Balázs Enikő szerkesztő
– Magyarország máshogy. Akár ez is lehetne a címe az én kedvenc anyagaimnak. Több is van belőlük. Az első tavaly áprilisban készült, amikor kitaláltuk, hogy egykori budapesti helyszíneket fotózzunk le újra. Volt, hogy egy 1870-es évekbeli képet sikerült szereznünk egy fővárosi térről. És hogy mi történt az egykor lovas kocsik által használt Ferenciek terével? Azt itt megnézhetitek. Néhány hónappal később az egész országot egy ügy foglalkoztatta: az ózdi vízelzárás. Ott nőttem fel, ismerem a környéket, és bár pontosan értem és látom a problémát, én nem csak a problémát látom. Éppen ezért szerettem volna megmutatni Ózd másik oldalát. Azt, ahová szívesen kirándulnék, ha lenne időm, ahová hazaérve érzem, hogy egyszerűen édesebb a levegő, a Sajó-partot és a helyi templomokat. Így született meg Ózd másik arca a Nők Lapja Cafén. Nem nehéz kitalálni, hogy a harmadik kedvenc cikkem is Magyarországgal kapcsolatos. Amikor egyik reggel meguntam, hogy bármerre nézek a városban, beton, szürkeség és szmog vesz körül, arra gondoltam, ha ilyen formában is, de valami változásra szükség van. Így képszerkesztő kollégámmal karöltve új külsőt álmodtam meg az ország betonnal borított tereinek.
Kempf Zita szerkesztő
– “A szerelem csoda” – egy katolikus pap vallomása. Egyszerű, és épp egyszerűségében szép cikk arról, mi az erősebb, a hit vagy a szeretet. Hm… micsoda kérdés, ugye? Hiszen persze hogy a hit ÉS a szeretet, különösen ha a kettő össze tud kapcsolódni, és ha nem marad két ember magánügye, hiszen egyikük felszentelt katolikus pap, akinek “tilos szeretni”. Ebből az önvallomásból kiderül, miért lehet fontos egy-egy ember története sok ezer cikk között, miért egy egész társadalom ügye egyvalaki boldogsága – lehet-e közösségi kérdés, és ha az lett, miért lett az. Család, egyéni értékek, odafigyelés: mindaz, ami képes felülemelni mindannyiunkat a hétköznapi kicsinyességeken, hiányokon és szörnyűségeken. Amiért érdemes cikket írni-olvasni.
Iván Viktória újságíró
– Nem tudok választani két szerelemről szóló történet közül. Az egyik annak a nős katolikus papnak a története, aki hűséges maradt Istenhez és a szerelméhez is; hihetetlen erőt, reményt adott a történet, napokig a hatása alatt voltam. A másik legkedvesebb írás az ismerkedő öreg nénikről szólt, mert nincs megírva, hogy a szerelem korhoz kötött, vagy hogy csak a fiatalok kiváltsága a vágyakozás, a reményteli, izgatott egymásra találás. Kiderült számomra, mennyi előítélet él bennünk még a szerelemmel kapcsolatban is, arról, kinek, kit, hogyan szabad szeretnie. És azért is imádtam a nénik történeteit, mert úgy látszik, hogy a férfiak javíthatatlanok, a nők pedig életük végéig próbálják ezt elfogadni.
Jámbor Eszter szerkesztő
– Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer képes leszek leszek rá, de a cikk kedvéért megléptem, bevállaltam, és életem egyik legdurvább élményére tettem szert. Ebből született a Meztelenjóga: ledobtuk a ruháinkat! című cikk. Korábban már sokat gondolkodtam azon, hogy bevállaljam-e, és elsőre persze irreálisnak tűnt, hogy tényleg totál meztelenül nyomjam az idegen lányok között. Végül örülök, hogy elmentem, mert valahogy tényleg sikerült egy fokkal kevésbé szégyenlősnek lennem, és remélem, emelte a vagánysági faktoromat is.
Bakóczy Szilvia újságíró
– Nem tehetek róla, engem elsősorban az emberjogi témák kötnek le. Ezekről szeretek írni, beszélni, és olvasni is. Ezért nem kérdés, hogy nálam a fogyatékos emberek gyerekvállalásáról szóló cikk lett a befutó. Mellette a “vitatkozós” cikkünk Iván Viki kolléganőmmel, nem is elsősorban a téma, hanem a vita műfaja miatt, amit szintén nagyon szeretek. Ami még biztosan megmarad bennem, az a meztelen jógáról szóló cikk, mert olyan témát dolgoz fel, ami baromi érdekes, de amihez én nem lennék elég bevállalós. És van még egy kedvenc kategóriám, ami egyszerre informatív és vicces, ilyen volt például a Top szakmák 2014 című írásunk.
