Rómának szeretettel
Szívesen lennénk Woody Allen helyében. Képzeljük el, ahogy ücsörög otthon, és egyszer csak kap egy levelet Róma főpolgármesterétől. „Kedves Woody! Láttuk a Vicky Cristina Barcelonát, amiben olyan pompás reklámot csaptál a spanyoloknak. Félretettünk neked pár millió dollárt, lefoglaltunk egy szép szállodát, és pár hónapig a vendégünk vagy. Ezért cserébe csak annyit kérünk, hogy a következő filmedet nálunk forgasd. Természetesen a költségeket mi álljuk.” Irigylésre méltó helyzet, nem igaz? Allen természetesen egy percig nem tétovázott, és átrepült az olaszokhoz. A korábbi filmjei alapszituációiból átmentett párat, kicsit megkavarta az egészet, szerződtetett néhány sztárt, akik épp ráértek és szerettek volna bagóért is vele dolgozni, aztán gyorsan lezavarta a filmjét. Mivel mindenütt ingyen forgathatott, a legismertebb turistahelyeken (Colosseum, Spanyol-lépcső, Trevi-kút…) dolgozott, és seperc alatt ellőtte az összes klisét, ami az Allen-mozikra jellemző. Mivel ez nem fért bele egy sztoriba, egyenesen négyet mesélt el. Az egyik szösszenetben egy srác összejön a barátnője legjobb barátnőjével, egy másikban egy unalmas római fickó egyszer csak ünnepelt celebbé válik, egy harmadikban egy temetkezési vállalkozót fedeznek fel igazi operaénekes-zseniként, végül pedig egy srác hotelszobájába kaphatunk bepillantást, ahová véletlenül belép egy prostituált, csakhogy a család is pont ekkor állít be hozzá, így a lányt a feleségeként mutatja be. Ez utóbbi történet olyan, mintha egyenesen a Szeszélyes évszakokból kölcsönözték volna, csakhogy a lányt Nyertes Zsuzsa helyett Penélope Cruz játssza. Rutinfilm ez, erősen váltakozó színvonalú történetekkel, viszont a hátteret biztosító Rómának egyszerűen képtelenség ellenállni. Romantikus, mesés hangulata bárkit elvarázsol, és a film után legszívesebben azonnal megvennénk a repülőjegyünket. Természetesen csak oda.
Rendezte: Woody Allen
Szereplők: Jesse Eisenberg, Penélope Cruz, Alec Baldwin, Roberto Benigni
Eredeti cím: To Rome With Love
Korhatár: 12
Forgalmazza: Big Bang Media
Értékelésünk: 3/5
The Expendables – A feláldozhatók 2.
Van valami bája annak, ha az ember együtt láthatja a gyerekkori kedvenceit, még akkor is, ha azok már jóval ráncosabbak, őszebbek és csúnyábbak, mint amikor megszerette őket. Ez a nosztalgia tette sikeressé nemrégiben a The Expendables – A feláldozhatók című akciómozit, ami olyan volt, mint egy jófajta osztálytalálkozó. Majdnem mindenki ott volt, aki számít, és mindenki pontosan azt csinálta, amihez a legjobban ért: lőtt és ütött. Egy jól sikerült osztálytalálkozó után persze könnyű újult erővel nekivágni a következő megszervezésének, ami csak akkor tudja felülmúlni az előzőt, ha még több régi osztálytárs eljön. Ezúttal Chuck Norris és Jean-Claude Van Damme is csatlakozott, Bruce Willis és Schwarzenegger pedig most nemcsak öt percre ugrott be, hanem ők is ott buliztak a többiekkel hajnalig. Ha pedig ilyen arcok találkoznak, akkor garantálható, hogy megdől az egy filmre jutó legtöbb hulla nevezetű rekord, ahogy az is, hogy tonnányi töltényt használnak el, és minden percre jut legalább egy robbanás. A lövöldözések szüneteiben pedig macsósan piszkálják egymást, idejétmúltan viccelődnek, és kinevetik még a saját öregedésüket is. Az közben senkit nem zavar, hogy a történet kb. a nullával egyenlő (valami bosszúsztori), logikai bakiból minden ötödik percre jut egy, és a szereplők minden magyarázat nélkül sétálnak ki-be a filmben. Amikor Chuck Norris saját maga mesél Chuck Norris-viccet, vagy amikor Van Damme rúg egy pörgőset, azt nem lehet megunni. Filmnek gyenge, de nosztalgiázásnak elsőrangú.
Rendezte: Simon West
Szereplők: Sylvester Stallone, Jason Statham, Jean-Claude Van Damme, Arnold Schwarzenegger
Eredeti cím: The Expendables 2
Korhatár: 16
Forgalmazza: Pro Video
Értékelésünk: 3/5
Amikor a haverja is fontosabb nálad
A szerelem három évig tart?
Hollywood legdögösebb pasijai tangában
