„Ahogyan a reggelek kezdődnek, olyan lesz az egész nap is.” Nem osztom ezt a mondást, mert a reggeleim valójában külön univerzumot, pontosabban fekete lyukat képeznek a napomban, minden, ami azután következik, csak jobb lehet. A reggel nálam valójában 9-10 felé kezdődik, ami másnak inkább már délelőttnek számít.
Mondhatnám, hogy mivel nem igen van reggelem (mert átalszom a kora hajnali órákat), így reggeli rutinom sem, hacsak bizonyos, organikusan kialakult szokások nem számítanak annak. Reggel általában az ágyba kapom a kávét, amiért annyira hálás vagyok, hogy a kötelező reggeli #morninggratitude is automatikusan megvan. Az elmaradhatatlan szellőztetés nekem sosem jutna eszembe, arról a macska gondoskodik, amikor kikéredzkedik az erkélyre, ablakba. (Amúgy a legtöbb reggeli rutinomról a macska gondoskodik, mert neki szigorú napirendje van, amit nekünk kell számára biztosítanunk.) Nemhogy divatos reggeli rutin tippeket nem tartok, de a „reggelizz, mint a király” népi bölcsességét sem követtem soha, mivel a gyomrom, a többi testrészemhez képest, úgy másfél óra múlva kel fel. Akkor jöhet a vitamin is. Ad-hoc jelleggel, hullámszerűen néha rám tör, hogy beillesszek néhány rutint a napkezdésbe; van, hogy őrülten elkezdek olajat rágni (szezámolajat forgatni a számban 20 percig), nyelvet kaparni (nyelvkaparóval lehúzni az olaj által feloldott trutyit), citromos vizet inni, orrot olajozni vagy neti csészével átmosni az orrjáratokat, de valahogy gyorsan feladom ezeket a törekvéseket – bár most, hogy erről írok, holnaptól újra belevágok.
Mondjuk ki: nem vagyok egy #morningperson, erről még pólóm is van Csipkerózsikával illusztrálva, sőt azt is elárulom, hogy többek között azért lettem szabadúszó, hogy ne kelljen nyolcra járnom dolgozni, hanem a saját slow ütememben ébredezhessek. Ugyanis, ha korai időpontra kell valahova mennem, minden borul, szétesik a világ, ide-oda kapkodva vakegérként kezdek rohangálni a lakásban, és mire kiérek az ajtón, már meg is volt a #morningrun 63 négyzetméteren.
Amikor megkértem a kollégáimat és az ismerőseimet, hogy a cikkemhez írják meg, milyen reggeli rutint követnek, nem igazán záporoztak a válaszok, pedig általában minden cikkhez szívesen szólnak hozzá. Ebből pedig nem volt nehéz levonni a következtetést: az embereknek kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy hálagyakorlatokat végezzenek a felkelő nap aranyló fényében, amikor mondjuk gyerekeket kell indítani az oviba, suliba, vagy szimplán csak egy nehéz nap áll előttük. Persze, ha olyan magától értetődően értelmezzük a reggeli rutin fogalmát, mint ahogy azt Csaba tette, az más kérdés; ő a „Mi a reggeli rutinod?” kérdésre természetes egyszerűséggel válaszolt: „Kávézok, cigizek, meghallgatok egy lemezt, elmegyek vécére!”
Tudjuk, hogy a férfiak ezt sem szokták túlbonyolítani, úgy általában mi, nők akarunk megfelelni az olyan tudományos kutatásokkal is igazolni próbált követeléseknek, mint például: „ne nyomkodd a szundi gombot ébredésnél, detoxikálj, mondogass önmegerősítő mondatokat, jógázz, tűzz ki célokat stb.” .
Beszéltem persze olyanokkal is, akik sikeresen illesztettek be reggeli rutin ajánlásokat a napkezdésükbe. Lindának például sokat segítenek a reggeli légzőgyakorlatok, Enci pedig ugrálva táncol a lakás közepén, ha feszült napnak néz elébe. Anett a pandémia óta változtatott, azóta minden reggel 7 és 8 között elmegy gyorsgyalogolni, még hétvégén is, legalább fél órára. „Közben tök jól ki tudom szellőztetni a fejem, meglesz a napi mozgásadagom, és van időm zenét vagy podcastet hallgatni. Amikor hazaérkezem a sétáról, akkor mindig egy gyors zuhany után reggelizem. Reggeli után azonnal leülök a gép elé egy nagy kancsó vízzel, kikészítem a vitaminadagokat. Ez elmaradhatatlan rutin, főleg a home office-os napokon. Régen egyáltalán nem reggeliztem (és vitamint se szedtem), csak a kávét öntöttem magamba. Mióta vitamint szedek és normálisan étkezem, fel tudok reggelente kelni, nem vagyok annyira fáradt és beteg sem voltam az elmúlt két évben egyszer sem” – meséli, bizonyítva ezzel, hogy mégis lehet a reggeli rutinok bevezetésének némi egészségre kedvező hatása.
