Orchideához általában úgy jutunk hozzá, hogy valakitől ajándékba kapjuk, esetleg megsajnáljuk magunkat, ami az ilyen borongós, őszi napokon abszolút jogos, és vásárlunk egyet. Ahová viszont egy élőlény betette a lábát, ott jó eséllyel szaporulatra is lehet számítani, és ez nemcsak az aranyhörcsögökkel meg a guppikkal van így, hanem a növényekkel is, és ez alól az orchidea sem kivétel.
A magról szaporítást és a tőosztást most elegánsan ugorjuk át, nézzük a harmadik, legjobb túlélési esélyekkel kecsegtető módszert!
Ha az orchidea jól érzi magát nálunk, hiszen elég fényt és tápanyagot kap, és vizet is adunk neki rendszeres időközönként, akkor jó eséllyel, előbb-utóbb sarjat fog hozni. Egy kicsit időzzünk még el a körülményeknél: az orchidea teljességgel igénytelen növény, tulajdonképpen egy élősködő, természetes élőhelyén kiirtani sem lehet, olyan, mint itt a fagyöngy. Ez a természetes élőhely azonban sokkal melegebb és naposabb, mint a mi mérsékelt klímánk, az orchideát ezért egyáltalán nem túlzás az ablakban tartani, hogy tényleg jó sok fény érje.
Az ültetőközeg (szóval a földje) legyen jó korhadékos, a legjobb a mulcs és a virágföld, meg egy kis kerti föld keveréke. A vízellátást pedig úgy tudjuk a legjobban belőni az orchidea igényeihez, ha csinos kaspóban tartjuk a növényt, amit hetente egyszer megtöltünk vízzel, majd benne hagyjuk egy órán át, hogy jól megszívja magát a mulcs. Ekkor kiöntjük alóla a vizet és egy hétig nincs is semmi tennivalónk, kivéve, ha nagyon száraz a szoba levegője, mert akkor időnként megspriccelhetjük a leveleket vízzel.
Tehát, ha az orchidea jól érzi magát, akkor virágot hoz. A virágok száron nőnek, amit elvirágzás után le szoktak vágni tőből, kivéve, ha szaporítani szeretnénk a növényt. Ebben az esetben ugyanis érdemes meghagyni a szárat, ezen fog kinőni a sarj. Az egyik orchideám szerencsésen megfialt, ezért most, fotókkal illusztrálva tudom bemutatni, hogy hogyan kell a sarjból új növényt nevelni.
A sarjat nagyjából 2-3 centiméter szárral együtt kell levágni, éles, tiszta eszközzel. Az végül is teljesen mindegy, hogy a nódusz (csomó) alatt, vagy fölött, lényeg, hogy maradjon rajta egy kicsi szár.
A levágott sarjnak ugyebár van egy csomó léggyökere, ezek olyanok, mint a lábak, ezért ültetéskor számolni kell velük. Az új cserepet ezért csak félig töltsük meg a mulcsos keverékkel, majd állítsuk rá a sarjat és végül töltsük fel további ültetőközeggel.
Kész, ennyi volt a nagy mutatvány. Ezután már csak annyi a dolgunk, hogy keressünk egy megfelelő méretű kaspót, amibe beletesszük a cserepet. Először csak egy kevés vizet tegyünk alá, különben a száraz föld miatt úszni fog, de amikor már megszívta magát és lett súlya, jobban is feltölthetjük. Innentől kezdve már csak annyi a dolgunk, hogy időnként orchidea-tápoldatot adjunk neki, kitegyük az ablakba és várjuk, hogy virágot hozzon. Sok szerencsét hozzá!