Kidolgozták a lehetőségét, hogyan lehetne élelmiszeripari és mezőgazdasági hulladékokból olyan jó minőségű, újrahasznosítható textilt előállítani, ami a tékozló divatipar teljes alapanyagigényét kielégíthetné.
Áldatlan állapotok
A divatipar éves forgalma elképzelhetetlenül hatalmas értékű: 3 trillió dolláros, vagyis 835 trillió forintos. Éves szinten 100 milliárd új ruhaneműt és kiegészítőt állít elő, amelyeknek aztán 3/5-ét egy éven belül kidobják, ennek a mennyiségnek pedig alig 1%-át hasznosítják újra.
Hogy jobban el tudjuk képzelni, milyen elképesztő mértékű pazarlás ez: egy teherautónyi textilhulladék kerül a szeméttelepekre vagy a hulladékégetőkbe minden egyes másodpercben.
Illusztráció (Fotó: Sergei BobylevTASS via Getty Images)
A túlpörgetett shoppingmániánk olyan, mint a legbetegebb függőség, amit csak újabb és újabb adag ruha beszerzésével tudunk kordában tartani. Szerencsére némi változás azért e téren is észrevehető: fogyasztói társadalmunk szép lassan kezd tudatosabb és finnyásabb lenni, a milleniumi generációra pedig már globális szinten is jellemző a trend, hogy a termékek fogyasztása helyett inkább élményekre költi pénzét. Ez már számokban is kimutatható, mind a Zarát futtató Inditex, mind a H&M a vártnál jelentősen kisebb bevételeket könyvelhetett el zsinórban az elmúlt 3-4 negyedévben.
A mind többet kínáló, a kollekciókat egyre rövidebb idő alatt kipörgető üzleti modell nem gyorsítható a végtelenségig. Már rég van annyi cuccunk, ami elegendő.
Mindez pedig rákényszerítette a márkákat, hogy egyre tudatosabb vásárlóik kedvéért kezdjenek el aktívan foglalkozni a fenntarthatóság kérdéskörével, egyúttal tegyék saját márkájuk, imázsuk részévé a dolgot. Hiszen milyen menő már, hogy egy póló mondjuk banánból készül?
Nemsokára már nem csak a ruhák mintája lehet banános, de az anyaguk is készülhet a növényből. (Fotó: H&M strandponcsó)
Ami másnak hulladék, az nekik alapanyag
Más márkák, eltérő utak
A hulladékkezelés világméretű problémáját már azok is kezdik felismerni, akik a leginkább hibáztathatók kialakulásáért, vagyis az őrült tempóban új kollekciókat kibocsátó fast fashion óriások. Ennek jele, hogy a H&M mellett a többi világmárka is elindult a fenntarthatóság útján, így például a Zarát tulajdonló Inditex összegyűjti a ruhagyártás során keletkező pamuthulladékot, cellulózra bontja, majd farostokkal összekeverve egy új textilt állít elő, a refibrát. A GAP arra tett ígéretet, hogy 2021-re már csak biogazdaságoktól szerzi be a ruháihoz használt pamutot, a japán Uniqlo pedig olyan lézertechnológiával kísérletezik, aminek segítségével víz és kemikáliák felhasználása nélkül tudja koptatottá tenni farmerjeit.
A H&M-nél kaptak rá a leginkább az élelmiszeripari és mezőgazdasági hulladékok felhasználására, miután pedig célul tűzték ki, hogy 2030-ra minden terméküket újrahasznosítható, fenntartható textíliából készítik el, van is min dolgoznia a svéd divatmárkának.
2015 óta ezért startupokat is bevontak a kutatás-fejlesztés területére és évi 1 millió eurót osztanak szét a legjobb és leghasználhatóbb ötletekkel előálló cégek között. Ilyen volt idén az Algae Apparel: algákból képes olyan ökobarát textilalapanyagot előállítani, ami állítólag még a bőrnek is jót tesz – vagy legalábbis jobbat, mint a kemikáliák hozzáadásával előállított jelenlegi anyagok. A Fungi Fashion startup hasonlóan bravúros módon gombákból állított elő ruhakészítésre is alkalmas textíliát.
A legátfogóbb megoldást a növényi hulladékok újrahasznosítására a Circular Systems adta, az ananász levelét, a banán, a len és a kender szárát, valamint a cukornád ipari felhasználást követő növényi hulladékát használja fel textilgyártásra.
Gondoljunk csak bele: egy évben 100 milliárd banánt szüretelnek le, ami nagyjából 270 millió tonna szerves hulladékot hagy maga után a földeken. A növények szárát vagy elégetik, nem kevés káros anyagot juttatva a levegőbe, vagy hagyják elrohadni, ami metán gázt termel, így szintén a globális felmelegedést pumpálja tovább.
A startup által kidolgozott Agraloop Bio-Refinery rendszer, úgy tűnik, olyan megoldást talált a problémára, ami a mezőgazdaságban dolgozókat anyagilag is érdekeltté teszi, hogy a betakarítás és feldolgozás után maradt növényi hulladékot összegyűjtsék, és hasznosítsák: speciális, kisméretű őrlőgépeket terveztek, amelyekkel helyben elkezdhető az alapanyagok feldolgozása. A fenti öt növény felesleges részeiből pedig a cég vezetői szerint alacsony előállítási költségek mellett éves szinten 250 millió tonna újrahasznosítható textilszálat lehetne előállítani, két és félszeresét a divatipar által igényelt mennyiségnek. Vagyis még felesleg is lenne bőven a biztonságos és kényelmes anyagból.
Van egy másik technológiájuk is, ami összekapcsolható a növényihulladék-alapú textilgyártással, a Texloop néven futó fejlesztés a ruhagyártás során keletkezett hulladékot (ami felhasznált textilek 16%-át jelenti) és használt ruhákat hasznosítja újra, és textilszálakat állít elő belőlük. A cég ráadásul olyan technológiát dolgozott ki, amely nem csak természetes, de szintetikus textilek újrahasznosításával is képes cérnát és anyagokat gyártani, és az sem kizárható, hogy a két innovációt a jövőben ipari méretek között ötvözni is tudják egymással.
A növényi hulladékból előállított textilszálakat már most is képesek összedolgozni a textilhulladékból származókkal, eredményül pedig olyan új anyagot tudtak előállítani, ami nemcsak strapabíró, de a nedvességet is jól elvezeti, így a sportruházatgyártóknak határozottan érdekes lehet.
Máris vannak tehát lehetséges megoldások, amelyekkel a ruhagyártás lineáris, vagyis a gyártással kezdődő és a szeméttelepen végződő kegyetlen modellje lecserélhető lenne egy körkörös, a fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő változatra. A kérdés az, mikor jutnak el a fejlesztések arra a pontra, hogy az eredmények a teljes textilipar átalakítását vonják maguk után, és mindehhez mit fognak szólni a piac jelenlegi szereplői.
