Minden reggel fut, így kezd neki a napnak Jakabné Bódi Ági. Előfordul, hogy nem csak reggel koptatja az utat, főleg akkor, amikor érzelmi trauma éri. Így vezeti le a fájdalmat. Például olyankor, amikor az egyik rá bízott gyermeket tovább kell adnia egy családnak.
Ági nevelőszülő a szó legtisztább és legelhivatottabb értelmében. Rengeteg gyerek talált békére, nyugalomra és átmeneti otthonra a 42 éves asszonynál és férjénél.
Ági nagy családba született Kunszentmiklóson, nyolcan vannak testvérek, ő a hetedik a sorban. „Engem az zavar, ha kevesen vannak körülöttem. Reklamálok (nevet). És azt is tudom, milyen az, ha kevésből kell gazdálkodni. Emlékszem, amikor anyukám hozott egy dinnyét, mire felszelte nyolcunknak már a végére alig maradt valami, de megosztoztunk igazságosan. Mindig is tudtam, hogy segíteni akarok és főleg gyerekekkel szeretnék foglalkozni.”
Ági szociális asszisztensként végzett, saját gyermeke születése utána el is helyezkedett a családsegítő szolgálatnál. Volt, hogy szociális bérlakásokba járt ki ellenőrzésre. „Akkor is rögtön a gyerekekhez mentem, velük beszélgettem. Volt egy kislány, aki azt mondat nekem, nagyon éhes. Délutánra elintéztem neki egy egyszeri segélyt és érkeztem a pakkal. Nem tudtam elviselni a tudatot, hogy egy gyerek éhes.”
Ági másik munkája, ahogy fogalmaz, az volt, hogy egy kisbuszon ült felügyelőként, ami autizmussal élő gyerekeket szállított. „Amikor először felültem a buszra nem tudtam, hogyan kell állni az autizmussal élőkhöz. Amikor viszont már elfogadtak, foghattam a kezüket, volt egy olyan kicsi is, aki anyának hívott.”
Ágiban tíz évvel ezelőtt fogalmazódott meg, hogy nevelőszülő szeretne lenni. Férjét kicsit győzködni kellett, tartott attól, hogyan fog tudni kezelni nehéz sorsú kicsiket. Mert minden a rendszerbe kerülő gyermek csomagot hordoz már a kezdetektől fogva. Végül a család döntött: belevágnak. Így került Ági az SOS Gyermekfalu Magyarországi Alapítványhoz miután elvégezte a nevelőszülői tanfolyamot.
Az első gyerek, aki Jakabékhoz került a 3 éves Erzsike volt (a kislány nevét megváltoztattuk).
Amikor megkaptuk, csak rutininformációt adtak át, de nyilván az ember észrevesz később dolgokat. Ahogyan azt is megláttam fürdetésnél, hogy a kislánynak cigicsikket nyomtak el a nemi szervén. Elképzelhetetlen mennyiségű és milyenségű traumákon esett át, mire hozzánk került.
Nekem is meg kellett barátkoznom úgymond azzal, hogy nagyon nehéz helyzetek lesznek. Éjszakai sírások, nyugtatások és szeretet tömkelege.” Évike nyolc éves koráig volt Ágiéknál, külföldre adták örökbe. „Amikor mennie kellett, nekünk kellett betuszkolni a kocsiba, én voltam számára az anyja, nyilván, nem csak neki, nekem is nehéz volt az elszakadás. Mikor elment azt mondta: »Anya, mindenkit elfelejthetek, de téged soha.« Sajnos nem tudhatok róla semmit, de hiszem, hogy 18 évesen meg fog jelenni az ajtóban, hogy meglátogasson.”
Képünk illusztráció – Fotó: Getty Images
Áginál folyamatosan a maximálisan megengedhető gyerek volt. Van egy testvérpár, egyikük csecsemőként és értelmi sérültként került hozzájuk, szülőanyja ivott a terhesség alatt, alkoholszindromás volt. De büszkén elmondja, hogy hármas átlaggal végzett idén a második osztályban, testvére pedig már kilenc éves, szintén jó tanuló.
Ágiék épp egy örökbeadás előtt állnak, kétéves fiúhoz jár ki egy család összeszoktatásra. „Tudod, amikor ott hagyom velük pár órára, a szívem szakad meg.
Mindegyikükhöz úgy ragaszkodom, mintha a sajátom lenne. De ilyenkor egyrészt jó látni, hogy akikre bizom még a haja szálát is csókolják. Arra gondolok, hogy annak a családnak ő lesz az egyetlen, és igyekszem segíteni nekik. És persze ilyenkor sokat futok, hogy levezessem a feszültséget.
Ági igazi érett gyerekeket ad át az új szülőknek. Arra neveli őket, hogy mindenen osztozni kell, segíteni a másikat. „Direkt egy tabletet kaptak. Hogy beosszák, ki, mikor használja. Aki nem osztozik, öt nap elkobzást kap. Ha veszekednek, senki pártjára nem állunk, kérjük, beszéljék meg egymás között. Olyan helyzeteket teremtünk, amik ösztönzik őket a fejlődésre és az igazságosságra.”
Ági azt mondja, a legfontosabb, amit tehet, hogy ürítse a hozzá kerülő kicsik batyuját. Hogy minél kevesebb traumával kezdhessék meg életüket egy szerető családban, akiknek ő lesz a mindenük. „Sokszor titkos az örökbeadás, akkor csak akkor szereznénk tudomást a gyerekről, ha baj lenne, ha visszakerülne a rendszerbe. Szerencsére ilyen még eddig nem volt. De sikerült pár családdal kompromisszumot kötnünk: annyit kértünk tőlük, hogy ha jön a karácsony küldjenek egy fényképet, hogy tudjuk, hogyan néz ki a gyerek. És szerencsére többet kapunk, ilyenkor megnyugszom, hogy jó helyen vannak, jól vannak. A gyerekeim.”
(Kiemelt kép: illusztráció, Pixabay)
Nevelőszülőnek lenni egyszerre csodaszép és nehéz hivatás:
- Felnevelik más gyerekét, de még az ellenőrzőjét sem írhatják alá – ki akar nevelőszülő lenni?
- Tamás, a „pótapa” – több mint 30 gyerek nőtt már fel nála
Szponzorált tartalom
