A tanulásról
“Gyerekként sokszor puskáztam, mert egyszerűen nem tudtam egy helyben ülni és házi feladatot írni. Ezért mindig egy nagyon okos gyerek mellé ültem.”
Kamaszkor = őrület
“Mikor kezdtem emberré cseperedni, Hollywoodban úgy hívtak, a »kis őrült«. És azt hiszem, ez nem változott.”
A sztárságról
“A hírnév nem olyan rossz dolog. Régebben ha elmentem vacsorázni, a lányok az étteremben tudomást sem vettek rólam. Rémes volt.”
A házasságról
“Nem tudom, meg fogok-e valaha házasodni. Valószínűleg addig nem, amíg nem éltem valakivel tíz-húsz évig. De ezek az emberek (Rómeó és Júlia – a szerk.) gondoltak egyet és kipróbálták. Nincs meg bennünk az a kurázsi, mint Rómeóban.”
A boldogságról
“Egy csomó dolog nem vált ki érzelmeket belőlem. Ritkán vagyok mérges, ritkán sírok. Úgy vélem, sokat vagyok izgatott, de nem leszek szomorú vagy roppantul boldog. Nekem gyanús, hogy az a sok ember, aki ezekről a badarságokról beszél, hazudik. Jelenleg csak próbálom fenntartani a boldogságot – ez az egyetlen, amivel valóban törődök. Mindenesetre amikor az ember az én koromban van, és a hormonjai megbolondulnak, a szexen kívül nemigen jár más a fejében.”
“Nagyon szerencsésnek érzem magam. Sok ember szeretne a helyemben lenni. Sok ember van, aki trilliószor annyit szenved, mint amennyit én valaha is szenvedhetek, és szeretnének a helyemben lenni. Egy szerencsés kis pöcs vagyok.”
A szereplésről
“Utálok nagy hallgatóság előtt beszélni. Nem tudom, ez honnan jött, de él bennem egy zsigeri félelem attól, hogy elbukok, vagy csinálok valami retteneteset.”
A színjátékról
“Az egyik szenvedélyem, hogy megismerjem az embereket és utána utánozzam őket. Imádom ezt csinálni.”
A dicsőségről
“Amint az emberek túldicsérnek, és több energiát kapsz, mint bármikor az életedben, ugyan nem válsz arrogáns kis pöccsé, és nem leszel udvariatlan az emberekkel, de elkezded túlértékelni a saját fontosságod és azt, amit véghezvittél. Azt hiszed, megváltoztattad a történelem folyamatát.”
A természetről és állatokról
“Szeretek segíteni a bálnákon, a vidrákon és a delfineken. A forgatási szünetekben az első dolgom, hogy a tengernél töltsek egy kis időt.”
“A sötétzöld a kedvenc színem. Ez a természet színe, a pénz színe és a moha színe.”
Az anyagiakról
“Nincs sok státuszszimbólumom. Nem repülök magánrepülőkön, nincsenek testőreim és nem veszek őrült dolgokat. Van néhány házam itt és ott. Vettem egy nagyon drága órát, és éppen készülök venni egy nagyon drága filmplakátot, az eredeti A bagdadi tolvajt. Imádom a filmplakátokat.”
A divatról
“Nem az az ember vagyok, aki megpróbál menő vagy trendi lenni. Én határozottan egyéni vagyok.”
Ha nem ismerik fel
“Egy nő mögött álltam sorba a pénztárnál, ő a magazinokat nézegette. Hátrafordult hozzám, és azt mondta: »Jé, ott van megint az a Leonardo DiCaprio. Maga nem hitte azt, hogy eltűnt?« Én meg azt gondoltam magamban, hogy ez az a pillanat, amikor vagy azt válaszolom, »Tudja, hogy ki vagyok én?«, vagy lejjebb húzom a sapkámat, kifizetem a kukoricámat, és lelépek onnét. Leléptem.”
Amikor megint nem kapott Oscart
“Nem lepődtem meg, hogy Jamie nyerte a díjat. De arra gondoltam, hogy a kamerák talán az én arcomat pásztázzák, szóval a reakcióm már kész volt. Aki azt mondja, hogy nem gyakorol ilyen esetekre, az hazudik.” (Ezt a 2005-ös Oscar-díjátadó után nyilatkozta, amikor Jamie Foxxszal szemben maradt alul.)
A pillanat, amikor 2014-ben is alulmaradt
A családról
“A legfontosabb most az életemben, hogy a családommal és a barátaimmal legyek. Ők Leóként kezelnek, és nem mint Leonardót, az ismert színészt. Ez minden, amire szükségem van, hogy megtartsam a józanságomat.”
A bolondságról
“A zsenialitás legkisebb morzsája is együtt jár némi őrültséggel.”
“Az utolsó dolog, amivé válni akarok, az egy kövér hollywoodi vadbarom. Úgy nőttem fel, hogy nem volt sok pénzem és boldog voltam. Nem hiszem, hogy erőlködni fogok a pénzért és a sikerért, hogy kapzsi vagy beképzelt emberként végezzem. Az csak boldogtalansághoz vezet. Én most is földhözragadt ember vagyok, és addig csinálom ezt a munkát, amíg élvezem.”
