Bármerre is járunk mostanában az országban, azt láthatjuk, hogy a kertekből sok helyen még mindig nem szállították el a zöldhulladékot, helyette hetek, sőt lassan hónapok óta szomorúan várják a sorsukat az egyre gyászosabban kinéző, ám valaha takarosan összerakott kerti hulladékos zsákok, ágkötegek. Nem csoda, hogy egyre több embernek fordul meg a fejében, hogy nem vár tovább, hanem fogja magát, és kiviszi az egészet az erdőbe.
Végül is nem szemetet vagy sittet visz ki, lehullott falevél pedig ott is van, egy kicsivel több vagy kevesebb már nem számít, sőt, egyenesen ott a helye – gondolják sokan. Nos, ez egyáltalán nem jó ötlet: nemcsak a környezetet károsítjuk vele, hanem egyenesen tilos, ezért ha rajtakapnak, büntetés jár érte.
Sokakkal megesett már, hogy miután az erdőben túrázva elrágcsált egy almát, büszkén hajította a csutkát a bokrok közé, mondván, hogy majd úgy is lebomlik, meg megeszik az állatok, szóval ez kifejezetten nemes tett. Nos, lehet, hogy az erdő elbír egy-egy almacsutkát, viszont mikor ennek a gondolatmenetnek a mentén egyesek a kertjükben keletkezett összes zöldhulladékot a természetbe hordják ki, hogy az ott majd úgyis komposztálódik, akkor bizony környezetkárosítást és szabálysértést követnek el.
Első ránézésre nem tűnik veszélyesnek, hogy a levágott füvet, a lenyesett gallyakat, az összegereblyézett leveleket, a rothadó gyümölcsöket és zöldségeket erdőkben rakjuk le, de sokkal többet ártunk vele, mint gondolnánk, és még pénzbírságra is büntethetnek érte, de ne csupán ez tartson vissza ettől.
A szakemberek szerint ha boldog-boldogtalan szétszórná a természet lágy ölén a háztáji biohulladékát, azzal nagy mértékben elősegítené az invazív fajok, mint például a parlagfű, a bálványfa vagy épp a japán keserűfű terjedését. Ezek a fajok a védett, őshonos növényzet rovására szaporodnak, kiszorítva azt, és a visszaszorításuk igen nagy erőfeszítéseket igényel.
Vagyis, ami nem az erdőben nőtt ki a földből, és nem ott hullott le, az nem is oda való, tehát ne hordjuk oda, mert ártunk vele!
Rendszerint a kerti zöldhulladék közé dobjuk a rothadó gyümölcsöket és zöldségeket is, vagy a sérült, lehullott termést, amit nem akarunk megenni. Ha viszont ezt kivisszük a közeli erdőbe, azzal remek táplálékot juttatunk a vaddisznóknak, megtelepednek, és elszaporodnak a belterületi erdőkben, a táplálékforrásnak köszönhetően nem is akarják majd elhagyni a településeket. Amin persze aztán mi leszünk felháborodva, hogy éjszakánként széttúrják a környék kertjeit (így a miénket is), holott mi hívtuk meg őket a szemetünkkel, hogy lakjanak velünk.
Nyáron fokozzuk a tűzveszélyt
Most ugyan tél van, és az örökzöldek láttán nem jut más eszünkbe, mint a bejglimámoros karácsony, viszont mikor nyáron megmetsszük a kertünkben álló fenyőt, a tuját és társaikat, azok lenyesett gallyai kifejezetten tűzveszélyessé válnak, mivel nagyon gyorsan kiszáradnak. Ha ezt elszórjuk a természetben a csapadékmentes hónapok alatt, azzal kifejezetten fokozzuk a tűzveszélyt, ugyanis ezek könnyen lángra kaphatnak és már fel is gyújtottuk a szomszédos erdőt.
Ugyanilyen veszélyt jelent az erdőkben nagy halomban lerakott zöldhulladék is, mivel a kupac belsejében végbemenő lebomlási folyamatok során olyan gázok keletkeznek, melyek könnyen vezetnek öngyulladáshoz, amiből aztán kiindulva több hektárnyi erdőt pusztíthat el a tűz. De erre nem kell emlékeznünk nyárig, egyszerűen csak azt tanuljuk meg, hogy soha, semelyik évszakban nem szabad a természetbe kihordani a zöldhulladékot.
Komposztáljunk, szállítsuk vagy szállíttassuk el inkább!
Mindez tehát azt jelenti, hogy semmivel sem kevésbé káros a zöldhulladékot szétdobálni az erdőben, mint mondjuk a műanyag palackokat vagy a gumiabroncsokat odahordani, és pont annyira illegális is, ezért jobb, ha eszünkbe se jut így tenni.
Óvjuk a környezetet, és ha meg akarunk szabadulni kertünkben keletkezett zöldhulladéktól, válasszuk inkább a házi komposztálást, vagy ha ez semmiképp sem lehetséges, és még mindig nem jön az a fránya zöldjárat, szállítsuk be a kerti nyesedéket, avart a lakóhelyünkhöz tartozó zöldhulladék-lerakóba. Az sem biztos, hogy messzebb van, mint az erdő.