2020. Május 08.

„A több országban zajló nagyszabású forgatásoknak jobbára leáldozott” – Mit művel a filmgyártással a járvány?

A világjárvány hatására mindenhol leálltak a forgatások, a filmek és sorozatok gyártása még most is jobbára szünetel. Egy amerikai producerrel beszélgettünk a mostani helyzetről és a filmezés jövőjéről.

Andersen Dávid

Több mint egy évtizede él Budapesten az amerikai rendező-producer Luca Bercovici, aki dolgozott többek között a Terápia című sorozaton, a 12 Majom tévés adaptációján, de a Bruce Willis főszereplésével hazánkban forgatott Die Hard- Drágább, mint az életed című szuperprodukción is. Ha a családnév ismerősen cseng az olvasónak, ez azért lehet, mert pár éve a színészi babérokra törő kislányával, Emmával is készítettünk már interjút.

Most azonban a filmiparban több évtizede otthonosan mozgó apukával beszélgettünk a filmipar helyzetéről. Luca a saját bőrén tapasztalta meg a koronavírus-járvány miatti felfordulást, mivel egy katari forgatásról tért haza családjához, amikor a vírus Európában is megjelent. Emiatt két hétig a családjával sem találkozhatott, amíg karanténban volt. Mostanra azonban újra együtt lehetnek, a Budapesten töltött hetekben pedig a filmesnek akadt rá ideje, hogy interjút adjon az nlc-nek arról, mire számítanak a filmesek a járványt követően.

Amerikai filmes szakember mondta el, mi vár a filmiparra a járvány után

Luca Bercovici a hetvenes évek vége óta dolgozik a filmiparban (Fotó: Bódi Anett)

Az elmúlt években ingázott Katar és Budapest között, mivel foglalkozott ebben az időszakban?

A Medinah című sorozatot forgattuk 2015 és 2017 között, aztán egy kis időt Budapesten töltöttem, végül tavaly márciusban jöttem vissza Doha-ba, ahol a Katara Studios produkciós igazgatójaként dolgozom.

A járvány megjelenésekor a filmipar viszonylag gyorsan húzta be a féket, Magyarországról is hazamentek az itt forgató amerikai stábok. Hogy látja, mikor indulhat újra az élet, mikor kezdődhetnek újra a forgatások?

Egy-két, főleg kisebb produkció már éledezik, már itt Magyarországon is. Újra indulnak a szereplőválogatások, a stábok összeválogatása. Kis lépések, de valami mozgás már látható. Az emberek kitartóak és tudnak alkalmazkodni, ezt a helyzetet is kezelik majd. Vicces módon nem sokban különbözik ez a helyzet attól, amit a filmesek amúgy is csinálnak: megpróbálják kezelni a váratlan helyzeteket és a saját javukra fordítani azokat. Pontosan erre a hozzáállásra, erre az innovatív megközelítésre lesz szükség, ahhoz, hogy a mostani körülmények között dolgozni tudjunk. Ez a helyzet egyébként most a független filmesek kezére játszik, mert ők vannak a leginkább kiszolgáltatva a váratlan eseményeknek. Emellett pedig a filmkészítés mára elképesztő mértékben demokratizálódott, elvégre egy telefonnal is bárki készíthet ma már HD-minőségű felvételeket.

Mire lesz szükség a rövid-, és a hosszú távon való érvényesüléshez a filmiparban, ha enyhül a járvány?

