Elhajlási engedély |
Viki
A szívem azt mondja, hogy ha valaki jó vígjátékot akar látni, az Elhajlási engedély mellett nem mehet el szó nélkül. Egy jó vígjátékban a megfelelő felvezetésnek és időzítésnek, valamint a szerethető karaktereknek hála, még az ízléstelen tréfák is könnyesre röhögőssé válnak, és bár akad bennünk némi szégyenérzet, miközben például azon röhögünk, hogy Owen Wilson arca előtt egy hatalmas fekete pénisz ácsingózik, a Farrelly tesók filmjének egyszerűen nem lehet ellenállni. A házassági hűségből egyhetes kimenőt kapó két pasi kalandjai tényleg viccesek, és minden WC-humor ellenére is hitelesebbek sok-sok mai komédiánál.
Csaba
„Honnan tudod, hogy tanga van rajta?” „Alákúsztam.” Ilyen és ehhez hasonló zseniális dumák találhatók az Elhajlási engedélyben, ami egy annyira pimasz és szexista vígjáték, hogy szinte el se hittük, hogy egy hollywoodi nagy stúdió ilyesmire képes. A történet persze elég semmilyen (két csávó próbál meg egy héten át veszettül csajozni, miután a feleségeiktől elhajlási engedélyt kaptak), de az a poéngarmada, amit beleépítettek, egyszerűen lehengerlő. Szabadszájúság, merészség, tökéletes időzítés és olykor némi gusztustalanság jellemzi a filmet, de a készítők olyan jól egyensúlyoznak a jó ízlés határán, hogy még a WC-humor pillanatain is lehet röhögni. A golfpályán előadott füves sütizés, a kamerák tüzében folytatott szexcsevej vagy a jacuzziban történtek mind-mind klasszikus pillanatai lesznek a komédiák történetének.
Rendezte: Peter és Bobby Farrelly
Szereplők: Owen Wilson, Jason Sudeikis, Christina Applegate
Eredeti cím: Hall Pass
A film honlapja: http://hallpassmovie.warnerbros.com »
Forgalmazza: InterCom
Értékelés: 4/5 (Viki: 4, Csaba: 4)
Rango |
Viki
A 3D-s animációs filmek bűvköréből kitörve a Rango az első piros pontot már azzal megszerezte nálam, hogy a film készítői nem ragaszkodtak ehhez a mostanság erősen túlpörgetett technológiához, és klasszikus formában mutatták be alkotásukat. Egy olyan alkotást, ahol Johnny Deppet kaméleonná változtatva láthatjuk egy csodálatos animációs western-vígjátékban, melyben minden idők legrusnyább szereplőit sikerült megalkotni. A mostanság megszokott cuki kisállatok helyett a Rangóban minden kisállat szereplő koszos és rosszarcú, sőt fajilag többnyire beazonosíthatatlan, de pont ez a lepukkantság adja a film báját. A klasszikus vadnyugati alaphelyzetre (idegen a kisvárosba érkezik, ahol meg kell küzdenie az igazáért) építő mese elsősorban felnőtteknek szól, de van annyira pörgős, vicces és fantáziadús, hogy a gyerekek is élvezzék.
Csaba
Az ILM régi, patinás cég a speciális effektusok gyártása terén, de az animációs filmekben kétségtelenül újoncnak számítanak. Ez az első egész estés rajzfilmjükön szerencsére egy cseppet sem látszik, hiszen A Karib-tenger kalózai rendezőjével és Johnny Depp-pel összefogva valami lenyűgözően egyedit tettek le az asztalra. A Rango olyan, mintha az ember kedvenc westernfilmjeinek legjobb jeleneteiből gyúrták volna össze jó adag humorral, na meg zseniális kisállatfigurákkal fűszerezve, és az alkotók még némi szürrealitást is engedélyeztek maguknak. Meghökkentően fantáziadús mese ez, ami még a legnagyobb sablonokat is képes újrahasznosítani és újraértelmezni. A Pixarnak komoly vetélytársa érkezett.
Rendezte: Gore Verbinski
Eredeti hangok: Johnny Depp, Bill Nighy, Isla Fisher
Eredeti cím: Rango
A film honlapja: www.rangomovie.com »
Forgalmazza: UIP-Duna Film
Értékelés: 4/5 (Viki: 4, Csaba: 4,5)
127 óra |
Viki
Furcsa érzés, hogy míg egy Fűrész epizódban szemrebbenés nélkül nézek végig egy végtagcsonkolást, addig ez egy jól felépített drámában már olyan lelki kínokat okoz, hogy kénytelen vagyok levenni a szemem a vászonról és nem odanézni. Aron Ralston, a sziklába szorult kezű hegymászó történetére a híradásokból bizonyára sokan emlékeznek. A srác 127 órát töltött a kődarab és a lassacskán elhaló keze társaságában, és végül egy tompa késsel szabadult meg a végtagjától és a börtönétől. Danny Boyle filmje az ott töltött keserű órákat mutatja be olyan őszinte érzékenységgel és emberséggel, hogy a film nézése közben többször is a könnyeinket kellett törölgetnünk a zsebkendőnkkel. A katarzisélmény garantált.
