Johnny Depp felpuffadt arcú alkoholista lett

Rumnapló

Köztudomású, hogy Johnny Depp nagy rajongója a 2005-ben elhunyt Hunter S. Thompson író/újságírónak, és régóta dédelgetett álmát valósíthatta meg azáltal, hogy filmre vitte egy korai könyvét, a Rumnaplót. A legnagyobb különbség a Félelem és reszketés Las Vegasban című filmhez képest, hogy itt Raoul Duke helyett Paul Kempnek hívják, és még nem drogozik (illetve csak egyszer). Inkább az alkohol bűvöletében tengeti napjait Puerto Ricóban, az ötvenes években, ahol szerelmes lesz egy foglalt lányba, és konfliktusba keveredik a helyi ingatlanmaffiával. Aki most is tudatmódosított látomásokra vágyik, csalódni fog. Filmünkben van igazi történet, szerelmi szál, erkölcsi mondanivaló, hagyományosnak mondható alkeszpoénok, szóval a Rumnapló pont úgy néz ki, mint bármelyik hagyományos mozi. A film nem ezért okoz csalódást, hanem azért, mert egyre jobban érződik Depp színészi enerváltsága. Az utóbbi egy-két évben mintha csak árnyéka lenne egykori önmagának. Most persze messze nem annyira rossz, mint a tavaly decemberi Az utazóban volt, de úgy tűnik, hiányzik már belőle az a lelkesedés, ami az egyik legnagyobb hollywoodi színésszé emelte őt.

Rendezte: Bruce Robinson
Szereplők: Johnny Depp, Amber Heard, Aaron Eckhart, Giovanni Ribisi
Eredeti cím: The Rum Diary
Forgalmazza: Big Bang Media
Értékelésünk: 3/5

Csizmás, a kandúr

A Shrek 2 anno azért is lehetett akkora durranás, mert alkotói találtak hozzá egy új szereplőt, aki legalább annyira érdekes volt, mint a régiek. A figura sikerét jól példázza, hogy a stúdió Shreknél és Szamárnál már lehúzta a rolót, ő mégis saját filmet kapott egy új karrier elindításához. Az ötlet első blikkre kissé erőltetettnek hatott, és ezért is volt meglepő, hogy a végeredmény ennyire jó lett. A Csizmás, a kandúr egy vérbeli eredettörténet, amiből megtudhatjuk, hogy ellenállhatatlan tekintetű hősünk miért visel csizmát, és miért lett belőle szívtipró kalandor. Szerencsére a főhősön kívül a filmnek semmiben sincs köze a megfáradt Shrek-sorozathoz. Inkább olyan, mintha az Indiana Jones-filmeket keresztezték volna a Zorróval, de jóképű macsók helyett egy kandúrnak adták volna a főszerepet. Az alkotók is érezték, hogy ez számtalan poénlehetőséget rejt magában, és a rosszarcú nehézfiúk között keménykedő apró termetű cirmos kalandjai épp ezért piszkosul szórakoztatóak. Persze az sem elhanyagolható, hogy kandúrunk emlékezetes társakat kapott. Az eredetiben Salma Hayek által szinkronizált cicalány ugyan csak hozza a kötelezőt, de a két apró kézzel és lábbal bíró tojás, Tojás Tóbiás annyira beteg és genyó figura, hogy lehetetlen nem imádni. Húsvétra minden gyerek őt akarja majd.

Rendezte: Chris Miller
Eredeti cím: Puss in Boots
Forgalmazza: UIP-Duna Film
Értékelésünk: 4/5

Álcák csapdája

Richard Gere egy ideje már nem tartozik Hollywood élvonalába. Ezért is furcsa egy kicsit, hogy akad egy új krimi, ami csak és kizárólag az ő sztárságának erejével próbálja eladni magát. Nehéz lesz, mert az Álcák csapdája (micsoda cím!) legalább annyira divatjamúlt alkotás, mint a főhőse. A sztori a hidegháborúról, az orosz–amerikai konfliktusokról szól, és ezen recept láttán már tizenöt éve is ásítottunk volna egy nagyot. Orgyilkosok, kémek és nyomozók vadásznak egymásra, és a film próbál nagyon trükkös és kiszámíthatatlan fordulatokkal operálni. Ezzel nincs is semmi baj, szeretjük, ha a filmesek meglepnek minket, de ha az odáig vezető szálakat hatalmas logikai lyukak díszítik, a végén már nem olyan jó a szánk íze.

Rendezte: Michael Brandt
Szereplők: Richard Gere, Topher Grace, Martin Sheen
Eredeti cím: The Double
Forgalmazza: Fórum Hungary
Értékelésünk: 2/5

Barney és a nők

Az életrajzi filmek álomgyári változatai általában meglehetősen egysíkúan vannak felépítve, de a bennük látható bravúros színészi alakítások mentik a menthetőt. Ha az egyszerű, a gyerekkortól a sírig tartó életút bemutatásán túl hiányzik a mögöttes koncepció, kár is belefogni az egészbe. A Barney és a nők nem egy létező személy életrajzi filmje, illetve csak részben az. A filmbéli Barney az eredeti könyv írójának és a film producerének sajátos keverékéből állt össze, de ettől még legalább annyira izgalmas figura, mint a valóban élt nagyok. A filmnek pedig koncepciója is van: bemutatni egy férfiéletet a nők tükrében. Barney útja a boldogsághoz sok elhibázott házasságon keresztül vezet, és amikor megtalálja, akkor is eldobja magától. A filmben az a legjobb, hogy annyira emberi. Ez leginkább annak a Paul Giamattinak köszönhető, akinek az arcát ugyan mindenki ismeri, de jobbára meg kell elégednie a pocakos mellékalak szerepkörével. A Kerülőutak után másodszor kapott esélyt a bizonyításra, és élt is vele. A Barney és a nők egy felemelő és megható mozi az életről és arról, hogy egy férfi számára ezt leginkább a nők teszik/tehetik széppé.

Rendezte: Richard J. Lewis
Szereplők: Paul Giamatti, Dustin Hoffman, Rosamund Pike
Eredeti cím: Barney’s Version
Forgalmazza: Corner Film
Értékelésünk: 4/5

Ölésre ítélve

Miután Mohammed (Vincent Gallo) az amerikai hadsereg fogságába esik, Afganisztánból egy titkos európai fogolytáborba szállítják. Egy közlekedési baleset folytán váratlanul szabaddá válik, és menekülni kezd egy behavazott rengetegben, mely számára idegen környezet a megszokott sivatagi táj után. Nyomában egy hadsereg, amely hivatalosan nem is létezik. Mohammednek szembe kell néznie azzal, hogy az életben maradásért ölnie is kell.

Rendezte: Jerzy Skolimowski
Szereplők: Vincent Gallo, Emmanuelle Seigner, Phillip Goss
Eredeti cím: Essential Killing
Forgalmazza: Mythberg Films