A whiskyről jut eszembe: feltűntél egy rövid jelenet erejéig A Viszkisben…
Az inkább vicc volt. Megállapodtunk Nimróddal.
Miben?
Tíz évvel ezelőtt, amikor kiment Amerikába, még úgy volt, hogy én játszom a szerepet. Aztán hazajött, nekem nem szólt semmit, és hallottam, hogy megy a casting, és hónapokig keresték a főszereplőt.
Nem hívott a castingra?
El sem mentem volna. Én vagyok a Viszkis. Így szólt az ígéret. Aztán a haverjaimtól megtudtam, kit választott, és ezt kiírtam a Facebookomra, hűtve a kedélyeket. Akkoriban sokan azt hitték, hogy biztos én leszek az, és kicsit elegem lett. Ebből lett egy összefeszülés. Nimród sértődötten felhívott, hogy hogyan képzelem, hogy a nagy sajtótájékoztató előtt, ahol ezt be akarták jelenteni, én alájuk vágok. Egy, én ezt a privát oldalamon írtam meg, nem a nyilvánoson, kettő, ugye nem képzeli komolyan, hogy hazajön Amerikából, és ezzel nyit? Ahelyett, hogy felhívott volna azzal, hogy változott a helyzet, nem én leszek az, dumáljuk át… Végül beültünk a Castróba, békésen megdumáltuk, és mondta azt az ötletet, hogy mi lenne, ha én játszanám a Viszkist játszó Viszkist. Egy napom volt csak, ez egy kis cameo volt, egy gesztus Nimród részéről. Nincs bennem sértődés, kibékültünk, és nemrég fel is hívott, hogy beszéljünk.
Sok rosszfiút játszottál már, de A hentes, a kurva és a félszemű főszereplőjét, Léderer Gusztávot tartod az első gonosz embernek a filmes pályádon. Általában a színészek az azonosulási pontokat keresik a szerepeikkel. Lehet azonosulni egy ennyire romlott alakkal?
Én nem tartom embernek az ilyet. Aki a hatalmánál fogva úgy érzi, hogy bármikor igazságot szolgáltathat azzal, hogy válogatás nélkül megöl nőt, férfit, gyereket, számomra csak lény, nem ember. Nem volt kapaszkodóm, ezért elengedtem a dolgot. Ez azt a szabadságot adta, hogy bármit megtehettem, bármit csinálhattam. Ilyenkor az a nehéz, hogy ezt mederben kell tartani, de ez már inkább a rendező feladata. Ilyen rémtetteket, mint ő, általában vagy nagyon magas, vagy nagyon alacsony intelligenciájú emberek követnek csak el. Léderer az utóbbi csoportba tartozott. Olyan figura, aki képes egy krumplit nézni fél órán keresztül, majd ugyanazzal a lendülettel agyonüt egy másik embert. Számára semminek sincs értelme.
Fotó: Neményi Márton
Egyetlen szimpatikus tulajdonságot sem találtál Lédererben? Micivel kapcsolatban például voltak érzelmei?
Szépnek találta. Ennyi. Praktikusan gondolkodott, legalábbis az én megközelítésem szerint. Ha el kell adni a nőt ahhoz, hogy pénzt kapjon, akkor eladja a nőt. Ha meg kell ölni a főbikát, akkor megöli a főbikát. A következetes gondolkodás vagy a tervezés távol áll tőle. Kicsit nehéz is volt nekem ez az egész, mert a történet sehová sem tart, csak forog körbe-körbe, aztán a gyilkosságban kulminálódik a dolog.
Nemrég volt alkalmam beszélgetni egy híres amerikai színésszel, aki azt mondta, hogy neki nincs szüksége másra egy figura felépítéséhez, csak a forgatókönyvre. Nem akar többet tudni a karakterről annál, ami a könyv lapjain szerepel. Azt a példát hozta fel, hogy nem játszaná másképp a sántát attól, ha tudja, hogy a fickó hétéves korában leesett egy lóról. Neked szükséged van háttértudásra egy szerep eljátszásához?
Persze. A gyerekkorától kezdve felépíted a figurát. Hová fogod kötni az érzelmeket, a jeleneteket, a pillanatokat? Az embernek folyamatosan flashbackjei vannak. Meglátsz egy szerelmespárt az utcán, és eszedbe jut, amikor életedben először nagyon szerelmes voltál. Szükség van arra, hogy visszafejtsd a dolgokat. Ezek jelentik az alakításod nüanszait. Ezer kérdés merül fel egy színészben a szerepe kapcsán. Ki mond olyan hülyeséget, hogy nincs szükség háttérre?
