2006. Szeptember 13.

Korzikai kalandok

Sziklaoromra épült házak, girbegurba sikátorok, romantikus naplemente. A Franciaországhoz tartozó csodaszép szigetre még most sem késõ elindulni szeptemberben igazán kellemes az idõ, és már turistaáradatra sem kell számítani.

Laczko Denise

Korzikának egyetlen hatalmas hátránya van: saját vagy bérelt jármű nélkül nem lehet felfedezni a szigetet. Elvileg léteznek távolsági buszok, és egy kisebb szakaszon még vasútvonalat is találni, de a tömegközlekedés errefelé inkább elvont fogalom.

A tériszonnyal küzdőknek lehetnek gondjaik…

Közlekedj okosan!

Hamar megtanultuk, hogy a távolság-idő viszonylat Korzikán furcsán működik. Csupa kanyargó, keskeny szerpentin az egész sziget, túl gyorsan tehát sehol nem lehet haladni, és egy 120 kilométeres útra 2-3 óránál jóval több időt kell szánni. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy gyakoriak a kőomlások, és bármelyik kanyarban számítani lehet szabadon kóborló tehenekre, kecskékre és egyéb állatokra.

Eltévedni aránylag nehéz, hiszen kerülő utakat és alternatív útvonalakat nem nagyon találni, ennek ellenére nem árt tudni a települések korzikai nevét is a francia nyelvű táblák ugyanis sok helyen szét vannak lőve vagy át vannak festve, ami történelmi okokkal, illetve fel-fellángoló függetlenségi törekvésekkel magyarázható.

Ezeken kívül már csak a tériszonnyal küzdőknek lehetnek gondjaik. Eltarthat egy darabig, mire megszokják, hogy a legtöbb utat az egyik oldalon meredek sziklafal, a másikon mély szakadék szegélyezi, védőkorlát pedig csak elvétve akad, de hát így kalandos igazán Korzika. A megoldás? Érdemes a mélység helyett inkább a mindenütt gyönyörű és egyedi látványra koncentrálni.

Túracipő, strandlepedő

Korzikán a hegyek, nemzeti parkok és erdők rengetegében egyszerűen nem lehet nem kirándulni. Persze nem kell egyből a GR20-ra edzeni, a 15 napos teljesítménytúrát meghagyhatjuk az igazán elvetemült hegymászóknak, még

akkor is marad bőven bejárható terület. Akit nem rettent vissza, hogy nyáron gyakorlatilag állandó az erdőtűzveszély, az egy jó túratérképpel a kezében akárhol a rengetegbe fordulhat, mindenütt gyönyörű tájak várják.

Kiemelkedően szép a Portóhoz közeli Piana környéke, főleg napnyugtakor. Az út mentén emelkedő Les Calanques, az egyedi formájú kövek és szirtek együttese a narancs és a rózsaszín különböző árnyalataiba borul a lemenő nap fényében, hatalmas szürreális sziklakertet varázsolva ezzel a tenger fölé. Jó móka megmászni az Ospedale-erdőségben a Piscia di Gallu-vízeséshez vezető sziklás utat is. A furcsa formájú kőképződmények és a fenyők között, a közeli duzzasztott tóból lefutó patakot követve izzasztó a kirándulás, de kár lenne kihagyni.

St. Florent

A St. Florent alatt elterülő Agriates-kősivatag a maquis-bozótokkal csak quaddal vagy nagyon strapabíró, terepre való motorral járható, de nem mindennapos élmény; a kalandtúra igazi jutalma pedig a sivatag szélén a trópusi partokat idéző, fehér homokos Plage de Saleccia. Bármerre is járunk, a kőhidak alá mindig érdemes bekukkantani. Sok helyen majdnem függőleges ösvényen, de le lehet ereszkedni a gyors folyású patakokhoz, amelyek jéghideg és kristálytiszta vizében megmártózva könnyebb kibírni a meleget a legközelebbi tengerpartig.

Bonifaccio szó szerint a réteges mészkőszikla peremére épült Katt a képre!

Ha csak csobbanni akarunk egyet, azt akárhol megtehetjük, ám ha különleges szépségű öblökre vágyunk, illetve búvárkodni szeretnénk, akkor Bonifaccio és Porto Vecchio között érdemes próbálkozni. Lehet vitatkozni azon, hogy Palombaggia, Santa Giulia vagy La Rondinara strandja szebb, de felesleges, egyformán rendkívüliek.

