Nagyon hangulatos, ahogy odakint szállingózik a hó, vagy dér lepi be a fák ágait, de azért ezt a legkellemesebb mégiscsak az ablakon át, a kandalló mellől csodálni, a kezünkben az elmaradhatatlan téli itallal, a fűszeres forralt borral. Ha pedig a gyerekeknek mégiscsak sikerül rávenni minket, hogy kimerészkedjünk a zimankóba, azután pláne elkél majd a lélekmelegítő fűszeres nedű, ami nemcsak hogy gyorsan kiolvasztja a jégcsappá fagyott ujjainkat, de még a hangulatunkat is feldobja. Így talán kibírjuk egészen tavaszig.
Tisztára hangulatba kerültünk tőle (Fotó: Pixabay / ManuErzi)
Már csak egyetlen kérdés maradt: hogy hogyan készül a legfinomabb forralt bor, mert – bár igazán egyszerűnek tűnik a recept – mégis könnyű elrontani. Hogy ne kelljen a karácsonyi vásárig menni, ha megkívánunk egy bögrével, most eláruljuk a trükköket, amiktől otthon elkészítve is igazán isteni lesz a forró ital, és garantáltan vidámmá varázsolja a telet.
Első szabály: rossz borból nem lesz jó forralt bor
Érdekes infó, hogy a forralt bort eredetileg a rómaiak találták ki, méghozzá azért, hogy a romlásnak indult bort újra ihatóvá tegyék. Hippocrasnak, vagyis fűszeres bornak nevezték, és gyakorlatilag az volt a fő szabály a készítésénél, hogy annyi fűszer kerüljön bele, ami elnyomja a pimpósodásnak indult bor ízét: használtak hozzá szegfűszeget, borsot, kardamomot, gyömbért, fahéjat, sőt néha még illóolajokat is, hogy biztosra menjenek. Kezdetben hidegen fogyasztották a nedűt, csak később vált szokássá felmelegíteni a hidegebb napokon.
Az első és legfontosabb szabály, hogy ne kövessük a példájukat, ugyanis olcsó lőréből nem lesz jó forralt bor. Persze ne a legdrágább, gyűjtői palackot öntsük a fazékba és fűszerezzük a felismerhetetlenségig, de a kannás bort is felejtsük el gyorsan! Válasszunk egy jó minőségű száraz vörös- vagy fehérbort alapanyagként, ha hozzá illő fűszerekkel keverjük, remek lesz a végeredmény.
Második szabály: bár így hívják, nem kell felforralni
A következő aranyszabály, hogy a forralt bort még csak véletlenül sem kell felforralni, mert akkor az alkoholt és az ízeket is elfőzzük belőle. Ráadásul az alkohol forráspontja alacsonyabb, mint a vízé, 78,4 fok, ezért már 60-70 foknál magasabbra sem szabad menni vele, különben oda a jó hangulat – ennyi erővel ihatnánk teát is helyette.
Harmadik szabály: a fehérhez gyömbér és vanília, a vöröshöz kardamom és narancs dukál
Bár a vörös az elterjedtebb, de fehérborból is isteni forralt bor készül, viszont mindkettőhöz másfajta fűszerek illenek. Ha kipróbálnánk a fehér változatot, a legjobb választás
- egy üveg illatos, könnyű fehérbor, amit
- szegfűszeggel,
- fahéjrúddal,
- citromhéjjal,
- reszelt gyömbérrel,
- egy vaníliarúddal és
- fél citrom levével melegítsünk fel, majd ízlés szerint édesítsük mézzel.
A vörösboros verzióhoz szintén elengedhetetlen
- a fahéjrúd,
- a szegfűszeg,
- a kardamom,
- a narancshéj és
- az őrölt szerecsendió,
- de akár csillagánizs is mehet bele.
A narancs- és citromkarikák még kellemesebbé teszik az ízét, de vannak, akik az aszalt gyümölcsökre (mazsola, meggy, szilva) esküsznek. Ezt is a végén, ízlés szerint mézzel vagy cukorral édesítsük.
+1 tipp: ha beköszönt a jégkorszak, jöhet a chili
A farkasordító hideg estéken meg lehet bolondítani a forralt bort egy kis brandyvel, aki pedig igazán tüzes hangulatra vágyik, az szórjon bele egy csipet chilit is. Utóbbi nemcsak felmelegít, de még nátha ellen is hasznos. A küszöbön álló bulikon például tuti jó kedvre derül majd a vendégsereg, ha ilyen pikáns forralt borral kínáljuk őket.