Rövid távon arra, amit mondtam, az alkalmazkodóképességre és a tenni akarásra, illetve a pozitív hozzáállásra. Hosszabb távon bonyolultabb a dolog, mert először meg kell látnunk, hogyan talál magára újból a társadalom, hogyan tudunk majd együttműködni. Szerintem ez egy óriási lehetőség, amiben rengeteg potenciál rejtőzik. Persze, szükség van arra, hogy felismerjük, épp egy komoly paradigmaváltás előtt állunk. Ezt azok fogják tudni kiaknázni, akik képesek lesznek improvizálni, akik el tudják engedni, amin eddig dolgoztak és új ötletek, koncepciók kidolgozására kezdenek fókuszálni. Ebben hiszünk mi is, mert bár épp nemrég szerződtünk le az Endeavorrel, (korábban William Morris Endeavor Entertainment – a szerk.), mert itt volt az ideje, hogy a következő szintre lépjünk, ugyanakkor a szívünk mélyén mi is független filmesek vagyunk, ezért az a hozzáállásunk, hogy bármit meg tudunk csinálni. Erre a mentális állapotra van szükség a mostani helyzetben, hogy amit csak tudunk, megtehessünk, hogy fizetni tudjuk a számláinkat, megőrizzük a motivációnkat és ne adjuk fel. Ha másra nem jó, az ember lelkének jót tesz, ha nem fogadja el csendben a sorsát. Kíváncsian várjuk a továbbiakat.

Mit vár a járvány utáni világtól?

Most minden nap az ismeretlennel kell szembenéznünk. Nem hiszem, hogy ugyanaz várna ránk, mint korábban. Egy teljesen új világba léptünk be és kétlem, hogy lenne ember, aki meg tudná mondani, hogy ez milyen lesz. Még azt sem tudjuk, hogy ez pontosan mikor valósulhat meg, mivel a határidőket nem mi írjuk, hanem a koronavírus. Mi csak annyit tudunk tenni, hogy tervezgetünk, aztán a terveket a valósághoz igazítjuk. Az biztos, hogy a filmiparban – de mindenhol máshol is, mivel a járványnak nagyon szerteágazó hatásai vannak – egy csomó új protokollal kell majd megismerkednünk. Kérdés lesz, hogyan alakul például egy produkció biztosítása? Tartalmazzák-e majd ezek a biztosítások például a covid-19 elleni védelmet? Valószínűleg nem, de ezt még nem tudjuk. A produkciós cégek, stúdiók szintjén is felmerül egy csomó kérdés. Mi van, ha a stáb egyik tagja megfertőződik és beperel minket? Hogyan tudjuk a legjobb biztonsági intézkedéseket bevezetni? Megannyi kérdés, amire most csak egy tömörebb választ tudok adni: hosszú időbe fog telni, mire kialakul az új normalitás, és senki sem tudja, hogy ez pontosan mennyit jelent. Szerintem nagyjából egy-két évnek is el kell telnie, mire nagyjából visszatérhetünk a járvány előtti állapotokhoz.

Adam Diver Riddley Scott The Last Duel c. új filmjének forgatásán – a franciaországi Beynac kastélyban zajló forgatást is le kellett állítani a koronavírus járvány miatt (Fotó: Northfoto)

A filmgyártás globalizált világában a produkciók gyakran ott vernek tanyát, ahol a legjobb támogatásokat, pályázati pénzeket osztják. Ez mennyiben változhat meg a járvány miatt? Mostantól több lesz a belföldi forgatás vagy épp ellenkezőleg, amint feloldják a korlátozásokat, a produkciók már rohannak is újra a hasonló helyekre?

Szerintem lassan fognak csak elkezdeni mozgolódni. A több országban zajló nagyszabású forgatásoknak jobbára leáldozott. Legalábbis, ami a közeli jövőt illeti, most egy picit mindenki többet lesz majd otthon. Ettől függetlenül, nem tartom kizártnak, hogy Kanadából vagy az USA-ból Magyarországra jöjjenek forgatni, de biztos, hogy drákói szigor fog uralkodni a forgatásokon. Akárhogy is, szerintem most mindenki egy picit visszafogja majd magát és hosszabb időnek kell majd eltelnie, mire a filmesek újra a világ körül utazgathatnak majd, még akár az olyan léptékű produkciók esetében is, mint a Trónok harca vagy a Marvel-filmek.

Ön szerint mi a járvány eddigi legnagyobb tanulsága, a filmiparra nézve? Milyen nagy változásokra számít?

