Szinte mesebeli történetnek hangzik, hogy egy fiatal fiú a herceg palotájában éldegélt, majd egy szép napon megcsinálta a szerencséjét, és övé lett a kincs és a birodalom. Nem is áll ez messze a valóságtól Franz Sacher esetében, de a magyarázat azért sokkal prózaibb. A kiváló cukrász és séf 1816-ban született Bécsben, zsidó származású osztrák családban. Már egészen fiatalon egy különleges helyen tanulhatott és dolgozhatott, méghozzá Metternich herceg bécsi palotájának konyháján, ahol 16 évesen sikerült megalapoznia világhírnevét. Történt ugyanis egy napon, hogy pont akkor, amikor a herceg hatalmas estélyt adott prominens személyeknek, a konyhafőnök megbetegedett, ezért a fiatal Franznak kellett helytállnia a sütésben, főzésben. A herceg ráadásul azt kérte tőle, hogy ne hagyja őt szégyenben aznap este, és produkáljon valami fantasztikusat. Sacher ennek az elvárásnak eleget téve tulajdonképpen kínjában rögtönözte a róla elnevezett Sacher-tortát, hogy feljebbvalói nehogy a fejét vegyék.
Fotó: wikipédia
A legbefolyásosabb körök versengtek “A Sacherért”
Az ifjú Franz Sacher a fergeteges siker után nem sokkal megszerezte a mesterlevelét is, de ekkorra már olyan hírnévnek és népszerűségnek örvendett az arisztokrata családok körében a különleges süteménynek köszönhetően, hogy a Sacher név fogalommá vált. Eleinte az Esterházy család kastélyába szegődött, ahol a konyhát irányította, de úri körök és politikusok folyamatosan versengtek azért, hogy Sacher náluk dolgozzon. Gróf Széchenyi István meghívását el is fogadta, és Pozsonyba ment, hogy az Úri Kaszinó konyháját vezesse. Itt megismerkedhetett mindenkivel, aki az elit körökben mozgott. A kapcsolatépítés és a kiváló munka hatására egyre több és jobb lehetőséghez jutott, és a kezdeti apró vállalkozásból egy egész birodalmat épített fel az évek során. A Pozsonyban kikötő hajók számára is ő készített ételt, sőt később a dunai hajózási társaság éttermeinek vezetését is átvette. A sütés-főzés mellett foglalkozott bor- és fűszerkereskedelemmel, majd a Pesti Vigadó konyhafőnöki posztját is ellátta. A Sacher-tortának olyan sikere volt, hogy Franz remek üzleti érzékkel megáldva már 30 éves korára dúsgazdag lett az árusításából.
Szerelmi és államügyek születtek a Hotel Sacherben
A kiváló cukrász és séf az 1848-as forradalmat követően hazatért Bécsbe, majd élete utolsó másfél évtizedét Baden bei Wienben töltötte. A családi vállalkozást fia, Eduard Sacher vitte tovább, aki maga is képzett szakács, cukrász volt, és apjához hasonlóan páratlan affinitással rendelkezett az üzlet terén is. A “trónörökös” 1876-ban megalapította a Hotel Sachert, ami már rögtön akkor legendássá vált nemcsak Bécsben, hanem egész Európában. A szálloda maga volt a megtestesült tökéletesség és elegancia. 1892-ben Eduard meghalt, és a hotel, valamint az étterem vezetését felesége, Anna Sacher vette át. A hölgy az apósával együtt olyan konyhát alakított ki, amelynek messze földön nem volt párja. Szállóigévé vált akkoriban, hogy aki nem érzi jól magát, az ugorjon csak be Sacherhez egy szelet tortára. Megfordult ott Ferenc Józseftől kezdve a politikai és művészeti élet elitjéig mindenki, aki akkoriban számított. Sacherhez járni a Monarchia idejében egyet jelentett a legdivatosabb és legúribb szokással. Az anekdoták szerint néhány politikus még a szerelmi légyottjait is ott bonyolította le, sőt a pletykák arról is szólnak, hogy egyes fontos államügyeket is a Hotel Sacher falai között hoztak meg.
Elveszett a Sacher-birodalom a “sütiháború” után
A békebeli hangulatnak és a Franz Sacher által megálmodott, létrehozott vállalkozásnak az I. világháború véget vetett. A boldog idők után egyre nehezebb volt fenntartani a hajdani sikerszériát, és Franz Sacher unokájának, a szintén Eduard névre hallgató legifjabb Sachernek nem is sikerült. A fiatal örökösnek nem volt könnyű dolga, hiszen a II. világháború után kirobbant a “sütiháború” néven elhíresült, majdnem tíz éven át tartó pereskedés a Hotel Sacher és a Demel Kávéház között, mert utóbbi szintén az eredeti néven kívánta árusítani a híres tortát. Franz fia, Eduard ugyanis egykor Demel udvari szakács szolgálatában állva fejlesztette tovább a Sacher-torta receptjét, aki ezáltal később szintén igényt tartott az eredeti torta készítésének és árusításának jogaira. A vita végül peren kívüli megegyezéssel zárult, és a Hotel Sacher kapta meg az “Original Sacher-Torte” védjegyet. A mai napig ez a hotel az egyetlen, amely használhatja e védjegyet.
Ma már azonban sem a hotel, sem a jogok nem a Sacher család tulajdonai. Franz Sacher unokájának ugyanis végül nem sikerült megtartani a vállalkozást, és 1934-ben teljesen kivásárolta őt a cégből a Gürtler család, akik a mai napig vezetik a hotelt és az éttermet. Franz Sacher – mondhatni szerencséjére – már nem élte meg, hogy az általa felépített birodalom kikerüljön a Sacher család kezéből. A zseniális séf, cukrász és üzletember ugyanis 1907-ben, 90 évesen meghalt.
A Sacher-torta már az 1800-as évek elejétől kezdve Ausztria egyik legismertebb süteménye volt. Ez a tortaspecialitás végül is nem más, mint egyfajta csokoládétorta, amelyben két réteg csokoládés piskótatészta között egy vékony réteg sárgabaracklekvár van. A tortaszelet tetejét és szélét étcsokoládé bevonat borítja, és hagyományosan tejszínhabbal szolgálják fel. Bár az eredeti receptet a mai napig nagy titoktartással őrzik, a tortát számos elkészítési módszerrel az egész világon árusítják már. A Hotel Sacherben még manapság is annyira odafigyelnek minden részletre, hogy közel ötvenen vesznek részt egy-egy Sacher-torta elkészítésében. Ez a sütemény annyira népszerű lett az elmúlt közel 200 évben, hogy már saját ünnepnapja is van: december 5-én egész Ausztriában ezt az édességet eszik és éltetik az emberek. |