“Amikor nem dolgozom, többnyire csak otthon punnyadok a tévé előtt. Elég unalmas életet élek.”
Jelentése: Semmi közöd ahhoz, hogy mit csinálok, amikor épp nem dolgozom.
Eseménytelen hétköznap este, hollywoodi módra
“Nem érdekelnek a kritikák. Csak az számít, hogy a közönség szeresse a filmet.”
Jelentése: Többnyire szar filmekben szerepelek, amiket lehúznak a kritikusok. A fene se akar olvasni arról, hogy mennyire rosszul játszott.
“Hiszek a kaszkadőrök munkájában. Nekik ez a szakmájuk, és ők biztosan jobban és biztonságosabban tudják megcsinálni az adott jelenetet, mint egy színész.”
Meg még mit nem, hát egy sámlin tériszonyom van!
Jelentése: Oké, hogy jól fizetnek, de a franc se fog egy égő autóból kiugrani, hogy aztán egy drótkötélen lógjon. Majd megcsinálja más, én nem ezért lettem színész.
“A kaszkadőrmutatványokat mind magam csinálom, mert ez hozzátartozik ahhoz, hogy hiteles legyek a vásznon. Persze rengeteget gyakorlok előtte a kaszkadőrkoordinátorokkal.”
Jelentése: Amíg viszonylag kényelmes és nem túl veszélyes dolgokat kérnek tőlem, azokat megcsinálom, de nem vagyok hülye. Nem fogok egy lángoló épület nyolcadik emeletéről kiugrani… Ezért fizetik a kaszkadőröket. (Kivéve persze, ha ezt Tom Cruise vagy Jackie Chan mondja. Ők tényleg minden akciójelenetet maguk csinálnak.)
“Sokáig nem gondoltam volna, hogy visszatérek ehhez a karakterhez, de a rajongók olyan sokszor emlékeztettek rá, hogy mennyire várják az újabb kalandjait, hogy úgy éreztem, az ő kedvükért muszáj forgatnom egy újabb részt. Nem hagyhatom cserben őket.”
De komolyan!
Jelentése: Az utóbbi években minden filmem megbukott. Reméltem, hogy már végleg magam mögött hagytam ezt a szart, de ha újra sikeres filmet akarok, kénytelen vagyok még egyszer eljátszani ezt a szerepet, pedig már rohadtul unom.
“XY-nal dolgozni csodálatos volt. Elképesztően kedves és segítőkész kolléga. Az a fajta kreatív ember, akinek megvan a saját elképzelése, ugyanakkor mindig nyitott mások ötleteire is, és ha valami érdekeset mondasz neki, biztosan hallgat majd rád.”
Jelentése: Mégis mit mondjak a többiekről a film promóciós turnéján? Azért adom az interjúkat, hogy pörögjön a film a kasszáknál, szóval ha ilyet kérdezel, biztos mindenkit jól körbedicsérek majd. Kérdezd meg újra ugyanezt pár év múlva, firkász!
“Már gyerekkoromban faltam ezeket a képregényeket, hatalmas rajongó voltam. Óriási megtiszteltetés számomra, hogy én játszhatom el ezt az ikonikus karaktert, ami annyi embernek olyan sokat jelent.”
Wonder…kicsoda?!
Jelentése: Akkor találkoztam először a figura nevével, amikor az ügynököm megcsörgetett, hogy behívtak castingra. Azóta elolvastam azt a néhány képregényt is, amit a stúdió küldött a felkészüléshez.
“Azért hagytam ott a filmet, mert rájöttem, hogy egy idő után mást gondolok róla, mint a rendező. Azt hiszem, ezt hívják kreatív nézeteltéréseknek.”
Jelentése: Több pénzt akartam kapni a melóért, de még az sem segített, hogy napokon át üvöltöztem a producerekkel és a rendezővel.
“Nem igazán vonz, hogy sekélyes hollywoodi akciófilmekben vállaljak szerepet, ahol annyi a dolgom, hogy jól nézzek ki a kamerák előtt. Fontosabbnak tartom a művészi kihívásokat.”
Jelentése: Miért van az, hogy már évek óta nem kínálnak meg egyetlen zsíros hollywoodi szereppel se? Johnny Depp mindenben megbukik, mégis kapja a jobbnál jobb melókat. Elegem van belőlük. Már senki vagyok?
“Főképp a családomnak és a barátaimnak köszönhetem, hogy sikerült elkerülnöm a sztárallűröket. Ők azok, akik mindig emlékeztetnek rá, hogy honnan jöttem.”
Jelentése: Mostanában már nem akadok ki azon, ha a színészkollégám öltözőkocsija öt centivel hosszabb az enyémnél, a testőreim pedig mindig észnél vannak, amikor a nyolcadik csík után a tévét ki akarom vágni a szálloda teraszáról.
“Nagyon komolyan vettem a feladatot, végül is egy sebészt alakítok. Kaptam magam mellé egy orvos szakértőt, rengeteg orvosi szakkönyvet olvastam el, és még pár műtétet is megnéztem.”
Hitelesség, a sírig!
Jelentése: Már akkor kihánytam a belem, amikor a YouTube-on végignéztem egy vakbélműtétet. Bakker, színész vagyok, nem kell ahhoz orvosnak tanulnom, hogy eljátsszak egy orvost.
“Egy valóban létező személyt eljátszani mindig óriási felelősség egy színésznek, főképp, ha még életben van, azonban ez a kihívás egyben hatalmas öröm is. Az ember hű akar lenni ahhoz a képhez, ami az ismerősei és a családja fejében él, és azt az embert akarja visszaadni a nézőknek, aki valóban létezett.”
Jelentése: Elképesztően macerás az egész, mindenki folyton belepofázik mindenbe, a családtagok meg ott fontoskodnak a forgatáson. Legközelebb csakis olyan figurát vagyok hajlandó eljátszani, aki minimum már fél évszázada halott.
“Tudom, hogy nem hasonlítok az igazi XY-ra, de szerintem hibás megközelítés, hogy egy életrajzi filmnél a fizikai hasonlóság annyira fontos volna. A személyiségéhez kell hűnek maradnom, számomra ez a legfontosabb.”
Jelentése: Hülye vagy? Szerinted nem kellett volna elvállalnom ezt a jól fizető szerepet csak azért, mert nem hasonlítok rá?