Ezeknél talán csak a hajóval megközelíthető Îles Lavezzi-szigetcsoport különlegesebb. Ha el tudunk vonatkoztatni a szintén ritkaságokra vágyó turistatársak jelenlététől, itt lakatlan szigeten érezhetjük magunkat az egyetlen hely Korzikán, ahol nem lehet enni kapni.

A malacok halálos nyugalommal korzóznak az autóutakon Katt a képre!
Étlen-szomjan nem maradunk

Viszonylag gyorsan megszoktuk, hogy az utakra tévedő házi- és vadállatok miatt jó reflexek kellenek, de még így is meglepetést okozott a több kondányi, vadon tartott malacka felbukkanása. Ezek az állatok azonkívül, hogy halálos nyugalommal korzóznak az autóutakon, rendkívül barátságosan viselkednek az emberekkel. Ennek köszönhetően persze szinte minden turista kiegészíti fűszernövénymenüjüket némi dióval és gesztenyével a közeli fákról, amit boldogan röfögve fogadnak el. Szegények nem tudják, hogy a sok aromás növény fogyasztása miatt rendkívül ízletes a húsuk; később a zamatos sonkák, kolbászok és terrine-ek kóstolgatása közben igyekeztem nem gondolni rájuk.

Hamar függőséget okozhat a fiadone…

Korzikán a finom húsféléken kívül is akad néhány specialitás. A szigeten rengeteg a gesztenye, így sokféle desszert, keksz, liszt, de még a Pietra sör is gesztenyéből készül. A másik nagyon jellemző korzikai alapanyag a brocciu, a sajt és túró között átmenetet képező tejtermék, amit édes és sós, sült és főtt ételekben, levesekben egyaránt használnak. Hamar függőséget okozhat a citromos-broccius édesség, a fiadone is, nekem mégis inkább a legbizarrabbnak tűnő verzió jött be: komoly elszántsággal igyekeztem minden lehetséges helyen tesztelni a mentás tojásrántotta brocciuval című kombinációt.

Korzika egyik jellegzetessége az úgynevezett genovai tornyok sokasága. A 16. századból származó, kör vagy négyzet alapú épületekből mintegy 60 darab maradt meg egész jó állapotban. A tornyokat eredetileg a szaracén támadások megelőzésére építették körben a partokon. Mindegyik torony látszott a következő toronyból, így külső fenyegetés esetén a vészjelzés egy óra alatt körbejárhatta a szigetet.
Városok a sziklákon

A sziget városai közül tulajdonképp csak a főváros, Ajaccio nem tett ránk túl mély benyomást. Az összes többi település mind emlékezetes maradt valamiért, de végül közülük is sikerült kiválasztani az öt kedvencet.

A sziget északi végén ujjként mutat nagyjából Genova felé Korzika félszigete, a Cap Corse. A szaggatott partvonalú terület legkedvesebb városkája a középkorban épült Nonza, százötven méterrel a tenger fölött. A kilátás, a narancsszín Ste-Julie-templom és a galériának kialakított genovai torony mellett itt a legfőbb különlegesség a fekete tengerpart. A magasból úgy néz ki, mint a sötét beton, csak közelről látszik, hogy mélyszürke kavicsok borítják a strandot és az is kiderül, hogy amik fentről krétarajznak látszanak, azok valójában fehér kavicsokból kirakott minták és szövegek.

Nonza százötven méterrel a tenger fölött épült…

Mindig is lenyűgözött, hogy egyes népek milyen professzionálisan tudnak hegyoldalakba, sziklaormokra építkezni, tulajdonképpen függőleges városokat létrehozva ezzel. Korzikán erre az egyik legjobb példa Sartène, illetve a sziget egyetlen egyetemi városa, Corte, ahol az erőd vagy ahogy ők hívják: Sasfészek egy különálló sziklatorony tetején egyensúlyoz a magasban. Kikötőivel, világítótornyaival, a Terra Nova városrész színes házaival és girbegurba utcácskáival Bastia is hangulatos, de az abszolút nyertes mégis Bonifaccio. Korzika legdélebbi városa első látásra csak egy öböl mellé épült hatalmas fellegvár meg néhány ház. Igazi érdekessége akkor mutatkozik meg, ha a tenger felől nézzük: Bonifaccio szó szerint a réteges mészkőszikla peremére épült. Emiatt a látvány miatt tényleg érdemes hajóra szállni, visszatérve már egész másként tekint szét az ember a citadelláról. Ahonnan egyébként tiszta időben látni lehet a 12 kilométerre fekvő Szardínia körvonalait is legközelebb majd ezt a szigetet is megnézzük.