Clooney mindent vitt
“Nem is lehetnék büszkébb arra, hogy férj vagyok” – mondta a színpadról a felesége szemébe nézve az évtizedeken át csak Hollywood megzabolázhatatlan nőcsábászaként számon tartott Clooney, aki ugyan idén a filmművészetben semmi fontosat nem tett le az asztalra, de egy életműdíj esetében amúgy sem csak egyetlen év teljesítménye számít. Ez a pillanat ugyan már a gála második felében volt, Clooney rögtön a show elején középpontba került.
A 72. Golden Globe díjátadó bevezetőjében a két műsorvezető, a műsort már harmadik és ígéretük szerint utolsó alkalommal vezető Amy Poehler és Tina Fey páros kapásból azzal nyitott, hogy hosszan sorolta a színész nejének fontosabbnál fontosabb humanitárius és politikai tetteit, majd ezzel a lendülettel bejelentették, hogy mindezek ellenére ma az életműdíjat nem ő, hanem a férje kapja. Hát, ilyen ez a Hollywood!
Botrányos beszédek
Fey és Poehler szokás szerint jó formában volt, bár kétségtelen, hogy voltak ennél már jobbak is. Egyszer-kétszer még betaláltak az észak-koreás poénok (utalva ezzel Az interjú című film körül kialakult botrányra), és tényleg lehetett nevetni, amikor azt mondták, hogy “Itt az összes jó film, amit Észak-Korea engedett tavaly bemutatni”, de a show során ezt a poént annyira túltolták, hogy a végén már inkább csak nevetséges volt, mint vicces.
| Ezt már olvastad? – Golden Globe 2015 – szerelmespárok, kismamák, villantások a vörös szőnyegen |
Mondjuk, a botrányt nem ez okozta, hanem inkább akkor hördült fel a közönség, amikor a Vadregény kapcsán Csipkerózsikát megemlítve a két művésznő bejelentette, hogy a mesehősnő biztosan Bill Cosbyval kávézgathatott korábban. Ez a téma elég érzékeny mostanság Amerikában, ugyanis Cosby állítólag több nőt tablettával altatott el, majd erőszakolt meg, és a Maksa ügy után én is fájdalmasan felszisszentem a poénon.
De nem ez volt az egyetlen pillanat, amin kiakadhattak a nézők: Jeremy Renner (Bosszúállók) és Jennifer Lopez együtt adtak át díjat, és a nagyon látványosan dekoltált Lopez mellei közé nézve a színész megjegyezte, hogy “Ezekért te is Golden Globe-ot érdemelnél”. A megjegyzés elsőre talán viszonylag ártalmatlannak tűnhet, de a szexizmusra rendkívül érzékeny amerikai sajtó már a műsor alatt elkezdte ekézni ezért Rennert.
Kevin Spacey-től a könnyem csordult ki
A Golden Globe-ra jellemző, hogy sokkal kötetlenebb az Oscarnál, és ez most is így volt, ám a sztárok szokatlan önmérsékletet mutattak, a hagyományokkal ellentétben idén senki sem ment fel a színpadra részegen díjat átvenni, és a show is sokkal kevésbé volt alkoholszagú, mint a korábbiak. A gála mögött álló HFPA (a Hollywoodban élő külföldi újságírók szövetsége) idén egy-két kivételtől eltekintve nagyon reformer módon díjazott. A tévésorozatoknál például nem törődtek a régi, jól bevált címekkel (A férjem védelmében, Homeland, Trónok harca…), és helyettük inkább új produkciókat díjaztak.
Így fordulhatott elő, hogy a tévé kategóriában az este három legnagyobb nyertese a transzneműek életét bemutató Transparent, a házasságokat élve boncoló The Affair, valamint a Coen-mozifilmből kiváló tévésorozattá vált Fargo (ami nálunk január 28-án debütál az AMC-n) lett.
A tévés kategóriák legemlékezetesebb pillanatát mégis Kevin Spacey okozta, akit korábban már hétszer jelöltek, de csak most, nyolcadjára kapott díjat a Kártyavárért, és egy egyszerre vicces, megható és inspiráló beszédet mondott el egykori mentoráról, Stanley Kramerről. Kramer a betegágyán köszönte meg Spacey-nek a színész által hozzá intézett dicsérő szavakat, majd csak annyit mondott, örül, hogy jónak tartja a munkáit, de ő nagyon szeretett volna még ennél is jobb filmeket készíteni. Pont ahogyan Spacey is szeretne még jobb színész lenni, és ez a díj megerősíti őt az arra vezető útján.
