A járvány miatt kialakult helyzet megtépázta már az idegeinket, a klasszikus A.E. Bizottság dal jut róla eszembe rendszeresen: „Mindenkinek annyi baja van, az annyi bajnak annyi baja van, hogy annyi baj legyen.” Ám sajnos úgy tűnik, hogy az emberek többsége nem jut el odáig agyban, hogy „annyi baj legyen”, azaz nem képes elengedni a frusztrációt, és idegalapon facebookozik, ezért aztán az összes létező híroldal és véleményvezér posztja alá kommentel egy olyat, amivel felrobbantja a kommentszekciót és lehetőleg minimum 100 emberbe rúg egyszerre.
Küzdőtérré váltak a közösségi oldalak
Persze ne legyek igazságtalan, nemcsak a Facebookon egyre durvább a küzdelem a kommentelők között, hanem a többi közösségi oldalon is burjánzik az anyázás változatos formákban. A minap a nőnap kapcsán estek egymásnak az emberek, mert mit képzelnek a férfiak, hogy felköszöntik a nőket, és tiszteletlen, aki virágot ad; a hétvégén azon ment ezeken az oldalakon a vérre menő szócsata, hogy ki, milyen csalással próbál oltáshoz jutni; előtte meg ki tudja már, min harcoltak az emberek, talán a kijárási korlátozásokon ugrottak össze, mert az egyik egyetért a szigorításokkal – „Sokkal előbb kellett volna már!” –, a másik meg nem akar maszkot hordani – „Korlátozzák a személyes szabadságomat!” – a parkokban.
De igazából arra sincs már szükség a robbanáshoz, hogy a járvánnyal kapcsolatos téma merüljön fel: ha csak az elmúlt napok tapasztalatait nézem, láttam olyat, hogy a legózáson este egymásnak az anyák egy csoportban, míg máshol a könyvtár vs. könyvvásárlás témában fajult el a veszekedés. Borzasztó látni, mennyire ész nélkül töltik ki egymáson a frusztrációt a közösségi oldalakon a felhasználók, ahelyett, hogy megállnának és elgondolkodnának azon, hogy mitől ennyire idegesek tulajdonképpen?
Jogos a frusztráció, de a kezelés nem stimmel
Friss hírem van mindenki számára: a frusztráció nem fog csökkenni attól, ha egymás torkát átharapjuk. A járvány nem lesz kevésbé nyomasztó, a vírus nem fogja csökkent üzemmódban fenyegetni az életünket, ha a hírportálok cikkei alatt habzó szájjal szidjuk egymás anyukáját. Amúgy teljesen jogosan van már mindenki kikészülve idegileg, hiszen egy éve kell viselnünk a bezártság és izoláció minden nyűgjét, miközben újra meg újra ismeretlen helyzetekbe dobnak minket, mint az egyszeri kétévest a mély vízbe ennyivel:
Tessék fiam, ússzál! Mentőöv? Az nincs, próbálj nem megfulladni.
Iszonyatosan nehéz zsonglőrködni otthon a gyerekekkel – vagy épp a teljes egyedülléttel –, online oktatással, ovisokkal, miközben dolgozni kéne, értelmes gondolatokat összehozni, de legyen ebéd is az asztalon, és a mozgás sem maradhat el. Nincs hol feltöltekezni, nincs levezetés, nem tudjuk kiereszteni a gőzt egy jó péntek esti baráti találkozóval, ahol szanaszét ölelgetnénk egymást egy-két pohár bor után. Nem csoda, hogy frusztráltak vagyunk, de az egyáltalán nincs rendben, hogy ezt a frusztrációt átcsatornázzuk a közösségi oldalakon egymásra, vadidegenekre, bele sem gondolva, hogy a szavaknak (anyázásoknak) milyen romboló ereje is lehet. Főleg így, hogy itthon ülünk elszigetelve egymástól, ami miatt minden leírt és kimondott szó ezerszeresen felerősödve visszhangzik a lelkünkben, mintha egy harangban ülnénk, amit kívülről alaposan megkongatnak.
