Ha Budapest és japánkert, akkor a többségnek egészen biztosan a Margitsziget japánkertje ugrik be elsőként, pedig a főváros más pontjain is találhatóak hasonló, távol-keleti stílusú oázisok. Az egyik legrégebbi a Varga Márton Kertészeti és Földmérési Szakképző Intézet japánkertje, mely Zuglóban, gyakorlatilag a házak tövében bújik meg.
A zuglói japánkertet a híres kertész és tanár, az iskola alapítója, Varga Márton tervezte és építette 1928-ban. A kertet három évvel később még a japán Takamacu herceg és felesége is felkereste, az általuk adományozott ajándéknövények utódai pedig máig is élnek.
A kert 3000 négyzetméteren terül el, alapja pedig egy nagyjából 200 négyzetméter nagyságú, erősen tagolt partvonalú tórendszer, melyben a jelentősebb egységeket művészien elrendezve építették meg. Az egységek nevei: „Vízesés”, „Kincseshajó”, „Teknőcsziget”, „Darusziget” valamint a „Semmiség óceánja” – tudtuk meg a VMSZKI honlapjáról. Érdekesség, hogy a létesítmény kövei a fogaskerekű vasút pályájának korszerűsítésekor kerültek a felszínre és lovasfogatokkal szállították azokat az éppen akkoriban épülő japánkertbe.
Az iskola tanárai és diákjai a kezdetektől fogva gyűjtötték és telepítették a növényeket, a kert mára rendkívül gazdag növényállománnyal rendelkezik, melyek között jellegzetes távol-keleti növények és valódi különlegességek is akadnak.
A japánkertben megtalálható legjellegzetesebb növényfajok a tűzvörös juhar, a kerti mályvacserje, a törpe mandula, a japán ruta, a korai juhar, a közönséges pagodafa és a lilaakác.
A pazar gyűjteményből is kiemelkedik azonban két fenyőfa. Az egyik egy lombhullató kínai mamutfenyő. A korábban kihaltnak hitt nemzetség néhány példányát 1944-ben találták meg Kínában, Magyarország pedig magcsere útján kapott a növény magjából, melyből aztán a ma már 28 méter magas fa kifejlődött. A kert másik nagy büszkesége egy himalájai selyemfenyő (a fenti képen), mely a szakemberek szerint méreteivel, formájával és lombszíneivel is egyedülálló az országban.
A tó felszínét úszónövények és tündérrózsák díszítik, partját pedig vízparti évelők szegélyezik. A kertben a növények mellett számos különféle állat is él.
A japánkertben megtalálhatók tradicionális építmények, műtárgyak is, többek között teaház, kőlámpások, víztartó, virágtartók, hidak, áthidalók és kőpadok. Az ösvények vonalvezetését úgy alakították ki, hogy a fordulók után mindig újabb, váratlan látnivalók táruljanak a látogatók szeme elé.
Aki nem csak meditálni, kikapcsolódni szeretne, hanem behatóbban is megismerkedne a japánkert növényeivel, az az iskola könyvtárából beszerezhető, térképpel ellátott kiadvány segítségével teheti meg.
A látogatókat egyénileg és csoportosan is várják, a hét minden napján 8:00 és 20:00 óra között.