2016. Január 08.

Kate Winslet: “A házasságaimról filmet lehetne forgatni” – Exkluzív interjú

Oscar-díj és Titanic ide vagy oda, Kate Winslet az egyik legközvetlenebb hollywoodi színésznő. Jó vele beszélgetni, mert örömmel ontja magából a jobbnál jobb sztorikat. A Steve Jobs című új filmje kapcsán – melyben a tech-guru jobb kezét, Joanna Hoffmant alakítja, és a szerepért Golden Globe-ra jelölték – ültem le vele Londonban beszélgetni.

TóCsa

Elmesélnéd, hogyan kaptad meg a szerepet?

Remélem, nem sietsz nagyon. (nevet) Épp Ausztráliában forgattam egy filmet decemberben, és a sminkesemmel, Ivana Primorac-kal készülődtem – akivel már néhány alkalommal dolgoztam együtt, és nagyon jóban vagyunk. Épp arról beszélgettünk, hogy ki mit csinál majd az ünnepek alatt, és mi lesz a következő munkánk jövőre. Mesélte, hogy megváltoztak a tervei. Elrepül az anyukájához Horvátországba az ünnepekre, aztán megy rögtön San Franciscóba, mivel munkát kapott a Steve Jobs filmben. Mondja, hogy Michael Fassbender lesz a címszereplő, és Danny Boyle rendezi a filmet, ráadásul Danny épp készül Új-Zélandra, hogy találkozzon Michaellel, aki épp ott forgat valami filmet. Erre rákérdeztem, hogy ugye van benne azért női szerep is? Épp a parókámat igazgatta, amikor azt láttam a tükörben, hogy megállt mögöttem, és kikerekedett szemmel bámult rám. “Ó, istenem! Ó, istenem!” Ezt kezdte hajtogatni. “Meg kell szereznem neked a forgatókönyvet.” Azonnal rohant a telefonjáért, és természetesen nem volt térerő…

Fotó: Dave J. Hogan/Getty Images

Gyakran szerzel hasonló módon szerepet?

Egyáltalán nem. Hívtam is rögtön az ügynökömet, aki gyorsan megtudta, hogy a szerepet még nem osztották ki. Próbáltam bekéretni vele a forgatókönyvet, de azt mondta, hogy azt senkinek nem adják ki. Mivel senki nem kért fel a szerepre, valahogy fel kellett hívnom magamra a figyelmüket. Tudtam, hogy egyáltalán nem hasonlítok Joanna Hoffmanra, ezért nem lesz egyszerű. Az lett a mestertervem, hogy az én kedves férjemet elküldtem egy parókaboltba, és két-három parókával tért onnan vissza. Ivana megcsinálta a sminkemet, felvettem a parókát, szereztem egy szemüveget, és készítettek rólam egy jó fényképet. Aztán a fotót elküldtem e-mailben Scott Rudinnak, a Steve Jobs producerének úgy, hogy nem írtam semmit a levél subjectjébe, és reménykedtem, hátha válaszol.

És mi volt a reakció?

Válaszként átküldték nekem a forgatókönyvet. De ahhoz, hogy meg tudjam nyitni, le kellett töltenem egy alkalmazást. Soha ne küldj nekem semmit, amihez le kell töltenem egy alkalmazást. Három stábtag segített a telefonom beállításával, mire végre meg tudtam nyitni azt a rohadt forgatókönyvet. Aztán Danny, miután meglátogatta Michaelt, hozzám is átugrott Melbourne-be. Őrült időpontban, reggel hétkor ültünk le beszélgetni, mivel aznap rengeteget kellett forgatnom, és pont Melbourne-től több órányi autózásra. Siettem, ezért ledaráltam neki, hogy milyennek képzelem a karaktert és hogyan szeretném eljátszani, valamint azt, hogy mindenben Michael támasza leszek. Szegény csak ült ott, és a nagy monológom végén csak annyit mondott, hogy “Szeretném, ha te játszanád a szerepet.” Mondta, hogy január 9-én legyek San Franciscóban, és mindezt úgy, hogy épp december 16-án voltunk valahol a világ végén, és még haza is kellett mennem.

A családod hogyan fogadta?