Ahogy mondtam, az emberek jól tudnak alkalmazkodni. Ezen felül viszont…nem is tudom…ez a mostani esemény annyira mélyen érint minket és annyira befolyásol mindent, hogy nem lehet csak egyes iparágak szemszögéből nézni. Sokkal inkább az a kérdés, hogy milyen döntéseket hozunk, mi emberek, a jövőnkről és csak utána jön az, hogy mindez milyen hatással lesz a szakmánkra. Az a gyanúm, hogy ezzel a helyzettel még nagyon sokáig fog küszködni az emberiség, mert a mai világ már annyira össze van kapcsolódva politikai és gazdasági szempontból. A nagy, költői kérdés, amit meg kell majd válaszolnunk, hogy hogyan éljük tovább az életünket. Az erre adott válaszaink pedig különféle láncreakciókat indítanak el, az egyes szektorokban és a társadalomban is.

A Wall Street Journal számolt be róla, hogy a Universal stúdió különleges megoldást választott a Trolls World Tour című filmje premierjéhez: a mozis-vörös szőnyeges bemutató helyett digitális, online platformon tette elérhetővé a filmet, amivel három hét alatt közel százmillió dollár bevételhez jutottak. Ez több, mint amennyit az eredeti Trolls-film öt hónap alatt össze tudott hozni a mozik pénztárainál. Az ilyen és ehhez hasonló döntések hogyan befolyásolhatják a filmterjesztési modelleket, a mozik működését?

Egy ideje már az efféle változások felé mozgott az iparág, egyre több minden szól a kisebb képernyőről – direkt nem akarom azt mondani, hogy tévéképernyő – és a streaming platformokról. Ez a trend folytatódni fog, aztán meglátjuk, hogy a covid-19 volt-e az utolsó szög a mozik koporsójában. Szerintem nem így lesz, de ne feledjük, a mostani járvány hihetetlenül sokféle módon rombolja le a megszokott dolgainkat, és szükség lesz egy kis időre, mire a por leülepszik.

A Trolls World Tour elérhető a Universal oldalán

Addig viszont egyre többen lesznek a streaming-szolgáltatók, ma már annyi különféle platform és tartalom érhető el, hogy csak kapkodjuk a fejünket, és még így sem biztos, hogy találunk nekünk tetsző néznivalókat. Amikor a kábeltévék elterjedtek, hirtelen mindenki arra kezdett panaszkodni, hogy „van 500 csatornám, de sehol nem megy olyasmi, amit érdemes lenne megnézni”. A streaminggel ezt a problémát csomagoltuk újra.

A filmipar és az emberek nézői szokásai viszont nem egyik pillanatról a másikra változnak meg. Ezek a dolgok az idő és a társadalmi igények hatására alakulnak, nincs egyértelmű irány, hogy márpedig mostantól minden így vagy úgy lesz. Csak a jelen pillanatról tudjuk, hogy mi történik, ettől függetlenül szerintem teljes gőzzel haladunk a streaming platformok irányába. A Trolls-film eset pedig megmutatta, hogy a filmszínházak nem feltétlenül szükségesek egy működő üzleti modellhez. Persze, a mozik tulajdonosai most bizonyára megőszülnek, de a stúdiók meg csendben számolgatják a pénzüket.

Jó, hogy ezt említette, mert épp azt kérdeztem volna, hogy mi lesz így a mozikkal? A nézőszámok már a járvány előtt is csökkentek, napjainkban pedig már egyre többen engedhetik meg maguknak a 4K-felbontású tévéket, így nincs messze az idő, amikor otthon már jobb élményben lehet részünk, mint a moziban. Mi fog akkor történni?

