Akinek a lába nagyobb, mint hatos: Varró Dániel olvas

Rendeld meg a könyvet! Katt a képre!

Túl a Maszat-hegyen című verses regényéből a napokban készült zenés színházi darab. Emlékezetes sorai, motívumai már átszivárogtak a köznyelvbe, és ennél nagyobb elismerés nincs is egy költőnek. Az Akinek a lába hatos című vadonatúj mondókáskönyv szerzőjét, Varró Dánielt olvasási szokásairól kérdeztük.   

– Több mindent olvasok általában egyszerre. Ennek főleg az az oka, hogy lassan olvasok, hiába tanultunk gyorsolvasást a gimnáziumban, én minden szót kimondok magamban, egyenként ízlelgetem őket, hallgatom a mondatok dallamát. Ez nyilván versolvasáshoz ideális, regényolvasáshoz már kevésbé. Úgyhogy nem bírom megvárni magamat, mire egy könyvet kiolvasok, már belekezdek közben két-három másikba. Meg hát egy jó könyv világában jó minél hosszabban elidőzni.

– És kinél időzöl éppen?

– Így vagyok Teslár Ákos Nehéz kutya című regényével is, lassan, kis kortyokban olvasgatom. Nagyon ravasz könyv. Merész a témaválasztása: a politikáról szól a mai világban, de nagyon ügyesen oldja meg, lavíroz a valóság és a fikció között, elkerüli a bántó konkrétumokat. Plusz a főszereplő akaratán kívül csöppen a politikába, úgyhogy könnyű vele azonosulni. Tele van a könyv kis irodalmi finomságokkal, nagyon sokat játszik a narrációval, váltogatja a nézőpontokat, kis motívumhálókat épít föl, meg ilyesmi. De közben abszolút olvasmányos, hogy ne mondjam fiatalos.

– Most írtál egy mondókáskönyvet, és nemrégiben magad is apa lettél. Sok gyerekirodalmat olvasol?

– Alapból is szeretem a gyerekkönyveket, de attól, hogy van egy kilenc hónapos kisfiam, most fokozottan figyelem őket. Nagyon sok jó magyar gyerekkönyv jelenik meg szerencsére mostanság, az olyan pompás gyerekvers-antológiákból, mint a Friss tinta! vagy az Aranysityak (ezekből szoktam is felolvasni Misi fiamnak), jól kiderül, hogy milyen sok költő ír ma gyerekverset, ami nagyon helyes. A meseírók közül Mosonyi Aliz és Szijj Ferenc a személyes kedvenceim. De érdekes, hogy a legnagyobb kedvencem a sok gyerekkönyv közül, ami ott van az ágyam mellett és a legnagyobb élvezettel olvasgatom (igaz, inkább magamnak, mint a kisfiamnak), az éppen egy álgyerekkönyv. Havasi Attila 1001 magányos rinocérosz című kötete, amiben olyan „gyerekversek” szerepelnek, mint például a „Dal a Szőrösszívű Szőregérről”, vagy „A Loch-Ness-i szörny balladája” („A skót hegyek közt éldegél az introvertált szörnyeteg, / egy tó mélyén, mert az neki az optimális környezet; / ha éhes, turistát fogyaszt: mindegy, hogy férfi, nő, gyerek; / nem nézi, skót avagy japán, ki kinn a parton őgyeleg.”)

Rendeld meg a könyvet! Katt a képre!

Rendeld meg a könyvet! Katt a képre!

Szóval sok benne a morbid humor, több helyen Morgenstern akasztafódalaira emlékeztet, vagy a nálunk kicsit kevésbé ismert, angol Edward Lear nonszensz költeményeire, ugyanakkor félreismerhetetlen magyar ízt kölcsönöznek a verseknek egyrészt a sűrűn használt magyaros formák, másrészt az a nagyon vicces magyaros, népies hang, ami a legváratlanabb helyeken föl-fölbukkan bennük. Zseniálisak szerintem.

– És még valami?

– Még egy furcsa gyerekkönyvet lapozgatok éppen, most jelent meg karácsonyra (és tök olcsó, 690 forint), Rácz Nóra írta és rajzolta, az a címe, hogy Mirkó csillagközi utazása – avagy csodálatos találkozás a Gliese 581g exobolygó jóravaló lakóival. Egy sci-fi színezőkönyv! Ilyeneket kell kiszínezni benne, mint például egy öböllépő összegabalyodott lábait (hogy ki bírja őket gabalyítani szegény), vagy a lapulények gondolatait, mert a lapulényeknek ugye színes gondolataik vannak. Nagyon vicces és eredeti.

Mit olvasott mostanában Müller Péter? Az ünnepekre jelent meg legújabb műve, az Isten bohócai. De vajon milyen könyveket forgat Müller Péter, amikor éppen nem ír? Legfrissebb olvasmányélményeiről beszélgettünk vele. »