A párizsi Musée National d’Art Moderne – Center Pompidou gyűjteményébe került az 1990-es Rekonstrukció című kép, amelyet Keserü Ilona, a háború utáni absztrakt művészet egyik legjelentősebb alkotója festett. A kép Európa legnagyobb és legrangosabb modern és kortárs művészeti kollekciójának részévé vált, ami a lehető legmagasabb nemzetközi elismerésnek számít a képzőművészet világában.
Keserü Ilona: Rekonstrukció (1990)
olaj, vászon, 120 x 170 cm
Musée National d’Art Moderne – Center Pompidou
fotó: Horváth S. Gábor
A párizsi múzeumnak Keserü életművéből ez az első szerzeménye, amit a Centre Pompidou Baráti Kör Alapítvány Nemzetközi Csoportjának részeként működő Közép-Európa Akvizíciós Bizottság tagjai vásároltak meg az intézmény számára. A közép-európai egyike a nyolc nemzetközi regionális bizottságnak, amelyek a modern és a kortárs kollekció bővítését segítik. A magyar művész festményének a múzeumi gyűjteménybe kerülését továbbá Rodica Seward, a párizsi Tajan Aukciósház igazgatósági elnöke és a budapesti Kisterem Galéria támogatta. A Rekonstrukció 2018-ban szerepelt a Tajan által kezdeményezett és válogatott Magyar Avantgarde című kiállításon Párizsban.
Bernard Blistène, a Musée National d’Art Moderne – Centre Pompidou igazgatója az akvizícióról elmondta: „Rodica Seward hívta fel a figyelmünket Keserü Ilona Rekonstrukció című művére, és meggyőzött bennünket arról, hogy a gyönyörű festménynek a múzeum gyűjteményében van a helye. Rodica és a Közép-Európa Bizottság tette lehetővé, hogy ez valóra váljon. Szeretném megköszönni mindnyájuknak!”
Somlói Zsolt, a Centre Pompidou Baráti Kör Alapítvány elnökségi tagja a hírt kommentálva elmondta: „A hazai magángyűjtők elkötelezettségének köszönhetően a Közép-Európa Bizottságban erős a magyar művészet képviselete. A 2017-ben létrejött testület alapítása óta több magyar művész alkotásainak megvásárlását finanszírozta, például Nemes Csaba (Előre látható következmények, 2012), Hajas Tibor (Képkorbácsolás I-III, 1979) és Nádler István (Kék – Fekete, 1968) alkotásaiét, utóbbi Spengler Katalinnal közös további támogatásunkkal került a múzeum kollekciójába. Kiemelt célom a jövőben is a kortárs magyar képzőművészet reprezentációjának erősítése a legjelentősebb nemzetközi múzeumi gyűjteményekben.”
Egylendületből átfestve
Az 1933-ban Pécsett született Keserü Ilona az 1960-as évek közepén induló neoavantgárd művészgeneráció egyik legkiemelkedőbb képviselője, az Iparterv-csoport tagja. Mintegy hetven évet felölelő életpályája során számos díjjal ismerték el munkásságát, 2000-ben Kossuth-díjat kapott, 2014-ben a Nemzet Művésze lett.Keserü Ilona Rekonstrukció című műve egy az 1960-as évek elején készült, majd nem sokkal később átfestett kép egylendületből készült variációja, az eredeti festményről fennmaradt fekete-fehér reprodukció tanúsága szerint. Keserü pályája elején többször előfordult, hogy ha éppen nem állt rendelkezésre üres festővászon, egy kész képét átfestette, akkor is, ha nagyon jónak találta az alap festményt. A kép fő motívuma a természeti jelenségek által (szél, víz növények) előidézett, vagy akár a véráramlás inspirálta, függőlegesre állított, mozgó-áramló, ritmikus hullámvonal, mely Keserü művészetének egy kedvelt, vissza-visszatérő alapeleme. A festmény rajzolt hatású vonalhullámai fehér alapon intenzív színek, kékek, bíborok és lilák, amelyek kapcsolatot teremtenek mind az ezt a motívumot használó más festményekkel, mind a hasonló monokromatikus tus- és diópác rajzokkal.
„Gubanc”, mint művészi képlet
Keserü művészetére jellemző, hogy képeihez, motívumaihoz vissza-visszanyúl, inspirálódik belőlük, újra gondolja őket. Ahogy Keserü Ilona, a művész fogalmaz: “Más festők életművének alakulását figyelve korábban én is hajlamos voltam arra, hogy azok alkotóihoz hasonlóan lineáris “korszakokra” tagoljam működésemet, de a létrejött rajzok és képek ellenszegültek. Eléggé sokára értettem meg, hogy alapmotívumom, a GUBANC egyben művészi munkálkodásom térbeli ábrája, képlete is. Minden visszatér és ismétlődik, de nem a spirál szabatos és megnyugtató rendjében, hanem a váratlan eltűnések, felbukkanások, ívek, hurkok, kibonthatatlan csomók és omló áradások egyre, szertelenül változó halmazában. Hajlok rá, hogy ezt a másságot egy hiteles asszonyi létezés és tevékenység megtestesüléseként fogadjam el, fenntartva az állandóan, bennem e percben is zajló változások mindenkori jogát a szabad megnyilvánuláshoz.”
(Sajtóközlemény)
