A Delft-i Műszaki Egyetem (TU Delft) kutatói felfigyeltek rá, hogy az épületeken és egyéb betonépítményeken keletkező repedések javítása hosszadalmas és költséges munkát igényel, azonban egyelőre csak így lehet biztosítani, hogy az így épült házak és egyéb struktúrák állva maradjanak.
A beton a világ leggyakrabban használt építőanyaga, azonban feszültség hatására könnyen reped. A repedések miatt a betonba ágyazott vasrudak korrodálódni kezdenek, ami idővel a teherbíró képesség rovására megy. Ezért sokszor rengeteg extra acélt kell felhasználni, ami jelentősen drágítja az építkezést.
A TU Delft kutatói erre keresték a megoldást, amelyet olyan baktériumok képében találtak meg, amelyek serkentik a kalcit nevű ásvány kialakulását. A helyzetet nehezítette, hogy a beton pH-értéke igen magas, ezért olyan baktériumokra volt szükség, amelyek ellenállnak a lúgos kémhatásnak. A kutatók több baktériumfajtával is kísérleteztek, így sikerült megtalálni azokat a mikrobákat, amelyeket a betonhoz keverve lehetővé vált az öngyógyító anyag létrehozása.
A baktériumok a repedt betonba hatoló víz hatására aktiválódnak, majd kalcium-karbonátot, köznapi nevén mészkövet választanak ki. A baktériumok akár 200 éven keresztül is képesek alvó állapotban fennmaradni a betonban, a repedéseket pedig három hét leforgása alatt képesek “befoltozni”.
Az öngyógyító beton elterjedésével jelentős megtakarításokat lehet elérni, különösen a vasbeton építőelemek karbantartásánál. A felhasználási területek közül kiemelkedik az olyan építmények javítása, amelyben például veszélyes hulladékot tárolnak, így ugyanis nem kell embereknek odamerészkedni, ha egy ilyen tároló megrepedne.
A kutatók jelenleg a már meglévő öngyógyító betont tökéletesítik, hogy hatékonyabb és tartósabb legyen. Emellett egy olyan speciális folyadék kifejlesztésén is dolgoznak, amellyel a már meglévő, hagyományos betonból készült építmények repedéseit is kezelni lehet majd.