egy része nem ilyen, talán nem is esti mesének való, és – legalábbis eredetileg – nem is gyerekeknek készült. Teli van szörnyűségekkel, de persze tanulsággal is. Egyik-másiktól, amit gyerekkoromban olvastam, még most is borsózik a hátam. Például attól, amikor mondták a gyereknek, hogy ne rágja a körmét, de ő csak rágta, mígnem egyszer jött az igazságosztó tündér (vagy szörnyeteg?), és vidáman levágta az összes ujját egy hatalmas ollóval. Nem is rágta többet a körmét! Itt a vége, fuss el véle. De a magyar népmeséket se szerettem mindig. A világszép nádszálkisasszonyban a királyfi, aki a világ legszebb királykisasszonyát keresi, puszta kíváncsiságból meggyilkolja a királykisasszony két szolgálólányát, de sebaj, ők aztán a királylánnyal boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Hol itt a tanulság? Pedig van, csak nem épp a kedvemre való… Szerencsére szép mese sokkal több létezik, olyan, ahol a végén győz az igazság, ahol a jóság, az áldozatkészség vagy a hősiesség elnyeri jutalmát, és ahol a szegény ember is sokra viheti. Bárcsak az életben is így lenne!”

Gryllus Vilmos

Lovász Hajnalka mesepedagógus

„Egész kicsi korom óta a mesék jelen voltak a mindennapjaimban – felolvasva, kitalálva, dián nézve, könyvben lapozva. Egy birodalom, egy varázslat, egy kaland, egy történés, egy élethelyzet, amit vagy sajátomként tudtam megélni, vagy beleképzelve magam az egyik szereplő helyébe, meg tudtam élni olyan dolgokat, amikben nem lehetett részem. Eljuthattam olyan „helyekre”, ahova a valós életben talán soha. Ezek az élmények azonban csak a meséknek egyfajta felületi váza, ugyanis ennél sokkal többet adnak. Mélységük magában a történetben gyökeredzik, az adja a „kincseket”. Mint a megélés, átélés, szorongás csökkentése, az indulatok feldolgozása, vigasztalás és megnyugtatás. A nap folyamán nagyon sok hatás és inger éri a gyerekeket, amelyek megnyitására vagy feldolgozására remek lehetőség az összebújós meseolvasás. Az ölbe vétel, egymás közelsége megteremti a bensőséges hangulatot, mélyíti a szülő gyermek közti érzelmi kapcsolatot, a nyugodt meseolvasás pedig létrehoz egy oldott állapotot, amelyben a gyermek könnyebben dolgozza fel az aznap őt ért eseményeket.

A mesék birodalmában megélheti a konfliktust úgy, hogy mindeközben biztonságban van. Megélheti teljes valójában a feszültséget és ugyanígy azt a pillanatot is, amikor mindez oldódik, amikor megérkezik a fellélegzés.

A mese nem csak szimplán egy történet. A gyermekek általuk útravalót, megoldóképleteket kapnak. Ezek a megoldókulcsok olyanok, mint a mesékben a varázssíp vagy egy varázskalap, amit elő tud venni a főhős, ha bajban van. Megküzdési stratégiákat mutatnak és adnak át a gyermekeknek, amiket a saját helyzeteikre formálva alkalmazni tudnak. Hitet és erőt kapnak saját küzdelmeikhez, hiszen a mesékben a jó, a kitartó, a legkisebb, a legszegényebb hosszú küzdelmek után, de mindig elnyeri méltó jutalmát. A mesék a helyzetekre alkalmazható megoldókulcsok széles tárházat vonultatják fel, gazdag szókincsük, mondattani szerkezeteik pedig megalapozzák az olvasáshoz, szövegértéshez, kitartó figyelemhez szükséges képességeket. Mesélni bárhol, bármikor lehet. Metrón, buszon, autóban, az orvosi rendelőben, öltözés közben, egy nyűgös ebéd alatt. De ami egy nap sem maradhat el, az az esti mesélés, hogy a gyermekek a napi konfliktusok alól felszabadulva, nyugalmasan kerülhessenek ágyba anya vagy apa biztonságos »kuckójából«. A mesék mindig adnak, ezért adjunk esélyt a meséknek, és használjuk őket szeretettel!”