Éjszakai baglyok vs. pacsirták?
Örök kérdés marad, hogy melyik a jobb. Az biztos, hogy a korán kelők, ahogy a mondás is tartja, híresek arról, hogy mindent elintéznek, és ha aranyat még nem is találnak, a korai kelés bizonyítottan több hatékonysággal jár – legalábbis majdnem minden önsegítő és önfejlesztő programnak ez az alapelve. „Ha megnézzük a világ legproduktívabb embereit, egy dolog közös bennük: korán kelnek” – mondja egy tágra nyílt szemű, lelkes motivációs guru, Hal Elrod a korán kelés csodájáról, hivatkozva Oprah Winfrey-re, Mahatma Gandhira és Albert Einsteinre. A tréner reggeli rutinja például a „csend, a megerősítés, a vizualizáció, a testmozgás, az olvasás és az írás” – szép kis tevékenységlista ez így hajnalra, legtöbbünk hetébe sem férne bele. Persze nem ő az egyetlen, aki a korai kelésre buzdít, Adrienne Herbert tréner sikeres podcastot is készített a reggeli „erőóra” koncepciója köré. Szerinte a reggeli rutin követése egy módja annak, hogy magadat helyezd az első helyre.
Emma Beddington, a The Guardian újságírója egy hónapig követte a legnépszerűbb reggeli rutin trendeket, hogy kiderítse, mi az, ami csak az Instagramon mutat jól, és mi az, ami valóban beilleszthető egy normális ember hétköznapjaiba. Az alábbiakban közülük szemezgetünk, kiegészítve a saját tapasztalatainkkal.
Fotó: Getty Images
„Ébredj a nap első sugaraival”
„A csöndes hajnali égről szelíden száll szét a Holdsugára; mintha valami eltévedt, kósza lélek küldené sóhaját ismeretlen útja felé” – írja József Attila Hajnali vers kedvesemnek című művében. A korán kelés köré számomra valami megfoghatatlan pátosz fűződik, amit nagyon szeretnék érteni, de sajnos nem megy. Egy kezemen meg tudom számolni, mikor tűnődtem el életemben a „rózsásujjú Hajnal istenasszony” csudálatosságán, a pacsirták énekén. Legfeljebb csak akkor fordulhatott elő, amikor nem volt más választásom, mert a hajnali vonattal kellett mennem valahová, aminek valóban megvan a maga romantikája (de inkább kihagynám). Nyáron még tervben is volt, hogy legalább egyszer felkelek napkeltekor, és teszek egy sétát a gáton, de az elképzelés szó szerint is álom maradt. Pedig a korai kelők tényleg jól járnak: kutatások kimutatták, hogy a kora reggeli fénynek való kitettség növeli az éberséget, és csökkenti a stressz-szintet, ezért érdemes elhúzott függönyök mellett aludni. Emma Beddington szerint azonban eleve ott bukik el ez a tézis, hogy a mai/városi ember nem igazán találkozik hajnalban természetes fénnyel, az a fény pedig, ami kora hajnalban beszüremlik, általában az utcai lámpákból árad, vagy a szomszédok lámpaoltogatásából származik. Ha tehát elhúzott függönyökkel alszol, egész éjjel jó nagy adag löketet kapsz a fényszennyezésből, ha elsötétíted a szobát, akkor pedig lemaradsz a felkelő nap sugarairól. Nagy dilemma, vagy mégsem. Egyébként szerintem az alvás rovására korábban kelni, csak azért, mert egy napfelkeltével illusztrált Insta-idézet erre biztatott, komplett hülyeség, vagy ahogy egyik kollégám vallja,
a hajnali fényhez olyan korán kellene kelnem, ami már az egészségemre káros lenne.
Nálam konkrétan így van: ha túl korán kelek, allergiás tüneteim lesznek, tüsszögök, prüsszögök, két órán át folyik az orrom. Szívesen olvasnék én is egy összehasonlító tanulmányt a tovább alvás kontra korán kelés hatásairól.
„Elő a jógamatraccal”
A már említett Adrienne Herbert tréner reggeli „erőóra” programjába beletartozik a korai edzés is, a maratonra is így készült. „A földet érő lábaim szinte meditatív dobogása a legyőzhetetlenség érzetét kelti” – vallja a reggeli futásról. Nem akarok vitatkozni ezzel a kijelentéssel, mert számomra is legyőzhetetlen emberek azok, akik képesek ezt az emberfeletti feladatot reggel véghezvinni. Hiába jógázom már évek óta, pár sikertelen próbálkozás után feladtam a hajnali gyakorlást, így akkor mozgok, amikor van időm, de azt legalább rendszeresen, és majdnem mindennap. Egy kivétel akad a korai edzésre: a kedd reggelek, amikor a biciklimmel megyek a rakparton. Igaz, 10-kor indulok el, de az még kis jóindulattal talán belefér a reggelbe: „A bicikli kerekeinek meditatív súrlódása az aszfalton a legyőzhetetlenség érzetét kelti…” Egyébként az újságíró szerint, ha a reggeleket fájdalmasan éli meg, akkor a délutánok még rosszabbak lesznek, mintha testen kívüli élményben lenne része. Itt is igaz tehát az, amit sokszor valamiért figyelmen kívül hagyunk: nem mindenki illik bele egy elvárt sémába, legyen szó egy táplálkozási trendről vagy akár a reggeli kelésről.
