Ahogy az emberek egyre inkább a nagyobb városokba költöznek, még izgalmasabbá válnak zajtól és zsúfoltságtól távoli szigetek, amelyek nemcsak a nyugalmat és a természet közelségét testesítik meg, hanem az elvonulást és a befelé fordulást is. Ezen belül külön ligában játszanak a miniatűr szigetek; némelyik annyira aprócska, hogy alig fér el rajta egy ház, mégis valakinek az otthont jelenti. Egy másik valamivel nagyobb, de ott elfér egy egész ország. Íme 8 egészen parányi, de lakott sziget!
Just Room Enough
Ország: Amerikai Egyesült Államok
Méret: 310 négyzetméter
Lakosság: néhány fő
A legkisebb lakott szigetek versenyét valószínűleg a New York-i Alexandria-öbölben található Just Room Enough (nagyjából: épp elég hely) nevű sziget nyeri. Egyike az Ezer szigetnek nevezett területnek – amely valójában 1864 aprócska szigetből áll –, és a Szent Lőrinc-folyónak azon részén húzódik, ahol az Ontario-tóból északkelet felé áramlik.
Az eredetileg Hub-szigetnek nevezett, fél kézilabdapályánál kisebb földdarabot az 1950-es években vásárolta meg a Sizeland család. Építettek egy nyaralónak szánt házat, és hogy szigetnek lehessen nevezni a területet, elültettek egy fát, majd átnevezték Just Room Enoughra a helyet. Annyira aprócska, hogy nem véletlenül írta a Washington Post: „egy rossz lépés, és már úszol is”.
Nauru
Ország: Nauru
Méret: 21 négyzetkilométer
Lakosság: 12 ezer fő
Vatikán és Monaco után az 1968 óta független Nauru a világ harmadik legkisebb állama, de a legkisebb szigetországa. A Csendes-óceánban, Ausztráliától mintegy háromezer kilométerre, északkeletre fekvő ország 12 ezer lakosa közül senki nem fertőződött meg a koronavírussal.
Tiszta, kék vizével és fehér homokos strandjaival lenyűgöző természeti adottságokkal rendelkezik. Az 1980-as években a foszfátbányászatnak köszönhetően a világ egyik leggazdagabb országa volt, de mára ebből semmi sem maradt: gazdasága rendkívül gyenge, elsősorban ausztrál segélyektől függ, jelentős a munkanélküliség, akiknek pedig van állásuk, azok nagy részét az állam alkalmazza. Tetézi a gondokat, hogy Nauruban a legnagyobb az elhízottak aránya a világon.
Érdekesség, hogy a néhai II. Erzsébet királynő az 1982-es dél-csendes-óceáni körútja során járt a Brit Nemzetközösség tagjának számító Nauru szigetén. Ez azért különleges, mert évente csupán mintegy 200 turista látogat az országba, így mostanáig legfeljebb 15 ezer külföldi lépett a sziget területére.
Otok Života
Ország: Horvátország
Méret: 11 ezer négyzetméter
Lakosság: 1 fő
Horvátország második legnagyobb félszigete, a Pelješac-félsziget és a szárazföld zárja körül a Mali Ston-öbölt, amely egy festői szigetet rejt: itt található a Otok Života, azaz az élet szigete, amit a helyiek Govan vagy Govanj néven is emlegetnek. Bár a területe nem nagyobb mint a Puskás Aréna küzdőtere, az évek során 11 épületet húztak fel magán- és közcélokra. Volt itt egykor hajógyár, üdülőhely a gyerekeknek, néhány épületet pedig spliti Tengerészeti Kutatóintézet alakított át kutatási és tudományos munkára.
A múlt század elején a sziget a Bandur család tulajdonában volt, majd az 1930-as években a dubrovniki Božo Banac gazdag bankár és hajótulajdonos vásárolta meg, aki házat épített magának és vendégeinek. A második világháború után Ston városka lett a tulajdonos. Ma már csak egy ember, név szerint Prospera Pavić lakik a szigeten, aki több mint 80 éve él ott, és nem tervezi, hogy elköltözik.
Manilaid
Ország: Észtország
Méret: 2 négyzetkilométer
Lakosság: 40 fő
A Rigai-öbölben található, két négyzetkilométernél kisebb észt sziget egy körülbelül 40 fős közösségnek ad otthon Manija településen. Története a listánkon szereplő többi szigettel ellentétben nem nyúlik olyan régre vissza, az első lakók 1933-ban érkeztek a területre.