Lovász Hajnalka és kisfia

Rákóczi Ferenc műsorvezető

„Nekem nem volt gyerekkoromban nagy meseélményem, mert nálunk nem volt divat a meseolvasás, a szüleim dolgoztak éjjel-nappal. De a szülői példa azért mindig hasznos, mert ha jó, akkor átragad, ha nem volt annyira jó, akkor pedig tanulsz belőle, és másként akarod csinálni. Itthon a mai napig vannak mesés esték, pedig Soma már nyolcéves, Panna pedig tíz. Bármikor el tudom őket csalni egy mesekönyvvel bármilyen egyéb dolog mellől. A mindennapos meseolvasásnak hála olyan kapocs lesz a szülő és a gyerek között, amit semmi mással nem lehet felülírni. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ne legyen az életünkben rendszeresen összekuckózás, egymáshoz bújás. Másrészt olyan álomvilágba repít, olyan komoly agymunkára késztet, ami elengedhetetlen egy gyerek, de akár egy felnőtt számára is.

Ez a bajom a mai, modern mesefilmekkel – ma már annyira látványosak, hogy a gyerek elfelejt közben gondolkodni, s pont ezt a fantáziát hozza vissza a hallott vagy olvasott mese.

A mesék által szinte mindent meg lehet tanulni, és hozzájárul ahhoz, hogy később önállóan a kezébe vegyen egy felnőtteknek szóló kötetet. Sokan csóválják a fejüket, amikor bevallom, hogy bizony volt olyan kötelező olvasmány, amit én olvastam fel a gyerekeknek. Szerintem nem feltétlenül kell ezekkel a könyvekkel magára hagyni a gyereket, ugyanolyan izgalmas élményei lesznek akkor is, ha ezeket a szülő szájából hallja. Panna falja a könyveket, Somának pedig most sikerült olyan könyvet a kezébe adni, ami egészen felcsigázta az érdeklődését. Még most is sokszor van, hogy Judithnak, a gyerekeim anyjának olvasok fel, például A végtelen történetet így tettük magunkévá. Imádta. Bensőséges, romantikus, és az olvasás erős kapocs két felnőtt ember között is, hiszen nem az van, hogy az egyik nézi a meccset, a másik pedig bújja a telefonját. Lesz egy közös élményetek, ami még jobban összeköt.”

Rákóczi Feri és gyermekei

Szabados Ágnes műsorvezető, a „Nincs időm olvasni” kihívás létrehozója

„Mindig is szerettem olvasni. Valahogy annyira természetes volt, mert gyerekként a szüleimtől is ezt láttam, és hiszek abban, hogy ha ilyen közegben nő fel egy gyerek, akkor egyszer csak neki is magától értetődő lesz, hogy mindig olvasson valamit. Ha egész kicsi korában könyvet adnak a kezébe, amit megfoghat, lapozgathat, megismerkedhet vele, ha minden este felolvasnak neki, és rendszeresen látja anyát és apát könyvet olvasni, akkor azt hiszem, nyert ügyük van a szülőknek.

Engem igazán a Harry Potter lökött a könyvek szeretete felé, ennek a sorozatnak köszönhetem, hogy valóságos könyvmoly lettem.