„Meditálj”
A #morningmeditation alatt rengeteg tippet találni arról, milyen lelki, szellemi beállítódással érdemes indítanunk a napot: ahelyett, hogy nyavalyognánk a korai kelés miatt, inkább becsüljük meg, hogy egyáltalán kinyitottuk a szemünket, adjunk hálát, hogy új nap kezdődik a számunkra, gondoljuk végig, milyen minőségek szerint szeretnénk a napot végigcsinálni. Bár szívesen mosolyognék rá belső szerveimre reggel, megköszönve nekik, hogy ezen a napon is engem szolgálnak, az első és egyetlen dolog, ami az én ajkaimra mosolyt csalhat korán reggel, az a párom látványa, kezében a piros kávéscsészémmel. Bár rendszeresen meditálok, nekem a reggeli órák nem erről a fajta befelé figyelésről szólnak, már csak azért sem, mert az agyam ilyenkor szinte követeli, hogy először a napot tegyük rendbe fejben, az átgondolás adta békéhez pedig nem a mindfulness segít hozzá ilyenkor, hanem az analitikus gondolkodás. Más az, ha a vidéki házunkban ér a reggel, és nem kell sietnem: ilyenkor tényleg jó megfigyelni a kertet, az állatokat, a levelek mozgását – mindez végtére is meditáció.
„Kreatívkodj”
Komolyan: ez a feladat mégis hogyan abszolválható? Julia Cameron kreativitás-szakértő 1992-ben megjelent könyvében vezette be a „reggeli oldalak” fogalmát, amibe beletartozhat például a naplóírás, mint a személyes fejlődés reggeli rutinjának alapja. A kreativitásguru arra biztat, hogy reggelente töltsünk meg legalább egy A4-es oldalt spontán reggeli „tudatfolyamunkkal”, ám amihez reggel leginkább erőm van, az a hírfolyam görgetése (tudom, tudom, csúnya, rossz dolog).
„Kövesd a celebeket!”
Hogyan lettek a sikeres emberek sikeresek, ragyogóak és karizmatikusak? Van valami köze ennek a reggelijükhöz? A celebritások reggeli rutin tippjeiből Dunát lehetne rekeszteni, és azokból is, akik a sikeresség reményében próbálják magukra erőltetni ezeket a sokszor józan észt teljesen nélkülöző tanácsokat. Oprah Winfrey, az önmegvalósítás császárnője például pontban 6:02-kor ébred, ébresztőóra nélkül (ezt a tippet inkább ne hétköznap kövesd). Jennifer Aniston durvábban nyomja, állítólag 4:30-kor kezd edzéssel, majd valamilyen iszapos, fehérjeporos kakaót iszik spenóttal meg isten tudja, mi mindennel. Victoria Beckham először két evőkanál almaecetet vesz magához, majd két külön edzést is végez, és brokkolit is rak a reggeli turmixába. Orlando Bloom minden reggel 20 percen át mantrázik, majd elkészíti reggelijét különféle zöld porokból, amelyeket csukamájolajjal kever össze, hogy utána hosszú percekig kislánya szemébe bámuljon. Margit brit királyi hercegnőről pedig úgy hírlett, a következő rutint követte reggelente:
reggeli az ágyban, két óra újságolvasás és dohányzás, fürdés, haj és smink, majd vodka.
Nájsz.
Fotó: Victoria Beckham Instagram
Emma saját bevallása szerint majdnem az összes tanácsot kipróbálta, a végeredmény: egy hónap után hullafáradt és kekszfüggő lett. Ami hosszú távon is vele maradt a rutinok közül, az a reggeli természetjárás, na nem a hatékonyság kedvéért, inkább csak a béke, a madárcsicsergés, a fények adta öröm miatt. Engem már kifejezetten az is frusztrál, ha a reggeli „elengedhetetlen” rutinokról olvasok, nem hogy sorra végig is csináljam ezeket. Bár elképzelhető, hogy ezek közül néhány adna némi rendszert, és megelőzné a sietség miatt kialakuló káoszt, azt gondolom, meditálni, edzeni, a fények játékát figyelni, naplózni és hálát adni a nap bármely részében lehet. És talán még hatásosabb is, ha nem kényszerből, hanem örömből történik. Már csak azért is, mert van úgy, hogy az ember elsősorban nem sikeres akar lenni (és ehhez extra korán kelni), hanem egyszerűen csak kipihent.
