S.O.S. SZERELEM!

A romantikus komédiák örök kérdéseire keresi a választ Sas Tamás (Presszó) vadonatúj filmje. Péter (Csányi Sándor) egy high-tech társkereső ügynökség feje. Cége, az S.O.S. szerelem! üzletszerűen segít tehetős klienseinek bajos szerelmi ügyleteik megoldásában. Piaci részesedésük szárnyal, hatékonysági mutatójuk 100%-os – egészen addig, amíg Tomi (Fenyő Iván), egy dúsgazdag, kőbunkó ügyfél rájuk nem borítja az asztalt.

Tomi reménytelenül szerelmes Veronikába (Ullmann Mónika), egy bájos óvónőbe, de még az S.O.S. szerelem! segítségével sem képes meghódítani őt. Péter ördögi tervet eszel ki: kibérel egy vidéki kastélyt, és az ügynökség munkatársaival népesíti be, mintegy családi körbe vonva Tomit, majd egy zseniális ürüggyel odacsalja Veronikát. Az óvónő egy kalandokban és bonyodalmakban gazdag hétvégét tölt Tomival és „családjával”, és minden a terv szerint alakul – mígnem Péter, a kalamajka szervezője is beleszeret Veronikába…

A fergeteges romantikus vígjátékban Kovács Patrícia, Hernádi Judit, Szacsvay László, Benedek Miklós, Tordy Géza, Hevér Gábor és Kaszás Géza is fontos szerephez jut. Valentin-napon pedig kiderül, vajon Csányi vagy Fenyő nyeri el az imádott lány kezét.

Mozibemutató: 2007. február 14. (Valentin-nap)
Forgalmazó: Best Hollywood
Játékidő: 101 perc
A film hivatalos honlapja »

1. § Nincs olyan nő, akit elcsábítani lehetetlen, csak olyan férfi, aki tehetetlen.
2. § Egy minőségi nő elcsábításához minőségi mutatványok kellenek.
3. § Egyébként pedig minden nő egyforma.

„Nincs olyan nő, akit elcsábítani lehetetlen, csak olyan férfi, aki tehetetlen!” Ez a gyakorta használt mondás egyben az S.O.S. szerelem alkalmazottainak első számú törvénye is… Az az igazság, hogy a vállalat dübörög… Egymást érik a megrendelések, már tucatnyi szövegírót, pszichológust és színészt foglalkoztatnak, nem engednek a minőségből… „Ne feledjék, egy minőségi nő elcsábításához minőségi mutatványok kellenek.” Ez rögtön a kettes számú parancsolat. Más kérdés, hogy a magas minőségű mutatványok magas szintű finanszírozást igényelnek… „Cégünkhöz leginkább csak a dúsgazdag ügyfelek járnak, egy egyetemistának honnan is lenne pénze ránk, amikor már az első tanácsadás hatalmas óradíjjal ketyeg? Na meg aztán az ő korukban a pénztelenséget az elszántság és a találékonyság még megfelelően pótolja… Bizony ám! A legjobb gegmenjeink éppen a legcsóróbb egyetemisták közül kerülnek ki…

Az Igazgató úr persze más. Ő az utolérhetetlen… még egyetlen reklamációt sem kaptunk, ha személyesen vezette a projektet. Nem mondom, nagy néha előfordulnak minőségi kifogások, de persze arra is szállítjuk a megoldást. Ha kell, iszonyú gyorsan. Egy-egy családi veszekedésnél a mi embereink hamarabb érnek a helyszínre még a készenléti ügyeletnél is!

…és mindezt az Igazgató úr találta ki és építette fel! Ezek után persze azt gondolják, hogy az Igazgató úr természetesen csakis a leggyönyörűbb hölgyekkel tölti a mindennapjait, de meg kell mondanom, hogy ez egyáltalán nincs így. Nagyon is nincs így! Az igazat megvallva, az Igazgató úr egyenesen kerüli a hölgyek társaságát. Elve a következő: »A nők mind egyformák.« Nos, megérkeztünk a hármas számú törvényhez.”

• Csányi Sándor: „Kihívás volt ez a szerep” •

Kimért, visszafogott, kissé cinikus… talán ezekkel a szavakkal tudnánk jellemezni Pétert, az S.O.S. szerelem! vállalat mindenható vezetőjét.

