 |
| Terézanyu-pályázat, 2011 |
Mire is mondok nemet, amikor igent mondok az oltár előtt? – tette fel a kérdést korábban. Kilenc év házasság után már sejti a választ?
Naná, hogy tudom, csak ezt nem illik kimondania egy nőnek: az oltár előtt kimondott igennel a többi férfinak mondok nemet. Ez a nyíltság lehet, hogy sokakat felháborít, de szerintem ez elég komoly és átgondolt elhatározás kell legyen, hiszen életre szól, és még csak nem is csupán a saját életemre, érdemes hát alaposan végiggondolni, mielőtt kimondom.
A házasságot az iskolához hasonlította, a megszoksz vagy megszöksz alapon. Miért riasztotta ennyire?
Mert nem láttam jó házasságot egyet sem gyerekkoromban. Nem tudtam, hogyan lehetek benne boldog és elégedett is, arról nem is szólva, hogy fogalmam sem volt, hogyan lehet ezt jól csinálni.
Bevallottan ellene volt a házasságnak és a gyermeknevelésnek is. Ma mégis házas, és egy kislány anyukája. Belülről fakadó késztetésből alapított családot vagy ön is „behódolt” a társadalmi elvárásoknak?
Nem a házasságnak voltam ellene, sem a gyerekszülésnek, hanem annak, amit magam körül láttam a legtöbb családban: agyondolgozott és frusztrált, fáradt és rosszkedvű, magányos apák és anyák, és érzelmileg magukra hagyott gyerekek. Nem a társadalmi elvárásoknak hódoltam be – szép is lenne egy olyan regény után, mint az Állítsátok meg –, hanem találkoztam egy különleges férfival, akivel jó együtt élni és gyereket nevelni is.
2002-ben jelent meg az Állítsátok meg Terézanyut!, és több mint 140 ezer példány fogyott el belőle, ami igen ritka a magyar piacon. Az olvasók imádták, de a szakma szerint messze áll a szépirodalomtól. Hogy élte meg ezt a kettősséget?
Megszenvedtem. Ma már értem, hogy a siker miért irritálta ennyire a (többnyire) férfi irodalmárokat, és elnézem nekik, hiszen ők is emberek, még ha a Parnasszuson élnek is.
Nem olyan rég olvastam, hogy trilógia lesz Kéki Kata életéből. Manapság nagyon divatos folytatást írni egy sikeres „első részhez”. Eredetileg is így tervezte, vagy az anyagi sikerek miatt döntött a folytatás mellett?
Hét évet vártam a folytatással, a Nesze neked! megírásával. Ennyi ideig gondolkodtam, hogy egyáltalán akarok-e folytatást vagy bármit írni. Tartok tőle, hét évet várni egy ilyen siker után dőreség. Ha anyagi siker motivált volna elsősorban, akkor tíz percet sem várok a folytatással, nemhogy hét esztendőt.
Az Állítsátok meg Terézanyut! 2010-ben az évtized szórakoztató könyvének választották, rajta van a Nagy Könyv 100-as listáján és érettségianyag. A siker egyértelmű, és azóta is Kéki Katáról írja könyveit. Nincs egyéb könyvötlete, vagy megszokta már, hogy erről ír?
Szeretem Terézanyut, és az olvasóim is szeretik. Ötleteim akadnak bőven, majd ha ráunok Terézanyura, én is meg az olvasók is, írok mást, de valószínűleg engem már egész pályámon kísérni (vagy kísérteni? :-)) fog Terézanyu. A következő regényemnek egyébként Kovácsné a munkacíme, talán már ez is jelzi, hogy legközelebb a feleséggé, anyává válás folyamatáról szeretnék írni, erről a nagyon érdekes „átváltozásról”, de természetesen humorral és iróniával, mert azt tapasztalom gyakorló anyaként és nejként, annyi tabu övezi ezt a témát, hogy kellő komolysággal nem is tudnék másképpen írni róla.
Terézanyura és önre is sokan feministaként tekintenek. Számomra ez ellentmondás, mert Kéki Kata kapcsolatfüggőnek tűnik, ön pedig családos ember.
Amikor megalkottam Terézanyu, vagyis Kéki Kata alakját, még messze nem voltam családos ember. Szingli voltam, lesajnált, irigyelt, megvetett és – finoman szólva – csodabogárnak tekintett nő. Kéki Kata alakjának egyik legerősebb mozgatórugója valóban a társfüggés, és az a küzdelem, amit azért folytat, hogy megszabaduljon a függéstől és szabadon tudjon végre választani. Ezt a folyamatot követi végig – humorral és iróniával – a két regényem, és a visszajelzések szerint ebben nagyon sok nő magára ismert.
Mi az ön véleménye, ma Magyarországon a szingliség egy életstílus, vagy egy állapot, amit a sors hozott így?
Én úgy látom, ez elsősorban egy átmeneti állapot, ami leginkább annak köszönhető, hogy nagyot változott a társadalmunk, bennük a női és a férfi szerepek, és ezt a változást nehéz követni és feldolgozni nőként és férfiként egyaránt, vagyis piszok nehéz jó társat találni.
Áprilisban elindította a Terézanyu Klubot, mely egy országos, nők a nőkért típusú szerveződés. Mi volt a célja a klub létrehozásával? Segítségnyújtást és/vagy ötleteket, élményeket gyűjt Kéki Kata legújabb kalandjaihoz?
A klub létrehozatala régi vágyam, mert az elmúlt tíz évben nagyon sok levelet, megkeresést kaptam nőktől, akik különböző élethelyzetben támogatást, tanácsot, vagy csupán együttérzést várnak tőlem. Bár én ennek mindig igyekeztem megfelelni, nyilván egy szál magamban nem vagyok képes rá, viszont hiszek abban, hogy egy támogató közösségben mindenki megtalálhatja azt, amire-akire éppen szüksége van. Ezért hoztuk létre a Richter Nyrt. támogatásával a klubot, ahova elsősorban beszélgetni, barátságokat szerezni jönnek a klubtagok. Már két alkalmunk volt, legközelebb június 17-én találkozunk. Egyébként mivel a klubban a legtöbben azokat a problémáikat osztják meg egymással, amelyekről ritkán mernek beszélni, közösségünk egyik legelemibb szabálya a titoktartás, tehát senki nem gyűjthet innen alapanyagot az íráshoz, így én sem. Viszont mindenki, aki jelentkezik az idei Terézanyu-pályázatunkra, megoszthatja a saját történetét. Akárcsak tavaly, már idén is számos pályamű érkezett, de május 31-ig várjuk a továbbiakat két kategóriában is. Ebben az évben már nyolc díjat is ki tudunk osztani, a támogatóinknak köszönhetően értékes könyvutalványokat lehet nyerni.