Sráckor mindenek felett
A filmek terén az este legnagyobb nyertese a 12 éven át forgatott, egy kisfiú felnövését nagyszerűen bemutató Sráckor lett, ami nemcsak a legjobb film és a legjobb rendezés, hanem Patricia Arquette révén a legjobb női mellékszereplő díját is hazavihette.
A színésznő a színpadra érve a díjmágnes Meryl Streephez fordulva csak ennyit mondott: “Meryl, köszi, hogy megöleltél. Úgy látszik rám ragadt a DNS-ed.” Az este meglepetését a Birdman avagy (a mellőzés meglepő ereje) című Broadway-szatíra produkálta, ami ugyan zsebre tette a legjobb forgatókönyv és a legjobb vígjátékszínész (a nagy visszatérő: Michael Keaton) szobrocskáját, a legjobb vígjáték kategóriában mégis alulmaradt A Grand Budapest Hotel mellett. A Birdman stábjánál jobban talán csak a birkózók tragédiáját bemutató Foxcatcher, valamint a Benedict Cumberbatch alakítása nyomán agyonsztárolt Kódjátszma gárdája lehetett csalódottabb, ők ugyanis a sok jelölés közül egyet sem tudtak díjra váltani.
Örülhettek még a Stephen Hawking életrajzi film alkotói, mert nemcsak a legjobb filmzene, hanem a legjobb férfi főszereplő (Eddie Redmayne) díját is nekik adták, bár ez utóbbi elég unalmas választás volt egy olyan mezőnyben, ahol az élete csúcsformáját hozó Jake Gyllenhaal és Benedict Cumberbatch is ott figyelt. Összességében azonban az idei díjak többségébe nem nagyon lehet belekötni, de tény, hogy a show már volt izmosabb is párszor az elmúlt években. Például nagy kár, hogy az elhúzódó műsoridő miatt a fő kategóriák átadását úgy fel kellett pörgetni, hogy az olyan izgalmas díjátadóknak, mint Robert Downey Jr. vagy Gwyneth Paltrow, alig jutott műsoridő.
Televíziós kategóriák:
Legjobb drámai sorozat: The Affair
Legjobb drámai színésznő: Ruth Wilson (The Affair)
Legjobb drámai színész: Kevin Spacey (Kártyavár)
Legjobb vígjátéksorozat: Transparent
Legjobb színésznő vígjátékban: Gina Rodriguez (Jane the Virgin)
Legjobb színész vígjátékban: Jeffrey Tambor (Transparent)
Legjobb minisorozat vagy tévéfilm: Fargo
Legjobb színész minisorozatban vagy tévéfilmben: Billy Bob Thornton (Fargo)
Legjobb színésznő minisorozatban vagy tévéfilmben: Maggie Gyllenhaal (The Honorable Woman)
Legjobb női mellékszereplő: Joanne Froggatt (Downtown Abbey)
Legjobb férfi mellékszereplő: Matt Bomer (The Normal Heart)
Mozifilmes kategóriák:
Legjobb férfi mellékszereplő: J.K. Simmons (Whiplash)
Legjobb női mellékszereplő: Patricia Arquette (Sráckor)
Legjobb filmzene: Jóhann Jóhannsson (A mindenség elmélete)
Legjobb betétdal: Glory (Selma) – John Legend, Common
Legjobb színésznő vígjátékban: Amy Adams (Nagy szemek)
Legjobb animációs film: Így neveld a sárkányodat 2.
Legjobb forgatókönyv: Birdman avagy (a mellőzés meglepő ereje)
Legjobb idegen nyelvű film: Leviatán (Oroszország)
Legjobb rendező: Richard Linklater (Sráckor)
Legjobb színész vígjátékban: Michael Keaton (Birdman)
Legjobb vígjáték: A Grand Budapest Hotel
Legjobb drámai színésznő: Julianne Moore (Still Alice)
Legjobb drámai színész: Eddie Redmayne (A mindenség elmélete)
Legjobb dráma: Sráckor