A frusztráció előtör a Facebookon (Kép: Getty Images)
Csak és kizárólag arra koncentrálunk, hogy valahogy megkönnyebbüljünk, mert elviselhetetlen a belső feszültség, és nem törődünk azzal, kinek a lelkébe gyalogolunk bele a Facebookon őrjöngéssel. Muszáj tömegesen tudatosabbnak lenni, és új stresszcsökkentő technikákat alkalmazni, mert ha még sokáig be leszünk így zárva (aminek elég nagy az esélye), olyan lelki sérüléseket osztunk és szerzünk a közösségi oldalakon, hogy sokkal több időre lesz szükség a felépüléshez, mint gondolnánk.
A legegyszerűbb relaxációs technika
Igaz, egy kis erőfeszítés kell hozzá, no meg akaraterő, meg kell állni keményen, még elvonási tüneteid is lehetnek tőle, mégis ez a legjobb relaxáció: ne nyisd ki a Facebookot. Ilyen egyszerű. Ha munka vagy a barátok miatt a Messengert kell is használni, szerencsére már nincs szükség hozzá a Facebookra, ami a világ pöcegödre jelenleg, semmi értelmes és fontos nem zajlik ott, csak a fröcsögés jöhet úgyis az arcodba. Vagy azoknak a lelkendezése, akik boldogok a jelenlegi helyzettől, mert végre rengeteg idejük van öt gyerek mellett is a home office-ban. Nem is tudom, melyik réteg a rosszabb. Mindenesetre az biztos, hogy a Facebook mostanában olyan rettenetes hely lett, ahonnan nehéz ép bőrrel kikerülni, úgyhogy a legtöbb, amit tehetsz magadért és a mentális egészségedért, hogy a szabadidődben nem görgeted végtelenítve a posztokat.
Persze most ezt a döntést még nehezebb meghozni, mint eddig, hiszen eleve magányosnak érezzük magunkat, a közösségi oldalak pedig legalább a társaság, egymáshoz kapcsolódás illúzióját adják. Ezért a második legegyszerűbb technikához is nyúlhatunk: lélegezzünk mélyeket! Használhatjuk például a 4-7-8 légzést, ami pillanatokon belül megnyugtatja az idegrendszert, és bár elalvást segítő technikaként terjedt el, valójában bármikor bevethető, amikor ziláltak az idegeink, és tényleg csak egy perc kell hozzá.
A 4-7-8 légzéstechnika:
- A nyelved hegyét tedd a felső fogsorod mögé.
- Fújd ki teljesen a levegőt a szádon keresztül.
- Csukd be a szád és szívd be a levegőt az orrodon keresztül, miközben négyig számolsz magadban.
- Tartsd benn a levegőt, amíg hétig számolsz magadban.
- Fújd ki a levegőt a szádon keresztül, fejben számolj nyolcig közben.
- Legalább háromszor ismételd meg ezt a kört.
Vagy szintén egy percbe kerül az a végtelenül egyszerű meditációs technika is, amikor csak ülsz csukott szemmel és figyeled a légzésedet (ezt mutatja be a fenti videó is). Ezek a gyakorlatok azért csodásak, mert akkor is hatékonyak, ha amúgy nem hiszel semmiben, se relaxációban, se meditációban, és az egészet ezoterikus hókuszpókusznak tartod, ugyanis a mély lélegzetvételek fizikailag vannak hatással az idegrendszeredre, így aztán akkor is megnyugszol, ha nagyon küzdenél a fejedben ellene. Muszáj valahogy átalakítanunk, okosabban kezelni a saját frusztrációnkat, mert ha ez a mérhetetlen acsarkodás marad a közösségi oldalakon, akkor lélekben súlyosabb sérülésekkel kerülünk ki a járványhelyzetből, mint amilyen károkat a vírus hagy maga után a testünkben.
