Most, hogy a gyalogosok haragját már magamra vontam, itt az ideje, hogy a bringásokat is kiakasszam kicsit. Mielőtt bárki tovább olvasná a cikket, itt szeretném hangsúlyozni, hogy a célom nem az, hogy bárki is rosszul vagy megbántva érezze magát, hanem az, hogy ha bárki magára ismerne az alábbiakban, akkor a jövőben egy picit körültekintőbben közlekedjen, és ezzel mindenkinek jobb legyen. A kényelem kedvéért a cikk végére odaírok majd pár azonnal másolható kommentet is, hogy a hatereknek időt spóroljak, a végtelen szeretet és megértés jegyében.
Kedves bringás, menjél le az útra!
Tudom-tudom, a magyar autósok állatok, akik a saját kölykeikkel táplálkoznak és egyébként is az tekerjen az Ikarusok nyomvályújában, akinek agyváltó volt a jele az óvodában. De sajnos a járda nem a bringásoké! Vagyis járdán csak ott lehet biciklizni, ahol az úttest kerékpáros közlekedésre alkalmatlan, de ebbe egy csenevész kis nyomvályú nem tartozik bele. Jut eszembe, a járdán csak a gyalogosok akadályozása nélkül, és legfeljebb 10 km/h sebességgel lehet haladni.
Úgyhogy kedves biciklis, szépen fáradj le az úttestre, ahol bizony meg kell majd küzdened az autósokkal a sávodért. Ez egy sajnálatos dolog, és én magam verném le az U-lakattal a metálfényt a suttyó vezetők lökhárítójáról, amikor azt látom, hogy centikre kerülgetik a szabályosan közlekedni próbáló bicikliseket, de ettől még a szabály az szabály marad: a kerékpárral az úttesten kell menni, ahol ez lehetséges! Erre az a legjobb módszer, ha nem félénk nyusziként a járdaszegélytől tíz centire oson az életét féltő biciklis, mert az valóban arra késztet sok türelmetlen autóst, hogy Palik László (sajnos) halhatatlan szavaival élve “körbeautózza”. Ez baromi veszélyes, mert ha a bringás megijed és ráhúzza a szegélyre a biciklit, már kész is a baleset. Nem beszélve a parkoló autókból kiszálló fogalmatlan utasokról, akik rányithatják a biciklisre az ajtót. Erre egy külön nekik címzett cikkben ki fogok még térni, ígérem.
Szóval kedves bringások, le az útra, és nyugodtan foglaljátok el a sávot, ugyanis így helyes! Tudom-tudom, majd dudálnak a bunkó autósok és a kedves mamát is emlegetni fogják. Ne törődjetek vele, nektek lesz igazatok. Majd megelőz, amikor a “forgalmi helyzet lehetővé teszi”.
A gyalogos is ember
Ezt olyan szívesen elmagyaráztam volna azoknak a kedves bringásoknak, akik például a Margit híd budai hídfőjénél a járdán kanyarodó bicikliúton érkeznek a híd felől, úgy 30-40 km/h sebességgel, jó, ha a térdük nem ér le a kanyarban bedőlésnél, mint Talmácsi Gábornak. Bő másfél évig dolgoztam azon a környéken, így elég sok tapasztalatot tudtam gyűjteni, ez alapján – tudom, nem reprezentatív a minta – úgy harminc bringásból kettő, aki ott lelassít, pedig külön nekik kihelyezett jelzőlámpa is van a zebra előtt.
Szóval ha olyan a bicikliút kialakítása, hogy a gyalogosokkal is osztozni kell rajta, akkor bringásként tartsátok észben és vigyázzatok rájuk! Az autósokkal ellentétben ez egy olyan helyzet, amikor ti vagytok az erősebbek! Persze tudom, a gyalogos egy lobotomizált kretén, aki nem nézi a felfestést és ott kóricál a bicikliúton, de attól senkinek sem lesz jobb, ha egy ilyen eset után valakinek a lábszárcsontját kell kifeszegetni a küllőid közül. Ha viszont bringásoknak szóló jelzőlámpa is van, akkor nincs mentség, azt tessék szépen betartani!
Bulinegyed népe, fixisek és retróbringások! Tudom, hogy tök menő meg trendi a bringázás, amivel semmi baj nincs, sőt jó, hogy egyre több helyre lehet eljutni biciklivel, magam is művelem ezt a mozgásformát. De az ugye megvan, hogy neked, aki biciklire ülsz és beleveted magad a forgalomba, ugyanúgy tisztában kell lenni a KRESZ szabályaival, mint az autósoknak?
Ezt csak azért tartottam fontosnak megjegyezni, mert nem egy olyan bringás közlekedik Magyarország útjain, aki tekerni ugyan tud, de a jobb kezét például nem feltétlenül ismeri fel. Szóval ha a kerékpáros tapasztalataidat a nagyiék balatoni nyaralója és a parti gofris között szerezted, akkor egy picit mélyedj el azoknak a furcsa tábláknak a jelentésében, illetve gondold végig, hogy a fura fehér izéket sem ráérő graffitisek fújták az aszfaltra, hanem azért kerültek oda, hogy megmutassák, hol lehet és hol nem lehet befordulni, megállni, kanyarodni és így tovább.
