Van, aki imádja a pufidzsekit, és a praktikum híveként el sem tud képzelni más télikabátot, míg van, akinek szövetkabáthoz szokott lelke csak akkor hajlandó belebújni, ha már megveszi az isten hidege. Mégis, szinte biztos, hogy mindegyikünk szekrényében található legalább egy, tél elején pedig rendre aktuálissá válik a kérdés: jó lesz még a tavalyi pufikabát?
Nos, ha nem, akkor segítek, végigpróbáltam ugyanis egy fél pláza pufikabátkészletét, legalábbis azokat, melyek valamilyen szempontból fotózásra érdemesek voltak. Került így a mezőnybe tizenpárezres változat és olyan is, melynek ára bőven átlépte a hatvanezret, minőségben azonban nem mindig látszott az árcédulán észlelhető különbség. Három dologra például árkategóriától függetlenül érdemes odafigyelni:
1. Könnyen, akadás nélkül fusson a cipzár fel és le. Azt gondolhatnánk, ez nem nagy kunszt, pedig az.
Egy harmincezres kabátban öt percig főttem a próbafülkében, míg végre sikerült a becsípett anyagot úgy kiszednem a cipzárból, hogy az ne menjen tönkre. Ha már a boltban ilyen, akkor mi lenne vele otthon egy sietős reggelen?
2. A kapucni szőrméjének minősége fantasztikusan széles skálán mozog, szégyenteljesen igénytelen példányokat felvonultatva.
A műszőrmés kapucniról amúgy is érdemes előre dönteni: legyen vagy ne legyen? Funkciója nem sok, csupán a kabát melegnek látszó imidzsére segít rá, mégis, valljuk be, vonzódunk hozzá, mert puha, mert simis, és van, hogy még szép is. Ehhez azonban nagyon meg kell néznünk, mert sokszor látni olyat, amit mintha a kutya szájából vettek volna ki.
3. Nem mindegy, hová esik a kabátzseb.
Egy kabát esetén érthető elvárás a jól elhelyezett zseb, ami elnyeli a lakáskulcsot, a papírzsepit, és még a kezünket is melengethetjük benne. Ehhez képest próbáltam olyat, melyben komplett önvizsgálatot elvégezhettem volna feltűnés nélkül a melleimen, míg más esetben kényelmetlenül alulra vagy épp középre varrták őket. Ha zsebfüggő vagy, mint én, ne légy megalkuvó!
És hogy miből tudtok választani? Nos, fazon szempontjából alapvetően háromféle kabáttal fogtok találkozni, bárhová is tértek be: a Gruval, a röviddel és a hosszúval.
A Gru- vagy gömbkabát
Az érthetetlenül rövid kabátok továbbra sem koptak ki a kínálatból – úgy tűnik, még mindig van egy népes populáció, amelynek tagjai nem tudják, milyen úgy istenigazából felfázni. Számukra idén a gömbkabátok kínálják a tömör gyönyört, vagyis azok a rövid, mégis bő típusok, melyeket alul egy gumiszalaggal még passzosra össze is húzhatunk, hogy olyanok legyünk, mint Gru.
Lehetünk persze töltött galambok is, ha alacsonyabbak és/vagy kerekebbek vagyunk, de végső soron ez az a fazon, amiből a roppantul divatos, nagyon trendi és legkevésbé előnyös fazonokat találjuk.
A klasszikus rövid fazon
Ők a kocsikabátok, illetve azok, melyekben a zimankós napok kivételével ki is húzhatjuk a telet. Melegek, leérnek legalább a fenekünkig, és többnyire csinosak is, bár ez erősen fazonfüggő. Nem keverendők össze az átmeneti steppelt kabátkákkal, amelyek már tapintásra is jóval vékonyabbak.
Jól kihasználható, praktikus darabok ezek, épp ezért jó hír, hogy változatos színekben és mintákkal kaphatók. Úgy tűnt, az öv nélküli fazonok idén népszerűbbek, alig akadt kabát ebben a hosszban, melyre tettek volna.
Hosszú steppelt kabátok
A hosszabb, jellemzően combközépig érő fazonokból szintén bőséges volt a választék. Sportosat és karcsúsított nőieset is találhatunk belőlük, az örök fekete mellett pedig mutatós piros kabátok is feltűntek sok üzletben, mint ahogyan egészen világos, akár hófehér darabok is, lehet tehát nyugodtan válogatni – az időt azonban érdemes rászánni.
A kategória belépőszintjét a hosszított dzsekik jelentik, amikben már tényleg nem fagy be a fenekünk, hisz bőven takarják. A tipikus szűkített, övvel ellátott fazonok mellett több helyen is találhatunk bő változatokat, mindenféle karcsúsítás nélkül. Ezeket még nem nevezném oversize daraboknak, némelyikük kismamakabátnak azonban simán megfelelt volna.
A lehetőség tehát adott, hogy ne csak vastag, de szép pufikabátot vegyünk magunknak a télre, azt azonban érdemes már előre eldönteni, mennyit szánunk rá. A rövid fazonból 10-20 ezer forint között már széles a választék, a hosszúnál azonban már észrevétlenül átcsúszunk a húszezres kategóriába, és ki sem kell mozdulni a fast fashion szintről, hogy harminc-negyvenezres (vagy még drágább) darabokat próbálgassunk. Elkeseredni azonban nem kell, tessék felmérni a kínálatot, és ha máshogy nem megy, leárazáskor levadászni egy szebb darabot. Addig pedig ott van a szekrényben a régi.