Diákkoromban A két Lotti volt a nagy kedvenc, de imádtam az összes Lázár Ervint is. Mivel nekem még nincsen gyerekem, ezért még nem tudom gyakorolni a meseolvasás hivatását, de egy-egy fajsúlyosabb kötet után van, hogy előveszek egy ifjúsági regényt vagy egy komolyabb mesét. Tudom, hogy egyre nehezebb dolguk van a szülőknek, amióta ekkora teret nyertek a különböző kütyük, mert ahhoz, hogy leüljünk, és igazán belefeledkezzünk egy könyvbe, nyugalom és idő kell. Sokkal egyszerűbb nyomkodni a telefont. A könyvolvasás szokását bizony ma már gyakorolni kell, saját magunkat kell hozzászoktatni. De csodálatos dolog olvasni, mert egyetlen könyv ezerféleképpen jelenik meg – ki, ahogyan elképzeli. Hatalmas szükség van a fantáziánkra, egyre nagyobb, és ezt a csodát érdemes a gyerekeknek is átadni, ami azzal kezdődik, hogy mindennap olvasunk nekik. Aki kicsi kora óta hall mesét, aztán magától olvasni kezd, annak észrevétlenül fejlődik igen magas szintre a szókincse, az íráskészsége, a beszéde. A kommunikáció pedig az alapja egy egészséges és jól működő kapcsolatnak – akár párkapcsolatnak, akár szülő-gyerek viszonynak. Az olvasás hatalom, a szülőknek pedig kutya kötelességük ezt a lehetőséget megadni gyermekeiknek!”

Szabados Ági

Egyszer volt, mindig lesz!

Három ovis gyerkőc édesanyjaként rutinos meseolvasónak számítok: roskadásig tele vannak a gyerekszobák polcai könyvekkel. Ott sorakoznak az én és az édesapjuk megkopott kedvencei, valamint rengeteg újdonság, akár a boltokból, akár a könyvtárból. Én pedig olvasok a sorok között is: nem csak az a lényeg, hogy kipipáljunk egy-egy esti mesét, mert abban ott bújnak a különböző konfliktusok megoldásai, a felgyülemlett feszültségek csillapítói, a fontos tanítások titkai. Együtt vagyunk. Egymásra és magunkra figyelünk. Szeretetet adunk. Türelmet gyakorlunk. Új dolgokat ismerünk meg. Régieket elevenítünk fel. Törődünk másokkal. Csodával találkozunk. Varázslattal kalandozunk. Kicsit megijedünk, de aztán békére lelünk. És nem kellenek ahhoz brit tudósok vagy a Harvard Egyetem professzorai, hogy tudjuk: a mese ösztönös cselekedet, anyai és apai szívünk ezt diktálja, mert évezredek bizonyítják, hogy a mese jó. Legyen akár fejből mondott, akár könyvből olvasott. Nemcsak azt szeretném elérni, hogy minden óvodában és háztartásban legyenek mesekönyvek, hanem azt is, hogy éljünk mindennap ezzel a káprázatos adottsággal. A Legyen a mese mindenkié! kampányom célja a segítségnyújtáson felül a mindennapos meseolvasás népszerűsítése.

Bárhol, bármikor: Rellánál és gyerekeinél mindig van a táskában egy mesekönyv

Gálvölgyi Dorka igazgatónő első kérésemre mellém állt, és boldogan vállalta, hogy a Hatszín Teátrum (1066 Budapest, Jókai utca 6.) legyen a hivatalos gyűjtőpontja a Legyen a mese mindenkié! kampánynak. December 15-éig ide még mindig éjjel-nappal behozhatod a már megunt, de még ép mesekönyvedet, hogy aztán továbbajándékozhassam néhány rászoruló ovinak. „A Hatszín Teátrum megálmodásakor feltett szándékom volt, hogy minden korosztály számára a korának megfelelő mesét adjunk majd. Boldogság, hogy ez sikerült! A szellemi táplálék mindenkinek fontos, a könyv és a színház ebben segít. Meséljünk minden nap gyerekeinknek, hiszen mi felnőttek is szeretjük a meséket, ezt látom nap mint nap a közönségünkön is. A színház elengedhetetlennek tartja, hogy a kultúrán túl nemes ügyek mellé álljon: nyáron tanszereket gyűjtünk rászoruló iskolásoknak, a hideg időszakban kabátot, sálat, sapkát, kesztyűt az otthontalanoknak. Nem volt kérdés, hogy örömmel segítünk mesekönyveket gyűjteni néhány óvodának” – magyarázta.

Csatlakozz te is a Legyen a mese mindenkié! Facebook-csoporthoz itt, és mesélj te is mindennap! Mert a mese mindenkié! Az övé, az enyém, és a tiéd is. Itt a vége, fuss el véle… de holnap gyere újra! Várlak.