Ez nemcsak azért lényeges, hogy te ne üss el másokat, hanem hogy téged se öljön meg adott esetben valaki, aki nem számít egy teljesen váratlan helyen, beláthatatlan kocsibeállóból vagy utcasarok mögül negyvennel kiszáguldó biciklisre. Szándékosan nem autóst írtam valaki helyett, mivel ez ugyanúgy lehet egy gallytörős terepjáró, mint egy anyuka dupla babakocsival.
Leküzdötted a félelmeidet és már magabiztosan tekersz a forgalomban? Ez nagyon rendben van, de ezen a ponton meg kell tanulnod azt is, hogy a közlekedésben részt vevő többi ember fejével is gondolkozz egy kicsit. Itt megint szándékosan nem azt írtam, hogy a többi autós fejével, mert nem arról van szó, hogy neked kell igazodnod az autósokhoz – lásd a fenti tanácsot a sávhasználatról –, hanem arról, hogy ahogy mások – autósok, gyalogosok, úthengerkezelők – figyelnek rád, te is figyelj a többiekre!
Trendi fülhallgató… normális vagy?!
Szívem szerint minden egyes alkalommal, amikor divatos, egész fület beborító fülhallgatóval tekerő bringásokat látok, megállnék, és nagyon hangosan üvöltenék velük. Ez ugyanis a felelőtlenség, a nemtörődömség és a másokkal szembeni tisztelet teljes hiányának a jele. Aki így teker, nem hallja, ha egy gyorsabb bringás megelőzné, nem hallja a közelgő bokor mögött nevetgélő gyerekeket, és nem hallja az autók hangját sem, ezzel az erővel az M7-esen is tekerhetne oda-vissza keresztbe, csukott szemmel. Ha ilyen bringást láttok, szóljatok be neki ti is, ez mindenkinek az érdeke (annak a bizonyos bringásnak is)! Ja, mindez persze vonatkozik a sima “agybadugós” fülessel tekerőkre is, akik abból a szempontból még veszélyesebbek, hogy távolról még csak sejteni sem lehet, hogy ne hallanák a forgalom zaját.
A zebra, az állandó konfliktusforrás
Tolva-hajtva, tolva-hajtva, ez a téma nagyobb vitát tud generálni, mint egy bajai halászlé-ultrák vs. szegedi halászlé-béközép barátságtalan mérkőzés. Megelőzendő a KRESZ-paragrafusok egymásnak, illetve a szerző édesanyjába való küldözgetését, csak annyit kérnék: tőlem aztán mindenki úgy hajt át bringával a zebrán, ahogy tetszik (bár a járdán való tekerésről már volt szó feljebb), abba viszont érdemes belegondolni, hogy ha egy sarok mögül kiszáguldva átzúz a zebrán, egy közeledő autósnak sokszor egy másodperce sem marad reagálni. Nem azért, mert száguldana – persze ilyen is van, sőt –, hanem sokkal inkább amiatt a fránya fizika nevű dolog miatt, ami nem fogja lehetővé tenni, hogy időben megálljon, ha már féktávolságon vagy fékúton belül volt a bringás – ez pedig a biztonságos átkelés alapvető feltétele, ugyebár. Nem beszélve a zebrára merőlegesen közlekedő gyalogosokkal, akik még annyira sem számítanak egy biciklis gyorsasági bajnok érkezésére.
Egyetértesz? Oszd meg! Gyűlölsz? Használd ezeket!
A feljebb linkelt múltkori cikkemre – amelyben a gyalogosok és az autósok együttélésének egy furcsa jelenségére próbáltam felhívni a figyelmet – kaptam hideget-meleget, amelyek szerint kulturálatlan bunkó vagyok, arrogáns, és “bizonyára édesanyámnak sem köszönöm meg az ebédet, mert neki ez a dolga”. Bár nem látom a párhuzamot, illetve azt sem, hogy édesanyámnak miért lenne ez a kötelessége, mindenesetre az engem melegebb éghajlatra elküldeni szándékozók dolgának megkönnyítésére íme néhány azonnal bevethető komment, tessék használni bátran!
“Kedves Dávid, a maga írása egy pökhendi, arrogáns, kioktató szemét, nem is értem, hogy mit keres maga egy ilyen szakmában! Talán CNC-marósként kevesebb kárt okozna, persze ezzel most nem akartam egyetlen CNC-maróst sem megsérteni!”
“Köpj fel és állj alá, ez a cikk is pont annyit ér!”
“A szerző bizonyára nem látott még nyomvályút és nem rettegett a fóti úton, ahogy 13 centire húztak el tőle a kamionok. Azt kívánom neki, hogy csak úgy biciklizzen, ahogy én féltem a múltkor, Rákospalotáról hazafelé menet!”
“Mivel felnőtt emberek vagyunk, ne akard nekünk megmondani, hogy mit csinálhatunk és mit nem! Majd mi eldöntjük! Különben is, te is lehetsz még a kormány vagy a kerékpár másik végén!”
“A cikk írója egy elmebeteg, majd én tudom, hogy hol akarok biciklizni, az autók között az úton soha! Maradok a járdán, maradok életben, köszönöm! A gyalogosok meg majd kikerülnek!”
“Mi közöd hozzá, hogy milyen fülhallgatóm van, akkor hallgatok zenét, amikor akarok, tapló!“
További cikkek a biciklizésről az NLCafén:
- 15 tanács, amire szükséged lesz a nyári bringatúra előtt
- 10 gyönyörű kép az Új-Zélandig bicikliző magyar pár útjáról
- Így előzd meg a biciklilopást!