„Ezek a tulajdonságok szinte teljesen hiányoznak belőlem”, elemez Csányi Sándor. „Éppen ez is motivált a szerep elvállalásakor. Számomra egészen szokatlan karaktert kellett alakítanom, és ez a kihívás motivált. Kihívást jelentett, hogy ilyen visszafogott eszközökkel eljátsszam ezt az embert, akinek hatalma és tekintélye van.

Kihívást jelentett ezeket a rettenetesen elegáns ruhákat úgy viselni, hogy ne lötyögjenek. Mert nem járok ilyen ruhákban, kivéve, ha bemutató vagy valami ilyesmi van. Nagyon érdekelt, hogy tudok-e ugyanolyan természetesen működni, mint hogyha farmernadrágban és sportcipőben lennénk.”

• Fenyő Iván: „Örülök, hogy a komédia az én vállamon nyugszik” •

„Dupla VIP… Érted?”… Ezekkel a szavakkal jellemzi önnön (vélt) fontosságát Tomi, az S.O.S. szerelem! dúsgazdag és ennek megfelelően meglehetősen problémás ügyfele.

„Sokáig barátkoztam ezzel a szereppel”, eleveníti fel a kezdeteket Fenyő Iván. „Lépésről lépésre építettem fel magamban… Ennek a munkának aztán meg is lett az eredménye: egy idő után teljesen a magaménak éreztem már Tomi figuráját, kívülről-belülről kiforgattam, átalakítottam, a saját képemre gyúrtam. Már pontosan tudtam, hogy öltözködik, hogyan mozog, mikor mit mond… Tomi kőgazdag, de kissé nehéz felfogású… egészen pontosan egy srófra jár az agya: mindent a saját szempontjából ítél meg… Valahogy én könnyen játszom ezt a szerepet, ezt a fajta fiút. Ez nem jelenti azt, hogy egy az egyben ilyen vagyok, de valahogy könnyen hozom ezt elő magamból. Nyitott szemmel járkálok, és ilyen emberek, akik azt gondolják, hogy pénzért mindent lehet és mindent meg lehet venni, ilyenek azért járkálnak elég szép számmal az utcákon. Csak figyelni kell, aztán pedig ezt beépíteni.”
A film komikuma gyakorlatilag Iván vállán nyugszik. „Színészként ebben a szerepben a leghálásabb, hogy ahogyan én csetlek-botlok, vagy amilyen dolgokat művelek, nos, pont abból adódik ennek a filmnek a komikuma. Igazi komédiát készítettünk, örülök, hogy a mulatság jó része az én vállamon nyugszik!”

• Ullmann Mónika: „Imádom Veronika szerepét” •

Énekel, táncol, hőlégballonozik, lovagol… Tulajdonképpen körülötte forog minden és mindenki… Veronikát, a filmbéli kis óvónőt kezdetben Tomi akarja meghódítani, de hamarosan Péter is bajba kerül… Ez a film tényleg rengeteg lehetőséget nyújt az igazi játékra.

„Imádom Veronika szerepét, talán nem véletlen, hogy éppen a születésnapra kaptam meg”, emlékezik Ullmann Mónika. „Itt pont olyan dolgok történtek, amilyenekre mindig vágytam, csak valahogy sosem volt elég bátorságom kipróbálni saját magamtól. Most eljött a lehetőség – hát nagyon-nagyon élveztem. Például a repülés: amikor felszálltunk a hőlégballonnal, és még a földről kötéllel fogtak, addig rémes volt. Aztán, úgy harminc méter magasan lehettünk, amikor eloldották a köteleket… és onnantól kezdve megszűnt a félelmem, mert nem volt viszonyítási alap. Megkérdeztem, hogy milyen magasan, kiderült, hogy már háromszáz méteren… Csodálatos volt! Én irányítottam a hőlégballont, így aztán a végén, mint mindenkit, aki először repül, felavattak. Miután leszálltunk, helikopterrel jöttek értünk, így hát helikopterben is ültem… Talán nem véletlenül beszélek ennyit a repülésről: egy filmfőszerep, egy ilyen csapattal, ilyen társakkal… Most is úgy érzem, mintha még repülnék…”