Csaba
A 127 óra a vasárnapi Oscar-gálán eltűnt a süllyesztőben, pedig a Danny Boyle – James Franco páros alaposan kitett magáért. Egy szűk térben játszódó, egyszemélyes drámát tudtak annyira dinamikusan és megrázóan bemutatni, hogy a film nézője egy percre se veszítse el az érdeklődését, sőt a különféle flashbackeknek és látomásoknak köszönhetően még közel kerüljön az elveszett főszereplőhöz. A karrierje korai szakaszában folyton James Deanhez hasonlított Francónak végre van esélye megmutatni, hogy jóval több ő a Pókember-filmek jóképű mellékalakjánál, és valóban emlékezetes alakítást nyújt. Gyenge idegzetűeknek nem nagyon ajánljuk!
Rendezte: Danny Boyle
Szereplők: James Franco, Kate Mara, Amber Tamblyn
Eredeti cím: 127 Hours
A film honlapja: www.foxsearchlight.com/127hours »
Forgalmazza: Budapest Film
Értékelés: 4/5 (Viki: 4,5, Csaba: 4)
Nem beszélek zöldségeket! |
Csaba
A Frankofón filmnapok keretében Magyarországon vendégeskedett eme film rendezője, Jean Becker, aki maga sem szereti, ha a film sajtósai által kitalált formulát használva a francia Forrest Gumpként jellemzik művét. Tény, hogy hőse egy olvasási zavarokkal küzdő, meglehetősen egyszerű lélek, de itt nincs szó világmegváltó tettekről és nagy történelmi fordulópontok bemutatásáról, csak egy kissé együgyű férfi és egy öregasszony találkozásáról és barátságuk kialakulásáról. A másfél órás játékidő másra nem is enged teret, de a Nem beszélek zöldségeket így legalább megmarad egy intim, könnyed és egyszerűségében bájos filmnek, amit a szereplői miatt lehet igazán szeretni.
Rendezte: Jean Becker
Szereplők: Gérard Depardieu, Giséle Casadesus, Maurane
Eredeti cím: La tête en friche
Forgalmazza: Mokép
Értékelés: 3,5/5
Három |
Viki
A szerelmi háromszög témája már a filmipar kezdete óta jelen van, és szép lassan lerágott csonttá vált, ám mintha az utóbbi években ismét divatba jött volna, ám ezúttal mindig némi homoszexualitással fűszerezve. A Három hősei a Mediterrán finomságokhoz vagy a Képzelt szerelmekhez hasonlóan követik a két férfi – egy nő felállást (ezúttal egy házaspár női és férfi tagja egymástól függetlenül kezd viszonyt ugyanazzal a férfival), de A lé meg a Lola rendezője, Tom Tykwer nem elégszik meg ennyivel, hanem a berlini kultúrsznob körök álszentségéről is megpróbálja lerántani a leplet, de ez egyszerre túl nagy falatnak bizonyul. A vizuális ötletesség és egy-egy emlékezetes jelenet ellenére valahogy a filmje nem találja a helyét a két téma között, ráadásul a szerelmi háromszög bemutatásánál csupa sokszor használt közhelyre futja csak tőle, és a film végkifejlete se nevezhető éppen lélektanilag hitelesnek. Szépen megmunkált, de művi film lett a Három, aminek valahogy hiányzik a szíve.
Rendezte: Tom Tykwer
Szereplők: Sophie Rois, Sebastian Schipper, Devid Striesow
Eredeti cím: 3
Forgalmazza: Cirko Film – Másképp Alapítvány
Értékelés: 2,5/5
Gyermekeim apja |
Tarr Béla producerének váratlan halála ihlette a filmet. Egy óda a házastársi szerelemhez – igaz, nem első látásra. A producer minden percben rohan és telefonál, míg cége is épp a vesztébe rohan. Más kiutat nem találva öngyilkos lesz, így feleségére marad a pénzügyek kálváriája és a férj szellemi örökségének életben tartása.
Eredeti cím: Mia Hansen-Love
Szereplők: Louis-Do de Lencquesaing, Alice Gautier, Chiara Caselli
Eredeti cím: Le pere de mes enfants
Forgalmazza: Anjou Lafayette