Összegyűjtöttem a naptejekkel kapcsolatos leggyakoribb híreszteléseket, és elárulom, mi igaz belőlük és mi nem.
A fényvédőkkel kapcsolatban – pláne nyáron – egy sor félinformációt, tévesen átadott gondolatot vagy épp alaptalan sületlenséget olvashatunk, melyek között sajnos azok a fontos tudnivalók, figyelmeztetések is elvesznek, melyek számokkal, tényekkel igazolhatók. Összegyűjtöttem a leggyakoribb feltételezéseket, így most egyszer s mindenkorra megtudhatjátok, mi igaz belőlük.
Első mítosz: ne használj naptejet, mert nem jut elég D3-vitaminhoz a szervezeted!
Ezt mondják: Súlyos dolgok keverednek össze a fejekben, mikor arra alapozva, hogy szervezetünknek szüksége van a napfényre és az abból származó D3-vitaminra, a fényvédőket gátló, sőt egyenesen a D3-vitamin-hiánnyal járó betegségeket elősegítő tényezőnek állítják be, majd konklúzióként azt szűrik le, hogy nem javasolják a túlzott fényvédelmet.
Fotó: iStock
Ami mögötte van: A tézis első része valóban igaz, kell az a D3-vitamin, kell, hogy a szabad levegőn legyünk, hogy természetes fény érjen minket – végeztek is épp elég tudományos kutatást már arról, mi történik velünk, ha megvonják mindezt tőlünk. Sőt, az is igaz, hogy az UVB-sugárzás elősegíti a D3-vitamin képződését, emellett azonban ugyanez a sugárzás felelős a leégésért és a bőrrák kialakulásának esélyét is növeli. Akkora kockázatot jelent huzamosabb időt a napot tartózkodni fényvédelem nélkül, amit nem ellensúlyoz, hogy valamelyest több D3-vitamin képződik a szervezetünkben.
Konklúzió: Csak azért, mert D3-vitamin-szükségletünket a szabadban fedezzük, ne feledkezzünk meg az UV-szűrős öltözékről, a naptejről, különben többet árthat a dolog, mint amennyit használ. A szabadban lenni természetesen fontos, élvezzük a napsütést, de csak módjával és elővigyázatosan.
Második mítosz: ha nincs erős napsütés, elhagyható a fényvédő
Ezt mondják: A naiv közhiedelem szerint ha „nincs ereje a napnak”, naptej sem kell, hiszen nincs, ami károsítaná a bőrünket.
Ami mögötte van: Az égvilágon semmilyen tudományos alapja nincs ennek. A meleget az infravörös és látható napsugarak adják, míg a bőrre káros hatásokat az ultraviola sugarak, az UVA és az UVB fejtik ki, amelyek akkor is érnek minket, ha épp nem a déli tűző napon állunk. Épp ezért fontos, hogy a fényvédelemről ne csak a legszebb nyári napokon gondoskodjunk, hanem akkor is, ha felhős az ég, sőt még akkor is, ha februárban felhős az ég. UV-sugárzás ugyanis akkor is van, még ha kétségtelenül nem is olyan erős, mint nyáron. Nem véletlen, hogy arcra való fényvédőt egész évben érdemes használni, hiszen míg a pulcsi és a kabát télen megvédi testünket a napsugárzás káros hatásaitól, addig az arcunk olyankor is ki van téve neki.
Konklúzió: Mivel a feltételezés alapvető badarság, ne dőljön be senki, ha ezt hallja. Helyette inkább vegyük a fáradságot, és válasszunk megfelelő minőségű, összetételű fényvédőt.
Harmadik mítosz: A kemikáliák helyett a természetes, növényi eredetű fényvédők is elégségesek, ráadásul kockázatmentesek
Ezt mondják: Számos növényi kivonat, például a kókuszolaj, a mandulaolaj vagy a kakaóvaj is rendelkezik természetes fényvédő hatással, amelyek alig maradnak el a mesterséges változatoktól, miközben mentesek minden egészségre káros kemikáliáktól.