Voltak terveink az ünnepekre és januárra, ezért kicsit aggódva meséltem a dolgot otthon. A férjem csak annyit mondott, hogy “Ne légy nevetséges, még szép, hogy megcsinálod a melót”. “Ó, te vagy az én férjecském!” – mondtam, és borzasztóan örültem.

A Steve Jobs egy életrajzi film?

Határozottan nem az. Nem mutatjuk be egy ember életét a bölcsőtől a sírig, csak kiragadunk belőle három fontos momentumot, és csupán azokra koncentrálunk.

Úgy tudom, személyesen is találkoztál Joanna Hoffmannal. Hogyan segítette ez a munkádat?

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy rengeteget beszélgethettem vele. Számtalan izgalmas részletet és történetet megosztott velem, de abba sosem akart beleszólni hogyan játsszam őt. Elfogadta, hogy a filmben látható Joanna nem olyan lesz, mint ő, hanem az én értelmezésem lesz róla. Steve Jobs életében több meghatározó kollegina is volt, és Aaron (Aaron Sorkin, a film forgatókönyvírója – a szerző) valamennyire az ő jellemüket és szerepüket is beleolvasztotta Joanna karakterébe, ezért is lehet az, hogy bár sok a hasonlóság, a filmbéli Joanna Hoffman azért nem olyan, mint az igazi. Joannának nagy szíve van és erős nő, de ez nem jelenti azt, hogy kemény is lenne. A Steve Jobs-szal alkotott munkakapcsolata a bizalmon és a barátságukon alapult, meg persze azon, hogy Joanna elképesztően tisztelte Steve-et a zsenialitásáért. Viszont ha valamivel nem értett egyet, azt mindig megmondta Steve-nek, és a férfi ezt nagyon kedvelte benne. Arra is jó néhány példa akadt, hogy Joanna lecseszte Steve-et, amikor a férfi szörnyen viselkedett. Még azt is elérte, hogy bár a férfi megszámlálhatatlanul sok embert bántott, ő valahogy mindig kimaradt a szórásból. Jobsnak nagyobb szüksége volt rá, mint fordítva.

Szerinted Joanna mennyire volt úttörő abban, hogy a nők is szerepet kapjanak az informatikai és internetes forradalomban?

Szívesen mondanék erre valami okosat neked, de a helyzet az, hogy rohadtul nem értek a témához. Ha hozzányúlok egy okostelefonhoz, az tutira elromlik. Még attól is tartok egy kicsit, hogy nem figyelek, véletlenül rátenyerelek a diktafonodra, és tönkreteszem.

Steve Jobs nem állt túl kedves ember hírében. Mit tudtál róla korábban, és hogyan árnyalódott benned ez a kép a forgatás során?

Tudtam, hogy Steve Jobs volt az Apple főnöke, és milyen termékeket adott a világnak, és azt is, hogy rákban halt meg, de ezen felül szinte semmit sem tudtam róla. Bocsánat, még azt is hallottam valahol, hogy nagyon kemény vezető volt. Aztán amikor Joannával beszélgettem, a történeteiből egy nagyon más Steve bontakozott ki ahhoz képest, ahogy a legtöbb ember elképzelte őt. Nem volt gonosz ember, és nem öncélúan cseszegette a munkatársait, hanem egyszerűen mindenkiből igyekezett a legtöbbet kihozni. Rendszeresen tesztelte a munkatársait. Néha csak úgy megállított valakit a folyosón, és megkérdezte, hogy ki ő, és magyarázza el neki részletesen, hogy mit csinál a cégnél.

Neked volt már dolgod zsarnoki rendezőkkel a karriered során?

Ha erre most őszintén válaszolnék neked, akkor a sajtósom azonnal beadná a felmondását. (nevet) Azt azért hozzátenném, hogy olyan rendezővel még sosem volt dolgom, akivel megbántam volna a közös munkát. Mindegyiküktől tanultam valamit.

Kate Winslet a Steve Jobs c. filmben

Külső szemmel a film szerkezete és stílusa erősen színdarabszerűnek tűnt. Olyan volt ez a forgatás, mintha színházban dolgoznál?

