A karácsonyi nagytakarítás csak arra jó, hogy kiidegeljük magunkat karácsony előtt, teljesen feleslegesen. Nem elég, hogy szanaszét áll a fejünk az ünnepi menü, ajándékok vadászása és a kismillió feladat között, még álljunk létrára is, mossuk le a gázcsöveket és az ablakokat – a mínusz három fokban, na persze –, mert valaki, valamikor régen kitalálta, hogy karácsony előtt még az utolsó utáni saroknak is csillognia kell a lakásban.
Valószínűnek tartom, hogy akinek ez a fejéből kipattant, nagyon pedáns anyával, anyóssal volt megáldva, aki a családi ünnepen, alighogy betoppant a házba, máris körbeszaglászott, végighúzta az ujját az ajtófélfák tetején, és nagyítóval leste az ujjlenyomatokat az ablakokon. Csak ez a frusztráció és a megfelelési kényszer szülhette azt az ötletet, hogy az amúgy is leterhelt időszakban még egy tonnányi feladatot akasszunk a saját nyakunkba, és rááldozzuk a nagytakarításra a becses időnket és energiánkat, ahelyett, hogy tojáslikőrt szopogatnánk eltartott kisujjal és feltett lábakkal, miközben csodáljuk a feldíszített lakást. Még akkor is, ha koszosak közben az ablakok.
Ezennel meghirdetem a Lázadunk A Karácsonyi Nagytakarítás Ellen mozgalmat, és visszautasítom, hogy a hagyományok nevében nekem a jeges szélben ki kelljen állnom a hidegre, törölgetni az ablakokat.
Hát nem vagyok én önmagam ellensége.
Ha pedig a vendégeknek – vagy az angyalkáknak – nem tetszik, hogy nincs mélytisztítva a kanapé és nem mentem át vízágyúval a szőnyegen, ám legyen, lehet hazamenni és otthon csodálni a saját ablakaikat. De hogy én azért meggebedjek, mert mások mit szólnak majd, ha eljönnek hozzánk vendégségbe, arról szó sem lehet.
Képünk illusztráció (Forrás: iStock)
Nyilván kitakarítok, nem élek én sem barlangban, megfogom a porszívót, mielőtt vendégek érkeznek, és elpakolom a szárítóról a tiszta bugyikat, hogy ne azt nézzék vacsora közben. De mind tudjuk, hogy a nagytakarítás többről szól, nálam például arról is, hogy olyankor az összes könyvet lepakolom a polcokról – nagyjából 4000 kötetről beszélünk –, mindegyikből kirázom a port, és alaposan letisztítom a polcokat is. Minimum két napom rá szokott menni, karácsony előtt viszont nemhogy két nap, de két órám sincs pont arra, hogy a könyveimmel szórakozzak.
Vagy például ki kellene pakolni a konyhaszekrényt – anyám, borogass! ki tudja, mit rejt a mélye –, amit pont annyira kívánok jelen állapotomban, mint egy kiadós bokán rúgást, úgyhogy lemondok róla tisztelettel. Ígérem, anyukámnak majd nem mutatom meg a kuplerájt, ami a szekrényajtók mögött van, és a vendégeimnek sem dicsekszem el vele, hogy biztos megromlott a spájzban pár konzerv a legutóbbi mélytakarítás óta. Így talán nem éri szó a ház elejét.
Mennyivel több értelme lenne, ha ezt az ősrégi kövületet, a karácsonyi nagytakarítást megreformálnánk, és karácsony utánra tennénk!
Január úgyis holtszezon, semmi sem történik, olyan hónap, hogy észre sem vennénk, ha nem lenne, suvasszuk be oda a nagytakarítást, így legalább értelmet nyerne. Karácsonykor óriási lesz a felfordulás, a sok sütés-főzés miatt újraterem az összes dzsuva a konyhában, a vendégségektől pedig a kanapé és a szőnyeg is tele lesz morzsával és ki tudja, milyen maradékokkal. Logikusabb lenne, hogy miután lezajlik az év fénypontja, elvonul a vendégsereg, akkor vágunk bele a mélytisztításba szerte a lakásban. Idén még van idő, hogy csatlakozz te is a lázadókhoz, és hagyd a nagytakarítást békén karácsony előtt, hogy kevésbé szakadj bele az ünnepekbe.