Zorátti Adrienn újságíró
– “A lelkem mintha száz kilóval lenne könnyebb!” Transzlégzés és újjászületés – egy “őrült dimenzió”. Több olyan cikk is volt, amit nagyon szerettem, de mégis a mai napig ez az, ami annyira megragadott, hogy még mindig emlékszem a hangulatára. Nekem a nyíltsága, a sebezhetősége, a kitárulkozása miatt lett a kedvencem. A hangulata olyannyira átjött, hogy közben azon kaptam magam, hogy olvasás közben az íróval együtt zihálok és érzem a fájdalmát.
Strommer Nóra szerkesztő
– Hogyan lesz egy rémes élményből pompás szórakozás? Hát úgy, hogy az ember nekiáll leszokni a cigiről, de ehhez sehol nem kap hivatalos segítséget, így az abszurd kalandjait megírja egy cikkben, én ebben: Megőrülök egy cigiért, segítség! De toplistámon van még bőven anyag, mivel nagy rajongója vagyok a viccesen giccses tárgyaknak, rettentően élveztem, amikor végigjártam az egész balatonfüredi sétányt, és feltűnésmentesen lefotóztam minden elfuserált szuvenírt a cicis képeslapoktól a delfines-balatonos hűtőmágnesekig, aztán szégyenpadra állítottam őket A legdurvább balatoni giccsszuvenírek című írásban. És ha már giccs, akkor nem maradhat ki a felsorolásból a Miért járnak az emberek csúnya pulcsiban? című könnyfakasztó írás sem. Nagy kedvencem még az Így fűt az ország című nagyképes anyag, amit példás csapatmunkával hoztunk össze.
Farkas Cintia címlapszerkesztő
– Mindig izgatottan várom a Mi lett velük? sorozat újabb és újabb cikkeit. Akár egy kisgyerek, amikor új képeskönyvet kap, én is lázasan pörgetem végig a fotókat, hogy vajon mi történt az egykor nagysikerű tévésorozatok és filmek szereplőivel 10, 20 vagy akár 30 év távlatából, hogyan néznek ma ki, mennyire változtak meg – akár előnyükre, akár hátrányukra. Ebből a szériából kettő igazán a szívemhez nőtt, nem véletlenül, hiszen mindkét mozit imádom: az egyik kedvenc az Igazából szerelem sztárjai akkor és most, a másik pedig a Szellemirtók című vígjátékkal való “időutazás”.
Pácsonyi Daniella szerkesztő
– Utoljára a redizájn kapcsán válogattam a kedvenc cikkeim között, az is különleges alkalom volt, mert akkoriban indultunk el azon az úton, ami napjainkban is meghatározza a Nők Lapja Café arculatát. A mostani bogarászás is legalább ugyanennyire különleges volt, én ugyanis egy időre búcsúzom a szerkesztőségtől, második családomtól, ezért most nézegetni az archívumot egészen furcsa feladat volt. Az elmúlt időszak egyik legemlékezetesebb anyaga a Kajári és Pácsonyi főz videósorozat első része, amelyben egészen új szerepben próbálhattuk ki magunkat, a májusban indult sorozatban több legalább 4 kiló vajat használtunk el, és sosem mulasztottuk el az egekig magasztalni kedvencünket, a zsírt, cserébe minket az olvasók nem dicsértek ilyen vehemenciával, de a 20. adás végére már megszokta, ami bárki elhiheti nagy szó. A másik kedvencem egy kicsit fajsúlyosabb anyag, ami az eddigi talán legszemélyesebb és legnagyobb port kavart cikkem lett, kismamaként, most 2 héttel a szülés előtt is harcolok még mindig, hátha egyszer valaki átadja a helyet. Sebaj, legközelebb majd nyáron szülök, hátha a kabát a ludas és nem az utastársak. Ígérem, ha visszatérek, ezt is kiderítem majd…
Czvitkovits Judit szerkesztő
– Szerencsés az az újságíró, aki olyan témákról írhat, amelyek megérintik – na, én pont egy ilyen szerencsés újságíró vagyok. Írhattam a nagymamámról, aki a szerelem helyett a hűséget és a családját választotta, történetével pedig valami nagyon fontosat hagyott nekem örökül. De átélhettem, hogy milyen érzés a transz állapota, amikor pusztán az intenzív légzéssel átlépek egy őrült dimenzióba, kilépek a testemből és nem félek elrugaszkodni. És ott van életem egyik legnagyobb próbatétele is, amikor elhatároztam, ha törik, ha szakad, egy hétig csakis az igazat fogom mondani…
