Utoljára 2007-ben és 2008-ban sztrájkoltak Hollywoodban, akkor az írók és forgatókönyvírók bénították meg az amerikai film- és tévéipart. Filmek félkész forgatókönyvekkel kerültek gyártásba (részben ezért lett olyan rossz A Quantum csendje című James Bond-mozi), a sorozatoknál meg hirtelen lerövidítették az évadokat, ami olyan nagy közönségkedvenceket is érintett, mint a Dr. House vagy A Grace klinika. A sztrájk végül száz napon át tartott, és alaposan megérezték a hatását az érintettek: nemcsak a filmstúdiók és tévétársaságok, hanem maguk az írók is, akik közül a nem annyira jól fizetettek közül sokaknak a napi megélhetése került veszélybe és voltak, akiknek elárverezte a házát a bank, mivel nem törlesztett időben. Egy hasonló sztrájk senkinek sem érdeke, most mégis eljutottunk oda, hogy talán meg kell lépni, ráadásul nem sokkal azután, hogy a koronavírus amúgy is hosszú időre lebénította a filmipart.
A film- és tévéipar stábtagjait (a világosítóktól a segédoperatőrön és a díszletépítőn át a vágóig) tömörítő IATSE (International Alliance of Theatrical Stage Employees) szakszervezet ugyanis már július óta alkudozott az amerikai filmstúdiókat, tévétársaságokat és streaming szolgáltatókat tömörítő AMPTP-vel (Alliance of Motion Picture and Television Producers) a munkakörülményeik javításáról és a fizetéseik megemeléséről, de mostanáig nem sikerült megegyezniük. Az IATSE elnöke, Matthew Loeb szerint a végtelenségig el lehetne húzni az időt tárgyalásokkal, ezért ők inkább a nyomásgyakorlás eszközéhez nyúlnak: ha nem sikerül e hét végéig megállapodniuk, hétfőtől lebénul Hollywood nagy része.
Ez várhat ránk
Az IATSE még múlt héten ruházta fel a vezetőségét a joggal, hogy bármikor meghirdethessék a sztrájkot, a szavazás ráadásul elég egyértelmű eredményt hozott. A jogosultak nagyjából kilencven százaléka szavazott, és a szavazók 98,6 százaléka értett egyet azzal, hogy amennyiben nem sikerül a megállapodás, sztrájkolni kell. A sztrájk hatására hétfőtől Amerika-szerte hatvanezren tehetik le a munkát, de az élet mégsem áll le teljesen. Mivel a prémium-kábeltársaságok (HBO, Showtime, Starz…) külön megállapodást kötöttek az IATSE-vel, az ő műsoraikon dolgozók nem sztrájkolnak majd, vagyis nyugodtan folytatódhat a munka a House of Dragons című Trónok harca előzménysorozaton vagy épp John Oliver heti show műsorán, őket nem érinti a mostani leállás. Ezen kívül tovább folytatódnak a kis költségvetésű filmek és a reklámfilmek munkálatai is. Viszont mindenki mást érinthet a sztrájk, legyen az egy hollywoodi nagy filmstúdió mozifilmjének forgatása, egy tévés szappanopera vagy egy most is zajló reality-forgatás, vagy az olyan streaming szolgáltatók sorozatai, mint a Netflix, az Apple TV+, a Prime Video vagy a Disney+.
Mike Miller, az IATSE elnöke egy szeptemberi demonstráción (Fotó: Profimedia)
Náluk szinte minden veszélybe kerül, ami még nincs teljesen készen, hiszen a sztrájkolók a filmgyártás minden területét, így az utómunkákat is lefedik, vagyis hiába zajlott már le mondjuk egy sorozat forgatása, a vágás vagy a hangutómunkák félbeszakadása miatt ugyanúgy megáll majd a produkció készítése addig, amíg le nem fújják a sztrájkot. Hogy ebből mi nézők mit fogunk érzékelni? Európában nyilván jóval kevesebbet, mint az amerikaiak, de a hatás nálunk is látható lesz. Első körben az élőben felvett műsorok és közvetítések láthatják kárát a sztrájknak, majd jönnek azok a műsorok, amikből nincs túl sok előre felvett anyag, mert a gyártásuk folyamatos: például a napi sorozatok vagy napi/heti reality műsorok. A legtöbb streaming társaság sorozatai általában jóval előbb elkészülnek annál, minthogy műsorra kerülnének, így ott eleinte nem lesz látható fennakadás, a hatás inkább később gyűrűzhet be azzal, hogy állni fognak a munkálatok, ami egy idő után a kínálat jelentős szűkülését hozhatja magával, különösen akkor, ha a sztrájk hosszabb időre elhúzódna, és nemcsak egy-két hétig tartana. Legutoljára pedig a mozifilmeknél csapódna le, ahol ismét el kellene tolni a tervezett bemutatók időpontját.