Fotó: iStock
Ami mögötte van: Néhány növényi kivonat valóban ad SPF-védelmet (vagyis óv az UVB-sugárzással szemben), SPF-értékük azonban mindössze 2 és 8 között mozog, attól függően, hogy melyik növényről van szó. A kókuszolaj például csak 2 körüli értéket produkál, míg a kakaóvaj már 8-ast is tud.
Fényvédőmatek
Az SPF-érték két dologról tájékoztat:
1. Megmutatja, hányszorosára nő bőrünk természetes védekezőképessége a krém használatával az UVB-sugarak ellen: ha például 10 percig bírja a bőrünk anélkül, hogy lepirulna, egy SPF30-as krém 10×30, azaz 300 percre tolja ki ezt az időt, ha a megfelelő mennyiséget visszük fel belőle (és nem strandolunk, vagy nem töröljük le magunkról az izzadtsággal). Ez a kókuszolaj esetén 10×8, azaz 80 perc lenne.
2. Megmutatja azt is, hogy az UVB sugarak hány százalékát szűri ki az adott készítmény: egy SPF50-es fényvédő a káros sugarak 98 százalékát blokkolja (1/SPF-érték, azaz 1/50 részüket engedi át), míg a legcombosabb kakaóvaj a 8-as SPF-értékével 12,5 százalékot enged át, tehát 87,5 százalékos védelmet nyújt. Megfordítva, egy SPF8-as készítmény több, mint hatszor több káros sugarat enged át (és még rövidebb ideig is tart a védettség, amit nyújt).
A fényvédelem esetén a közel tíz százalék egyáltalán nem kevés, pláne ha hozzávesszük, mekkora mennyiségű – meglepően sok! – készítmény szükséges az elvi védelemhez, vagyis ahhoz, hogy a naptej valóban olyan SPF-értékű védelmet nyújtson, mint ami rá van írva. Ráadásul itt még szó sem esik az UVA-sugárzásról, amely ellen ezek a növényi alapú „napolajak” egyáltalán nem védenek.
A mesterséges fényvédő összetevők között ráadásul számos típust találhatunk, melyek biztonságos alkalmazását megfelelően alátámasztották már kutatásokkal (ilyenek például a fizikai fényvédők, a cink-oxid és a titán-dioxid), és a dolgukat is szépen teszik: védik bőrünket a napsugárzás káros hatásaitól.
Konklúzó: Annak kósza szándéka nélkül, hogy sárba tiporjam a natúr kozmetikumokat, a fényvédők terén mindenképp a jó minőségű naptejek használata a javasolt, amik nem növényi kivonatokra bízzák a fényvédelmet, ha pedig ódzkodunk eme gondolattól, válasszunk a strandoláshoz UV-szűrővel ellátott ruházatot, amellyel legalább a vízparton csökkenthetjük a bekenésre váró testfelületünk arányát.
Negyedik mítosz: a klímakatasztrófáért is felelőssé tehetők a naptejek
Ezt mondják: Közelebbről nézve a korallzátonyok pusztulásával hozták összefüggésbe az egyre erősebb fényvédők egyre intenzívebb használatát, távolabbról nézve pedig a természetes vizek szennyezésével, az élőlények megbetegítésével, pusztulásával is vádolják őket.
Elpusztult korallzátony-szakasz a Maldív-szigeteknél (Fotó: iStock)
Ami mögötte van: Sajnos az állítás tényleg valós, bár nem árt, ha itt is pontosítunk a képen. Bár a tengerek és óceánok minden szemetét és szennyeződését nem lehet a fényvédők nyakába varrni, kutatásokkal igazolt tény, hogy bizonyos fényvédő összetevők megzavarják a korallok növekedési és szaporodási ciklusait, amitől idővel kifehérednek, majd el is pusztulhatnak. Éves szinten 14 ezer tonnára becsülik az óceánokba belemosódó fényvédő készítmények mennyiségét, ami döbbenetes szám: nem véletlen, hogy Hawaiin és Palau szigetein betiltják azoknak a naptejeknek a használatát, árusítását, melyek a veszélyes összetevőket tartalmazzák. Az összes fényvédő összetevő ugyanis nincs a fekete listán, néhányat azonban valóban jobb, ha kerülünk. A kémiai, vagyis a bőrbe beszívódó, és hatásukat úgy kifejtő fényvédő összetevők közül ilyenek az oxibenzon és oktinoxát, de problémát jelentenek a fizikai fényvédők (a cink-oxid és a titán-dioxid) nanoméretű változatai is, amik szintén bejuthatnak a korallokba.
