Magyar kislányok a dobogó legfelső fokán

Kitartás, szorgalom, alázat és összetartás – ha valakik, akkor a Party Girls akrobatikus rock and rollt táncoló nagyformáció lányai tudják, mit jelentenek ezek a szavak. Miközben a próbaterem egyik sarkába kuporodva szemlélem őket, egyetlen gondolat jár a fejemben: ezeknek a tinédzsereknek nem csupán a “tisztánlátása” példaértékű, hanem a sporthoz való hozzáállásuk is.

Harmadszorra lettek bajnokok!

Írhatnék most elcsépelt közhelyeket, vagy akár emelkedhetnék coelhói magasságokba is az Oroszországban elért teljesítményük kapcsán, de szerintem bőven elég, ha annyit mondok: ami jó, azt elismerik, és pont. S tudjátok, hogy mi a legjobb az egészben? Látni azt, hogy ezek a lányok (annak ellenére, hogy még csak a gimnázium kilencedik osztályát súrolják) annyira szimpatikusan állnak az élethez, a sporthoz és egyáltalán: egymáshoz, mint sokan a harmadik ikszen túl sem. Ez – a szüleik mellett – az edzőjük, Lengyel Veronika (vagy ahogy mindenki szólítja: Roni) érdeme is.

“Hatévesen kezdtek el táncolni, s a legelejétől fogva nálam edzenek. Tulajdonképpen végignéztem, ahogy szépen lassan felcseperednek, talán ennek is köszönhető, hogy nem edző-sportoló, hanem edző és pótanya-sportoló viszony van közöttünk” – meséli két instrukcióadás között Roni, hozzátéve: biztos benne, hogy e nélkül nem tudna ilyen sikeres lenni a csapat.

Apropó siker: milyen díjakat zsebelt be a világbajnoki cím megszerzése előtt a Party Girls? – kérdezem a lányok mozgását fürkésző edzőt. “Mind children, mind junior kategóriában megnyerték már a Magyar Bajnokságot, emellett tavaly a lengyel világbajnokságon egészen az ötödik helyig jutottak, ami nem kis szó tizenkét-tizenhárom évesen” – meséli büszkén. A lányok egyikétől azt is megtudom, hogy a verseny után két dolog motiválta őket a leginkább: egyrészt, hogy látták, hova lehet eljutni, másrészt pedig az ugyanennél az egyesületnél táncoló Szupergirls formáció, akik 2007-ben és 2008-ban is megnyerték a világbajnokságot junior kategóriában. “Hát létezik ennél nagyobb ösztönzés? Nem hiszem” – nevet Roni.

Gőzerővel készülnek a jövő évi világbajnokságra

A pótanya-edző emiatt tavaly elhatározta, hogy együtt fogja edzeni a két csapatot. “Már az első edzéseken észrevettem, hogy mennyire húzzák egymást. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem gyakoroltak külön a csapatok, a világbajnokság miatt a Party Girls edzésszámát heti kettőről négyre növeltük. A Karib-tenger kalózaira kitalált koreográfiának a tíznapos nyári “(kiképző)edzőtáborban” láttunk neki, amely azt jelenti, hogy nagyjából két és fél hónap alatt kellett összeraknunk egy olyan dolgot, amely nemzetközi szinten is megállja a helyét. Úgy érzem – és az eredmény is azt mutatja –, hogy ez sikerült. Az elmúlt évek munkája most ért össze igazán” – meséli Roni, és megmutatja az Oroszországból hazahozott kupát is.

Majd gyorsan hozzáteszi: a szülők támogatása mellett még valakinek köszönettel tartoznak a csapattal; mégpedig egy mentálszakembernek. “Egy-egy nagyobb megmérettetés előtt nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is a topon kell lenniük, épp ezért a tavalyi világbajnoksághoz hasonlóan idén is a segítségét kértük. Minden eshetőségre felkészítette a lányokat, s biztos vagyok abban, hogy ezek a beszélgetések is közrejátszottak abban, hogy amikor a középdöntőben is elsők lettünk, a lányok szemében egy szikráját sem láttam annak, hogy elbízták volna magukat. Jött a döntő, felmentek a színpadra, és úgy odatették magukat, hogy az valami egészen elképesztő.” Ezt pedig szerencsére az ítészek is így gondolták.

A csapatot alkotó kislányok körénk gyűltek, s szinte mindannyian egyszerre azt mondták: a dobogó legfelső fokán, aranyéremmel a nyakukban állva, a magyar himnuszt hallgatva érezték először azt, hogy: “igen, minden befektetett perc és energia megérte ezért a pillanatért”. De van-e még feljebb ezek után? – kérdezem, mire a kis kalózok egyszerre rávágják: “naná! Az álmunk az, hogy a jövő évi ausztriai világbajnokságról is győztesként térjünk haza – s ennek érdekében mindent el fogunk követni!” .