A szükséges rossz
Észrevettétek már, hogy a filmekben mindig valami elképesztően rossz dolog történik a szereplőkkel, amikor WC-re mennek? Ez nem csak nekem tűnt fel. Egy volt főiskolai csoporttársam például részben a filmeknek (és ezek közül is nagyrészt a Trainspotting ominózus jelenetének) köszönhetően rettegett a nyilvános WC-ktől, és ez egészen odáig fajult nála, hogy amikor nyáron egy hétre eljött a Sziget fesztiválra, nem volt hajlandó a nagydolgát a helyi toi-toin elvégezni, és inkább a fesztivál félidejében hazautazott fél napra Székesfehérvárra, hogy aztán visszatérve újult erővel vethesse bele magát a bulizásba. Szerencsére itt azért még nem tartok, inkább csak amolyan szükséges rosszként tekintek a nyilvános toalettek nem túl bizalomgerjesztő világára.
Szegény Travolta!
Emlékeztek még a Ponyvaregényből John Travolta figurájára, Vincent Vegára? Hogyne emlékeznétek. A fickó gengszterkedik, nagyban tolja a kokaint, bátran néz szembe az arcába szegeződő pisztollyal, de egyszer csak a film egy pontján úgy dönt, hogy a lakásban, ahol hívatlanul vendégeskedik, elmegy a klotyóra olvasgatni egy kicsit. Erre mi történik? Agyonlövik szerencsétlent. A film egyik legcoolabb csávóját. És még csak nem is egy nyilvános WC-n történt az eset, pusztán csak nem otthon ült le a retyóra! De miért történik a filmszereplőkkel mindig valami szörnyűség, amikor WC-re mennek? Erre a megoldás nagyon egyszerű: elsősorban azért, mert alaphelyzetben egy pisilés/kakilás nem túl izgalmas tevékenység. Láttál te már olyan jelenetet, hogy a főhős csak úgy bement egy klotyóba, pisilt egyet, majd mindenféle extra izgalom nélkül csak úgy kijött onnan? Na, ugye! A vécézésnek még egy ártalmatlan vígjátékban is minimum látványos hasmenés lesz a vége, ahol rémálmaim tetőzéseként még a lehúzás se működik utána. Akivel már előfordult hasonló, tudhatja, hogy a félelmem nem alaptalan.
Klotyódráma
Mindez azért alakult így, mert a filmek többségéből irtják a hétköznapi pillanatok bemutatását. Azt se nagyon láthatjuk, amikor a főhős épp az adóhivatalban áll sorba, ahogy azt sem, ahogy reggel a körmét vágja a zuhanyzóban. Hacsak nem történik közben valami olyan, ami komoly hatással lehet a film cselekményére. Egy teljesen hétköznapi pisilésben nincs semmi filmbe illő. Bezzeg ha a főhőst épp egy kiéhezett nő támadja le a WC-ben, ahol a piszoár mellett szexelnek, azt biztosan bemutatják (Tesó-tusa), ahogy azt is, ha egy mérges kígyó támad meg egy csávót a a fülkében (Kígyók a fedélzeten).
Kellemetlen találkozások színhelye
A filmekből tudhatod igazán, milyen elképesztő dolgok történhetnek veled, ha nem tudsz ellenállni a klotyók kísértésének. A férfivécékben például időnként fel-feltűnnek hölgyek is – fordítva ez talán kevésbé hétköznapi jelenség –, akik többnyire a nagy sor kikerülése érdekében vetemednek erre, nem kis meglepetést okozva ezzel a bent épp dolgukat végzők között. Ahogy azt a Rossz tanár című film példája is mutatja, akár a nagy megbeszélések helye is lehet a mosdó, de ez általában minimum az egyik fél számára rendkívül kellemetlen helyzet. Az Amerikai botrány című filmben Jennifer Lawrence és Amy Adams találkozása pedig azt is eszembe juttatta, mennyire szörnyű érzés is az, amikor a mosdóba betérve épp azzal az utált ismerősünkkel futunk össze, akit legszívesebben a pokolba kívánnánk.
Csak óvatosan!
A fenti bizarr helyzetek ellenére jószerivel lehetetlen úgy leélnünk az életünket, hogy kizárjuk belőle a nyilvános vécéket. Ahogy sok más esetben, itt is a mértéktartás és az óvatosság jelentheti a megoldást. És persze a legfontosabb tanulság: ne higgyük azt, hogy velünk is minden olyan hülyeség megtörténhet, ami a filmek szereplőivel szokott. Még akkor se, ha filmőrültek vagyunk, mint eme cikk szerzője.
