A celózia vagy magyarparéj nálunk elsősorban egynyári dísznövényként ismert. Többféle változata létezik, a kertészetekben leggyakrabban a tollas celóziát, a bíbor celóziát, valamint a tarajos celóziát találjuk meg. Mexikóban, Dél-Amerika északi részén, Afrikában, Nyugat-Indiában, Dél-, Kelet- és Délkelet-Ázsiában is közkedvelt növény, ám ezeken a tájakon nem elsősorban dekorációként funkcionál. Fogyasztják leveles zöldségként, de gyógynövényként is használják, többek között gyulladások, illetve hasmenés enyhítésére, valamint sebgyógyításra és bőrbetegségek ellenszereként, sőt, cukorbetegség kezelésére is.
Sárga, narancspiros vagy bíborszínű virágaival a balkonok és a kertek figyelemfelkeltő dísze lehet. A fényt és a meleget kedveli, épp ezért tavasz végén, nyár elején érdemes kiültetni, napos vagy legfeljebb félárnyékos helyre, jó vízáteresztő, kissé homokos, szerves anyagokban gazdag talajba.
Ahhoz, hogy szépen fejlődjön és bőségesen virágozzon, a földjét állandóan nedvesen kell tartani, azonban öntözéskor ügyelni kell arra, hogy csak a tövébe kerüljön víz, a leveleire és a virágaira ne, illetve, hogy pangó víz ne maradjon alatta, azt ugyanis a gyökerei nem viselik el. Műtrágyázást nem feltétlenül igényel, azonban ha szeretnéd serkenteni a fejlődését, lassan kioldódó, szemcsés műtrágyával megteheted.
Az elszáradt virágok lecsipkedésével gazdagabb virágzásra, míg a szárak visszavágásával bokrosodásra ösztönözheted a növényt.
A rovarokkal, kártevőkkel szemben ellenálló, azonban gombás betegségek, például a penész vagy a lisztharmat megtámadhatják. Ezek ellen a sérült levelek eltávolításával, illetve gombaölő alkalmazásával védheted meg.