Ouzo, feta, szirtaki – Mérsékelten vicces sztereotípia-parádé lett a Bazi nagy görög lagzi 2.

Nia Vardalos furcsa jelenség Hollywoodban. Képes volt a teljes eddigi karrierjét felhúzni arra az egyetlen apróságra, hogy történetesen görögnek született, és szerinte mennyire vicces dolog görögként élni az Egyesült Államokban. Ezzel persze a nézők is így voltak még 2002-ben, amikor a világ megismerhette Niát a Bazi nagy görög lagzi első részében. A filmben ő játszotta Toulát, a szerelemre vágyó fiatal lányt, akit valósággal megfojtott a rendkívül népes és mindenbe belekotnyeleskedő famíliája, és miután megismerkedett a jóképű Iannel, a család kis híján tönkretette a románcot pusztán azért, mert a srác nem volt görög származású. A film minden idők legtöbb pénzt hozó független filmje lett a világon, és ugyan Nia Vardalos azóta is feltűnt olykor a filmvásznon (pl. Görögbe fogadva), a Bazi nagy görög lagzi sikerét nemhogy megismételni nem tudta, de megközelíteni sem, pedig 2003-ban még tévésorozatot is készített a sztoriból, ami mindössze egyetlen évadot élt meg. Ennek fényében kész csoda, hogy eddig várt a mozifilm folytatásával. Nia Vardalos számára a magánélete és a gyereknevelés fontosabb volt a filmkészítésnél, de most valamiért mégis úgy érezte, hogy itt az ideje visszahozni a Portokalos-klánt a köztudatba.

Ezek a görögök már megint házasodnak

Azt, hogy túlzott ambíciók nem lapultak Vardalosban, jól jelzi, hogy a Bazi nagy görög lagzi 2. az a fajta folytatás, ami megelégszik annyival, hogy visszahozza ugyanazokat a szereplőket, és azt reméli, hogy a néző beéri pusztán annyival, hogy a régi kedvencek nagyrészt ugyanazokat a poénokat süssék el a vásznon, amiket hallva megszerették őket. Mondjuk az is igaz, hogy a színésznő/forgatókönyvíró/producer nem volt könnyű helyzetben: milyen történetet lehet írni egy Bazi nagy görög lagzi című film folytatásához, ha az első rész végén már megvolt az ominózus lagzi, amiről az egész szólt? Szerencsére Toula és Ian azóta sem vált el, hogy most újramelegíthessék frigyüket a folytatás oltárán, viszont ilyen címmel egyszerűen nem lehet esküvőmentes filmet forgatni (képzeljünk el egy olyan Másnaposok filmet, amiben a szereplők nem másnaposok…), és kész. A választás így Toula szüleire, Gusra és Mariára esett, akikről egy családfakutatás során kiderül, hogy a házasságuk valójában érvénytelen. Márpedig két ilyen konzervatív ember nem élhet házasság nélkül, ám Maria elvárja, hogy Gus ismét megkérje a kezét, ami a vén, morgó medvének nem megy túl könnyen.

A nosztalgia szolgálatában

A fentiek alapján persze úgy tűnik, hogy a Bazi nagy görög lagzi 2.-nek van története, de ez – azzal együtt, hogy az újabb lagzi mellett Touláék lánya egyetemet választ, valamint az első randijára készül – inkább csak megtévesztés. A film inkább vicces és mérsékelten vicces epizódok töredezett sorozata, ezért felépítésében sokkal inkább hasonlít egy sitcomra – persze a műröhögések nélkül –, mint egy mozifilmre, vagy akár csak a saját első részére. Vicces jelenet 1.: montázs arról, hogy nagypapit a család megtanítja internetezni. Vicces jelenet 2.: Voula néni kéretlen szexuális tanácsokat ad. Vicces jelenet 3.: Touláék lányát a komplett família elkíséri a pályaválasztási tanácsadásra, irgalmatlanul beégetve szegényt az osztálytársai előtt. Ilyen majdhogynem random családi események egymás után dobálásából épül fel a tulajdonképpeni cselekmény, ami ugyan önállóan nem állná meg a helyét, de a Bazi nagy görög lagzi 2. meg sem próbálja az önállóság látszatát kelteni. Nia Vardalos filmje igazából ízig-vérig nosztalgiamozi azoknak, akik annak idején szerették Portokalosékat, és megelégednek annyival, hogy egy újabb másfél óra erejéig betekintést nyerjenek a kissé kaotikus, nagycsaládos életükbe.

Régi viccek újramelegítve

A filmben a humor forrása sem változott. Leginkább újból azon kuncoghatunk, hogy ezek az öreg görögök még mindig görögös akcentussal beszélik az angolt – szinkron esetén a magyart –, valamint továbbra is rácsodálkozhatunk arra, hogy a körülöttünk lévő világban szinte minden görög eredetű. Viccforrásnak szánják azt is, hogy az öreg Gus megpróbál komoly családfőként viselkedni a maga avítt, 20. század eleji nézetei alapján, de a világ, a családja és a felesége már rég túlhaladta őt, és persze az is mindig vicces helyzeteket teremt, ha egy családnak ilyen sok tagja van, és mindenki bele akar szólni a másik dolgába. Semmi nem változott 2002 óta. Furcsa módon sok másik filmnél ez az önismétlés idegesítő lenne, itt azonban a karakterek bája és az, hogy a színészeken látszik, mennyire élvezték egymás társaságát, elviszi a hátán a második részt. Az első film rajongóin kívül mindenki mást hidegen fog hagyni, de ők azért elég sokan vannak ahhoz, hogy erre csak úgy legyintsük egyet.