Technikai szempontból ez igaz, azonban a mozizásnak vannak sajátosságai, nem véletlen, hogy a filmek templomának is szokták nevezni. Egyszerűen nem kapjuk meg ugyanazt az élményt a nappalinkban ülve, függetlenül attól, hogy mekkora a tévénk. A mozi lényege, hogy több ember egyszerre élje át ugyanazt, ez megvan a színháznál, de bármilyen, ritualizált csoportos élmény esetén is. Egyszerűen benne van a pszichénkben az ilyesmi iránti igény, ez pedig nem fog eltűnni belőlünk. Most egy darabig biztos, hogy kisebb lesz az érdeklődés a mozikkal kapcsolatban, de ha már biztonságosan beülhetünk egy moziba, hogy több száz emberrel együtt megnézzünk egy filmet, ez sokak számára vonzerőt jelent majd.

Elképzelhetőnek tartja, hogy ez a helyzet lehetőséget kínáljon a kisebb artmoziknak is a nagy multiplexekkel szemben? Arra gondolok, hogy míg a nagyobb kasszasikereket nagyobb eséllyel nézi meg majd valaki egy streaming-oldalon, a kisebb, független filmek rajongói szívesebben mennének kisebb, otthonos mozikba.

A független filmek és a művészmozik iránt mindig lesz kereslet. Én itt lakom a körúti Művész mozitól nem messze és azt láttam, hogy korábban mindig tömve volt. Ez nagyon jó dolog, mivel így amíg lesznek független filmesek, addig lesznek olyan mozik is, amelyek bemutatják az alkotásaikat.

Az Oscar-díjak sorsáról döntő amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia nemrég bejelentette, hogy a 2021-es díjátadó előtt átmenetileg változtatnak a szabályaikon. Ennek értelmében most azok a filmek is bekerülhetnek a jelöltek körébe, amelyeknek nem volt mozis bemutatója. Milyen hatással lehet ez a jövő évi Oscar-gálára és a továbbiakra?

Az akadémia elsődleges szempontja, hogy fenntartsa a saját működését, tehát, hogy fenntartsa a díjátadókat is. Most gyorsan reagáltak a helyzetre, hogy ne tátongjon egy hatalmas lyuk az Oscar-díjra jelölhető filmek között. Az akadémia leginkább a saját létezését félti, így mindent meg fognak majd tenni, amire szükség lesz ennek érdekében. Azt könnyen el tudom képzelni, hogy a jövőben nem lesz már kötelező majd a filmszínházi premier.

Maradva a témánál, a mostani járvány nagy győzteseinek eddig a streaming-szolgáltatók tekinthetők. A tavalyi és az idei Oscar-gálák azonban megmutatták, hogy a nagy hollywoodi stúdiók nem nézik jó szemmel, hogy ezek a cégek egyre nagyobb szeletet hasítanak ki a tortájukból. Meddig maradhat ez így, mikor jöhet el az a pillanat, amikor ez megváltozik?

A nagy stúdiók jó ideje nem örültek a Netflixhez hasonló cégek megjelenésének, amelyek a saját szabályaikat írják. Ez sokban hasonlít ahhoz a régies hozzáálláshoz, hogy „a filmeket filmszalagra rögzítik és mozikban mutatják be, a tévéfilm pedig nem tekinthető filmnek”. Ez tetten érhető volt akkor is, amikor a filmesek elkezdtek celluloid helyett digitális eszközökkel dolgozni. Ma viszont már szinte senki sem forgat filmre, sokan nem mozikban mutatják be a műveiket, akkor ezek most filmnek számítanak vagy sem? A filmipar épp most újítja meg önmagát és most alakulnak ki az új sarokpontok, szokások is, amit persze rengeteg politika és egyéb érdek is befolyásol. Van, aki nyer és van, aki veszít, különösen, hogy ezen kívül több forradalmi változás is zajlik ebben a világban, a streaming és a mozi kérdése csak egy ezek közül.

Több sorozaton is dolgozott az elmúlt években. Mit gondol ennek a műfajnak a mai helyzetéről? Elképzelhetőnek tartja, hogy idővel akár a nagy kasszasikereknél is nagyobb bevételt tudjanak termelni?