Azért költöztek oda, mert a szomszédos és nagyobb Kihnu szigetet – ahol szinte csak nők élnek – „kinőtték” az ott élők, a lakosságszám túl nagy lett a korlátozott helyi erőforrásokhoz képest. Ezért az emberek egy része meghódította a szomszédos szigetet. Egyszerű életmódjukat és hagyományaikat megtartották, a férfiak halásznak, a nők kötnek és sütnek.
Isola di Loreto
Ország: Olaszország
Méret: 3500 négyzetméter
Lakosság: néhány fő
A Comói-tó és a Garda-tó népszerűségével nem vetekedhet, pedig egy igazi rejtett gyöngyszem a Bergamótól keletre fekvő Iseói-tó. A Monte Isola szigettől északra található a csöppnyi Loreto szigete, amely évszázadok óta lakott. A 15. században a Szent Klára nővérek tulajdonában volt, és egy kolostor állt a földdarabon. A látványt ma meghatározó neogótikus kastélyt és kikötőt 1910-ben építette Vincenzo Richieri, az épületet pedig egy csodás park veszi körül.
Isla Mujeres
Ország: Mexikó
Terület: 4,5 négyzetkilométer
Népesség: 13 ezer fő
Bár nem annyira mini, viszont sokan lakják, és a neve miatt nem maradhatott ki a mexikói Isla Mujeres, ami annyit jelent: Nők szigete. Az elnevezés Francisco Hernández de Córdoba spanyol felfedezőhöz fűződik, aki miután 1517-ben megérkezett a szigetre, számos aranyból, ezüstből és agyagból készült maja istennőképet talált.
A Cancún partjainál található sziget ma népszerű célpontja a turistáknak. A napsütés és a gyönyörű strandok mellett az egyik fő természeti látványosság a Garrafon Park, ahol a látogatók korallzátonyok között úszhatnak, sznorkelezhetnek és kajakozhatnak a Karib-tenger kristálytiszta vizében.
A sziget emellett a teknősök menedékhelyéről is ismert.
Dunbar Rock
Ország: Honduras
Terület: 2000 négyzetméter
Népesség: vendégek és néhány fős személyzet
A szárazföldtől mintegy 70 kilométerre fekszik Guanaja buja és hegyvidéki szigete, ami leginkább a búvárkodásról és a túrázásról ismert. Körülbelül 500 méterre a szigettől található egy parányi sziklasziget, a Dunbar rock, amelyet szinte teljesen elfoglal egy magántulajdonban lévő szálloda.
Az 1998-ban épült komplexum eredetileg villának készült, de egy későbbi felújítás során megduplázták a méretét; így a négyemeletes, 15 ezer négyzetméteres szálláshely nyolc tengerre néző szobával rendelkezik. Az biztos, hogy a vendégek ennél közelebb nem is lehetnek a strandhoz, de a szigetre nem lehet csak úgy belépni, mert kizárólag regisztrált vendégeket fogadnak.
Saint Cado
Ország: Franciaország
Terület: 36 ezer négyzetméter
Lakosság: néhány tucat ember
Az Atlanti-óceánba torkolló Etel folyó több tucat szigettel tarkított, de a legkülönlegesebb a Belz község részeként nyilvántartott Saint Cado képeslapra illő, bájos kis szigete. A hídon át elérhető terület egy egykori halászfalunak ad otthont, ahol békés hangulat uralkodik, fehér házakkal, kőépítményekkel és egy román kori kápolnával.
A jelenleg is lakott szigettől kissé nyugatabbra helyezkedik el egy még kisebb sziget, amelyen egyetlen kőépület található világoskék ablakokkal és ajtóval. Az 1894-ben épült Maison de Nichtarguér – ahogy a helyiek nevezik – a helyi osztrigafarm gondnokának a lakhelyeként szolgált.
Az óceán közelsége miatt a folyó vízszintjét az árapály határozza meg, a parányi sziget területe ennek megfelelően változik: míg apály idején körülbelül 100 méter hosszú, dagálykor 25 méterre csökken.
(Források: The Mayor, Explanders, The Geography Teacher)