Konklúzió: Környezetünk megóvása érdekében valóban érdemes olyan fényvédőket választani, amelyek nem tartalmazzák az előbb felsorolt összetevőket, de akkor is jobb kerülni őket, ha önző módon csak önmagunkra gondolunk. Az oxibenzon és az oktinoxát esetén ugyanis felmerült a gyanú, hogy jóval nagyobb mértékben szívódhatnak be a bőrbe, mint hittük, és betegségeket is okozhatnak, és mivel megfelelő alaposságú, a valós használati körülményeket lemodellező kutatás még nem zajlott róluk, nem tudhatjuk, megalapozott-e a feltételezés, vagy sem. A nanoméretű fizikai fényvédő összetevők ugyan szervezetünk szempontjából több kutatás (például ez) alapján sem tartoznak a problémásak közé (bár rájuk vonatkozóan is érdemes lehet még néhány vizsgálatot lefuttatni), de az élővilág megóvása szempontjából mérlegelendő, megéri-e használni őket.
Ötödik mítosz: akkor jó egy fényvédő, ha magas az SPF-értéke
Ezt mondják: Sokan vannak, akik úgy hiszik, hogy egy naptej esetén az SPF-számot kell nézni: ha az elég magas, akkor már biztos jó a fényvédő képessége is.
Nem csak az SPF-érték a fontos (Fotó: iStock)
Ami mögötte van: Ahogy az SPF-matek kapcsán már volt róla szó: valóban jobb, ha ez az érték ötven felé közelít, mint ha valahol tíz alatt toporog, önmagában ez azonban nem biztosítja a széles spektrumú fényvédelmet. Az SPF-értékkel ugyanis csak azt jelölik, hogy az UVB-sugárzás ellen mennyire véd a készítmény, miközben az UVA-sugarakra is figyelnünk kell, hiszen ezek felelősek a bőr idő előtti ráncosodásáért, ami pedig ennél is fontosabb, a melanoma kialakulásának esélyét is növelik. Rájuk vonatkozóan a PPD-értéket érdemes nézni (már ha feltüntetik), újabban pedig a PA jelölést. A PPD esetén a 10-es érték már jónak számít, a Japánból elterjedt PA szempontjából a PA++ közepes, a PA+++ magas UVA-védelmet jelöl.
Konklúzió: A cél tehát az, hogy a naptejünk nemcsak kellően magas SPF-értékű legyen, hanem az UVA-sugárzás ellen is megfelelően védjen, ettől lesz széles spektrumú a fényvédő, vagyis olyan, ami véd a káros ultraibolya sugárzások teljes tartományával szemben. A naptejes flakonokon egyébként a hatalmas „SPF” feliratok közelébe esetenként ki szokták írni azt is, hogy „UVA + UVB” – ez esetben a fényvédőbe kerültek mindkét típus ellen védő összetevők, a leírásban pedig arra is illik ma már utalni, hogy fizikai vagy kémiai szűrős a termék. Ha pedig ennél is pontosabban tudni akarjuk, milyen fényvédő összetevőket tartalmaz, sajnos semmi nem óv meg tőle, hogy az összetevőlistát betűzgessük, ami jó eséllyel semmit nem fog mondani nekünk. Erre találták ki azonban a Krémmániát: ha részletesen utána akarunk olvasni, melyik fényvédő mit tartalmaz, itt ízekre szedhetjük őket.
