Egy Szabó Magda-rajongó: Fejős Éva

Koccanás – Grecsó Krisztián márciusi olvasónaplója »

…és támasztott föl egy feledett és elhanyagolt műfajt, a minőségi, irodalmi (!) lektűrt. Olyan elődök nyomában lépve, mint mondjuk Erdős Renée. Sikerszerző, és persze sokkal több annál: az olvasásnépszerűsítés nagykövete. Most őt faggattuk: mit olvas?  

– Könyvben „mindenevő” vagyok, és gyakran több regényt olvasok egyszerre. Nem zavar, amikor átváltok egyikből a másikba, sőt éppenséggel szórakoztat: többféle stílus, többféle hangnem, többféle világ… Ámbár amikor egy regény igazán „behúz”, beszippant, akkor nem tudom letenni. A kötetek között, amelyeket olvasok, általában van egy angol nyelvű is, nyelvgyakorlásként, meg persze azért is, mert a kedvenc angolszász szerzőim regényei előbb jelennek meg angolul, mint magyarul…

–  Jól sejtem, hogy neked rituálé az olvasás?

– Nemrég Londonban jártam, imádok a Covent Garden közelében, kis könyvesboltokban vásárolni, olvasgatni. Hangulatos boltok ezek, ahol bele lehet süppedni a fotelekbe, és akár órákig szemezgetni a kínálatból. Lisa Gardner krimijét, a Live to Tell-t is egy ilyen kis boltban vásároltam, ez azért volt jó választás, mert amellett, hogy a klasszikus krimi eszközeivel dolgozik a szerző, komoly társadalmi problémát, a családon belüli erőszak témáját járja körül. Bemutatva, hogyan válhat egy nő áldozattá a saját családján belül, milyen körülmények, milyen bevésődések azok, amelyek nem engedik, hogy kilépjen az ördögi körből. Izgalmas, elgondolkodtató és egyben szomorú olvasmány is ez a regény.

–  És valami a hazai kínálatból?

– A legutóbbi meghatározó élményem, immár hazai könyvesboltból Anna Gavalda Kis kiruccanása volt, leginkább a hangulata ragadott magával. Hogyan válik négy testvér felnőtté, hogyan szakadnak ki mégis egyetlen hétvégére a felnőttkorból, hogy egy kicsit újra gyerekek legyenek, legalábbis lélekben. Miként lesz ez a kis kiruccanás mégis meghatározó élmény a további életükre nézve.

– Mit szerettél Gavaldában leginkább?

– A finom humorát, a szórakoztató, egyben elgondolkodtató történeteit, jól kidolgozott karaktereit különösen kedvelem. Szívesen tovább olvastam volna ezt a kisregényt. Olyannyira, hogy miután „felfaltam”, újra elolvastam, holott ezt a luxust utoljára gyerekkoromban engedhettem meg magamnak, amikor még volt időm arra, hogy az aktuális kedvenceimet újra (és újra) elolvassam.

– Ha már így földobtad a labdát… Ennyi munka mellett mikor olvasol?  

– Akár a dugóban, de olvasok akkor is, ha van egy órám két interjú között, és persze elalvás előtt, egészen addig, amíg a könyv ki nem esik a kezemből. Ez régóta így van, mostanra azonban annyi változott, hogyha egy regény nem köt le, vagy nem tetszik, akkor a feléig eljutok – és ott leteszem, nem kínlódom vele tovább. Régen azon is átrágtam magam, ami nem tetszett, mert reménykedtem benne, hogy majd csak jobb lesz. Ma már viszont sokkal több dolgom van, és az olvasásra fordított idő igazi önkényeztetés számomra, amit tényleg olyan könyvekkel, történetekkel akarok tölteni, amelyektől kapok valami pluszt. Most biztosan azt kérdezed, hogy magyar szerző nem olvassa a kortársait?

A képre kattintva megrendelheted a könyvet

– Kényelmes dolog egy gyakorlott újságíróval interjút készíteni. Igen, azt. Mi van a kortársakkal?   

– Sok kortárs szerző könyvét megveszem, van, amelyiket végigolvasom, másikat csak átlapozom, ha nem vonz be, de a magyar írók közül a nagy kedvencem mind a mai napig Szabó Magda. Az ő összes regényét többször elolvastam, nemrégiben Az ajtót vettem újra a kezembe. Szeretem azt az érzékenységet, ahogyan egy-egy témát vagy történetet feldolgoz, szerintem ő volt az az író, aki irodalmi eszközökkel, lenyűgöző írásmóddal képes volt sokakhoz szólni. Aztán: nemrégiben olvastam Ugron Zsolna Úrilányok Erdélyben című regényét, és Spiró György Feleségversenyét… És hát a versek… Tőled szívesen látnék verseket, írsz mostanában újakat?

– Nem. De más ír!

– Tudom… Karafiáth Orsi verseit kedvelem. Sajnos ritkán találkozom kortárs költők műveivel, legfeljebb egy-egy folyóiratban. Azonban mindig az éjjeliszekrényemen van a Hét évszázad magyar versei, illetve a Babits-kötet. A Jónás könyvét – ami nem rövid költemény – ma is kívülről tudom, annyiszor elolvastam. Kis túlzással: Babitsnak szinte minden sorát ismerem, illetve a prózáját is kedvelem, nemrég olvastam el újra a Gólyakalifát.