Az biztos, hogy sok volt a hasonlóság. A rendezőnk, Danny Boyle is bír színházi háttérrel, és a próbáink is olyanok voltak, mintha egy színdarabot próbálnánk. Mindenkinek tudnia kellett a teljes szövegét, és nem napi szinten tanultuk meg a következő nap jelenetének dialógusait, ahogy ez általában szokás. Bár valamiért sokan azt hiszik rólam – talán, mert brit vagyok – , hogy sokat játszom színházban, ez egyáltalán nem igaz. Ezért is vagyok hálás a Steve Jobs filmnek, mert visszaadott valamennyit nekem a színházi munka hangulatából.

Joanna egy vérbeli munkamániás. Te sokáig bírod munka nélkül?

A Macintoshnál a munkamánia alapelvárás volt. Ha határidő volt a nyakukon, gyakran haza se mentek, csak szundítottak pár órát a sarokban, és egy vödörnyi kávé után folytatták tovább. Színészként ezt az őrületet mi is ismerjük, mivel a filmeket sokszor nagyon limitált idő alatt kell leforgatnunk. Én is aludtam már az öltözőmben, sőt egyszer egy kellékraktárban is. A saját munkamániámról csak annyit, hogy pár éve megfogadtam magamnak, hogy évente csak egy filmet forgatok, ami úgy négy-öt havi elfoglaltságot jelent, de azon kaptam magam, hogy ennél jóval több filmben szerepelek. Próbálom úgy rendezni az életemet, hogy a családomra is maradjon időm. Viszont ha nem lenne családom, akkor sem tudnék annyit dolgozni, mint Michael Fassbender, aki egészen elképesztő. Azon is csodálkozom, hogy a fickó még mindig áll a lábán, ráadásul még mosolyog is hozzá.

Kibírnád színészkedés nélkül?

Egy darabig igen, de nem túl sokáig. Teljesen sosem hagynám abba, mert ahhoz túlságosan szeretem. Minél idősebb vagyok, annál jobban. Most, hogy betöltöttem a negyvenet, eszembe jutott, hogy már huszonhárom éve vagyok a szakmában. Atya-úr-isten! Akkor forgattam a Mennyei teremtményeket. Ez több mint az életem fele, és még mindig csinálom. Ez csodálatos. Képtelen vagyok ráunni, mivel minden szerep új kihívást jelent, és mindegyikből tanulok valamit. Minden forgatás olyan, mint egy vakáció. Még akkor is, amikor 4:30-kor csörög az ébresztőm, hogy mennem kell a forgatásra, és kint vár egy kocsi.

Ha a te életedről forgatna valaki filmet úgy, hogy a három legfontosabb momentumot emeli ki, mik lennének azok?

Ó, istenem, micsoda kérdés! (nevet) Elsőre azt mondanám, hogy az én életemből sokkal több momentumot kéne kiemelni. Hmm… Végül is háromszor voltam házas, a házasságaimról lehetne forgatni egy filmet.

Elképesztő mennyiségű dialógussal dolgoztatok. Ebben a filmben több szöveg van, mint három másikban összesen. Ez milyen kihívások elé állított?

Fogtam a fejem, amikor megláttam. Egy motelszobában voltam Ausztráliában, amikor először olvastam a szkriptet, és a függönybe kapaszkodva azon gondolkodtam, hogy a jó francba fogom ezt megcsinálni. Iszonyatosan keménynek nézett ki, és az is volt, de amikor próbálni kezdtünk, egyszerűen mindannyian maratonfutó üzemmódba kapcsoltunk, és egymást inspiráltuk abban, hogy ez jó legyen. Ráadásul a megtanuláson kívül nem volt sok dolgunk a szöveggel, annyira tökéletes volt. Semmit nem változtattunk, mert ez úgy volt jó, ahogyan megírták. Észrevettük, hogy ha megcseréltünk egy-két mondatot vagy kihagytunk valamit, az mindig tönkretette a jelenet ritmusát. Kilenc-tíz perces jeleneteket vettünk fel egyben, vágás nélkül, és mindenki pokolian parázott azon, hogy ne ő legyen az, aki miatt újra kell kezdeni az egészet.