A menekülő útvonalak
Ha hétfőn kitör a sztrájk, a hatás radikális lesz, de nemcsak a hollywoodi stúdiók, tévétársaságok és streaming-szolgáltatók veszíthetnek sokat, hanem a sztrájkoló stábtagok is. A sztrájk idejére ugyanis nem kapnak fizetést, ráadásul, ha elhúzódna, számos producer kezd majd el menekülő-útvonalakban gondolkodni. Ez lehet például olyan stábtagok szerződtetése, akik nem tagjai a szakszervezetnek, de egyrészt ők nincsenek olyan sokan, másrészt a szakma legjobbjai általában tagok a szakszervezetben is, vagyis ezzel a módszerrel elsősorban csak a másodvonal – tisztelet a kivételnek – válhatna elérhetővé. Másrészt a sztrájk felerősítené azt a már most is egyre erősebb trendet, hogy minél több produkció forgatását és gyártását kell külföldre vinni, mert egy angliai vagy egy magyarországi forgatásra már nem érvényesek a szakszervezet követelései.
Ez azonban nem valósítható meg egyik pillanatról a másikra, a legtöbb magyar műterem kapacitásai például jellemzően hosszú hónapokra, vagy akár egy-két évre előre is le vannak kötve, és a külföldi utómunka-cégek sem tudnak majd hirtelen mindent átvenni. Az viszont tagadhatatlan, hogy ha sikerül is megegyezni, végeredményben az amerikai stáboknak később majd kevesebb munkája lehet, mert aminél megvalósíthatónak tűnik, azt majd elviszik külföldre gyártani. Emiatt is fontos mindkét félnek, hogy eredményesen és rövid időn belül lezárják a tárgyalásokat, elkerülve a káoszt és a munkák további külföldre szivárgását. Ebből talán kiderül az is, hogy a sztrájk azokra a produkciókra sem lesz nagy hatással, amiket eleve külföldön készítenek, mint például a Bridgerton vagy a Szexoktatás évadai.
Mit követelnek a sztrájkolók?
Elsősorban a munkakörülmények javítását és magasabb fizetéseket. A szakmában sajnos egyáltalán nem ritkák a hat-hét napos munkahetek, ahogy az sem, hogy a munkanapok nem nyolc, hanem inkább tíz, tizenkét vagy akár tizennégy órásak. A sztrájkolók úgy gondolják, a biztonsághoz munkavégzéshez elengedhetetlen a pihenőidő és a jobb munkakörülmények biztosítása, ahogy az is, hogy biztosítva legyen számukra a normális ebédidő és szünetek lehetősége, és a hétvégét ők is a családjukkal tudják tölteni. Javítani szeretnének azon is, hogy a streaming szolgáltatóknak eleinte csökkentett bérért dolgoztak, most azonban azt szeretnék, ha minden munkáért egyforma alapbér járna, függetlenül attól, hogy milyen felületre készül a produkció. Kiemelten fontos számukra a legrosszabbul fizetett munkakörökben a fizetések megemelése, hogy az iparban ne kapjon még nagyobb teret a dolgozói szegénység. Hogy mekkora a baj az amerikai filmiparban, azt egy Instagram oldal hívatott bizonyítani, az IATSE Stories, ahová a szakszervezet tagjai és családtagjaik írhatják meg a szakmai rémtörténeteiket. Ezekből idézünk párat:
A bátyám egy egész éjszakát végigdolgozott a forgatáson, és rögtön utána autóval indult haza Long Islandre. Alig húsz percre volt az otthonától, amikor elaludt a volán mögött és az autója egy fára csavarodott. A kiérkező rendőrök azt mondták, hogy csodával határos, hogy életben maradt. Hálát adok az égnek, hogy a bátyám még él, de tudom, hogy vannak stábtagok, akik nem voltak ilyen szerencsések. Jobban is lehetne ezt csinálni.
Amikor a férjem elkezdett ebben a szakmában dolgozni, az év tizenkét hónapjából kilencet nem töltött otthon. Hogy megmentsük a házasságunk, elköltöztünk egy olyan államba, ahol több a munkalehetőség, de még így is azt láttam, hogy heti 70+ órákat dolgozik gyakran a városon kívül, vagyis sokat kellett autóznia hazáig. Az ipar és a munka hatására megváltozott a gondolkodása a gyerekvállalásról is. Hogy férne bele egy-két gyerek az életébe, ha nincs ideje arra sem, hogy orvoshoz menjen, elmenjen egy temetésre, családtagokat látogasson, esküvőre menjen vagy épp közösen vakációzhassunk valahol? Imádom a férjemet, csodás ember és büszke vagyok arra, amit elért, mégis bánom, hogy nem vállaltunk gyereket. Hiányzik az életünk abból az időből, amikor még nem ebben az iparban dolgozott.
Felkeltem reggel egy minimális alvás után. A barátnőm az ágyban rám nézett, és azt mondta, hogy nem bírja ezt mellettem, és nekem inkább olyasvalakire van szükségem, aki jobban megérti, amit csinálok. Négy hónapja voltunk együtt, és ez alatt ez volt az első hosszabbra nyúló munka, amit elvállaltam, ami akár a hétvégékbe is belenyúlt. A munka előtt jól megvoltunk, minden tökéletesnek tűnt. A karrierem ismét emlékeztetett arra, hogy nem lehet egyszerre munkám és magánéletem is.