Nehéz erre válaszolni, de nézzük meg a Trónok harca példáját! A világ legdrágább sorozataként készült és óriási siker volt – az utolsó évadot leszámítva. Ettől függetlenül nem tudom, hogy össze lehet-e hasonlítani a két világot, nehéz lenne megtalálni azokat a mérőszámokat, ami alkalmazható lenne mindkettőre. A filmek és a sorozatok bevételei teljesen máshogyan működnek, más metrika alapján számolják ki ezeket. Ugyanakkor mostanra az összes nagyobb stúdió beszállt a streaming-bizniszbe, mivel látják ennek az üzleti modellnek az előnyeit.

Fotó: Gabby Jones/Bloomberg via Getty Images

Ami a fejlődést illeti: rengeteg igen tehetséges ember fedezte már fel a kisebb képernyő előnyeit és sok nagyszerű történetmesélő mozdult el ebbe az irányba. A tévéműsorok – vagyis a kis képernyőn látható sorozatok – minősége sosem volt ilyen magas. Persze van rengeteg szemét is, de a kis képernyős történetmesélés sosem volt még ennyire jó. A sorozatok nagy előnye, hogy több idő van kibontani a történeteket, a szereplőket, így azt gondolom, hogy ez a jövő platformja valójában.

Ma már egyre több élvonalbeli színész vállal szerepet sorozatokban, mi a helyzet az ő lehetőségeikkel, bevételeikkel?

Az A-listások jelenléte annak a bizonyítéka, hogy remek írók és filmesek dolgoznak a sorozatokon. Egy színész szempontjából ugyanis ez egy nagyon fontos motiváló erő. Nem mindig a pénzről szól a döntésük, hanem a munka, a produkció minőségéről. Például nem gondolom, hogy akár a legjobban fizetett sorozatszereplők is képesek lennének annyit keresni, mint amennyit mondjuk Robert Downey Jr. keresett a Marvel-filmekkel. Ez viszont megint az eltérő modellekről szól, mert a filmeknél ez úgy megy, hogy ha valamit bemutatnak moziban, nagyobb eséllyel veszik meg további piacokra, ezért mindig lesznek különbségek a két világ között.

A Netflix mostanában interaktív sorozatokkal kísérletezik, mennyi potenciált lát a hasonló produkciókban?

Érdekes kérdés az interaktív filmek témája, most még szerintem mindenki próbálja megfejteni ezeket, hogy mire jók, hogyan működnek, hogyan lehet felhasználni ezt az eszközt? Fontos, hogy pontosan tudják, mikor mit akarnak mutatni a nézőnek, különben káoszba fullad az egész. Valahol a filmnézés és a videojátékok metszéspontjában lehet a megoldás, az emberek pedig rászoknak majd ezekre, mivel ez egy természetes fejlődési folyamat. Ettől függetlenül, nem gondolom, hogy minden műfajban megvalósítható ez, sőt, bizonyos szempontból úgy érzem, hogy ez most csak egy hirtelen jött divathullám, mint például a 3D-s tévéműsorok voltak régebben. Persze, lesz olyan réteg, akiknek tetszeni fog, főleg olyanok, akik otthonosan mozognak a videojátékok világában.

Ennél viszont sokkal érdekesebbnek tartom, hogy nemsokára elérjük azt a pontot, amikor a számítógépes grafika már olyan szintet ér el, hogy nem lesz többé szükség a színészekre. Pontosabban szükség lesz, csak sokkal kisebb mértékben: onnantól, hogy ez megvalósul egy-egy sztárnak elég csak néhány napot a stúdióban tölteni, amíg felépítik a digitális mását. Ennek lesznek előnyei és hátrányai is. Előny lesz például, hogy így akár tíz filmet is forgathatnak egyszerre, kérdés viszont, hogy hogyan fognak kinézni a szerzői jogi és egyéb megállapodások, hiszen jó kérdés, hogy ki mit és hogyan licencel. Az biztos, hogy baromi furcsa lesz, ami persze nem jelenti azt, hogy rossz lenne. Az viszont biztos, hogy most kezdődik el az a kor, amikor már nem fogjuk tudni, hogy mi a valódi, mi a valóság és mi nem az.