Azt értem, hogy egy valóban létező alakhoz honnan merítesz háttérinfót, de most forgatod a Drakulics grófot, amiben vámpírt alakítasz. Ott honnan meríted a figura hátterét?
A képességei sokat adnak nekem. A különleges gyorsaság, szaglás és gondolkodás. Elképzelni is nagyon bizarr, hogy például tudom azt, hogy te mire gondolsz, vagy mondjuk hallom, hogy három öltözővel arrébb miről beszélgetnek. A figurám figyelmének fókusza mindig máshol van, mint egy átlagemberének.
Téged inkább drámai színészként tartanak számon. Közel állnak hozzád a vígjátékok?
A vígjáték alapja is a dráma. Kabos is, amiket csinált… Nézd meg, ahogy kiállt a maga nyomorával és a végtelenül szomorú életével, és ebből préselte ki a humort. A legjobb humor drámai helyzeteken alapul, ami egy ponton túl kívülről nézve viccessé válik. Magyarországon sok vígjáték nem azért rossz, mert rossz színészek játszanának benne. A színészek jók, csak nincsenek a filmben olyan drámai helyzetek, amiket meg tudnának fogni és bele tudnának állni. Imádok komédiát játszani. A színházban most itt a Tartuffe, nagyon szeretem.
Fotó: Neményi Márton
A hentes, a kurva és a félszeműben látható katonás frizurádhoz képest eléggé megnövesztetted a hajad…
Ez a Drakulics gróf miatt van. 1972-ben játszódik, furcsa humorú film. Bodzsár Márk rendező kéznyoma biztosan látszani fog rajta. Február elsejéig csináljuk. Végig éjszakában forgatunk, és én gyűlölöm az éjszakát. Kifolyik a szemed háromkor. Akkor van egy félórás agyhalál, és utána átlendülsz a holtponton. Szerencsére mostanáig megúsztam, hogy a színházban is próbálnom kelljen mellette délelőttönként, de a végén már össze fog csúszni a kettő. Hatkor befejezzük, és jöhetek ide. Szóval szivattyú.
A hentesben üvegszemet viselsz. Azzal a szemeddel láttál valamit?
Egy szemmel látsz. Ez tök jó, mert adott egy picit instabil mozgást a figurának. Maximum három-négy óráig lehetett benn, utána pihentetni kellett a szemem. Én nagyon szeretem az ilyeneket annak ellenére is, hogy két és fél óráig építik az arcodat reggelenként. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy a Frankensteinben Robert De Nirót meg tizenöt órán át maszkírozták.
Sok jelenetet egy mészárszéken vettetek fel, ahol körbe voltál véve húsokkal. Nem kezdtek el ezek rohadni körülöttetek?
Négy nap után elkezdett dolgozódni a hús. Nem hozhattak újat, mert rengeteg húsról volt szó, ami nagyon sokba került, szóval azzal kellett dolgoznunk, amink van. Amikor végeztünk, amit lehetett, azt visszatették hűtőházba, szóval vigyáztak ránk, senkinek nem lett semmi baja. Csak büdös volt. Nem volt jó bent lenni.
Gryllus Dorka azt nyilatkozta, hogy eléggé megviselte a Salgótarján melletti egykori bányásztelepülés kilátástalan hangulata, ahol forgattatok, és örült, amikor maga mögött hagyhatta. Mi volt a te reakciód?
Elég deprimáló volt 2017-ben ekkora nyomort látni. Mondjuk, én ilyen helyen nőttem fel Szabolcsban, szóval annyira nem viselt meg. Láttam már sok hasonlót. Ezekbe a falukba odaszületnek az emberek, és ott döglenek meg. Nincs munkájuk, nincs pénzük elmenni.
Fotó: Neményi Márton
És ha egy ilyen helyen jársz, eszedbe jut, hogy te mégis megcsináltad, és ki tudtál törni onnan?
Nekem mi sikerült? Magyarországon vagyok egy majdhogynem diktatórikus rendszerben, és folyamatosan ignorálja a véleményem ez az ország, legalábbis a vezetése. Nekem is megvan a saját magam baja. Bizonyos helyzetekben én is ugyanolyan nyomorultul érzem magam. Az, hogy van pénzem? És akkor mi van? Emberek jó filmekkel a hátuk mögött nem kapnak esélyt egy új filmre. Nálunk kiutálnak embereket, lásd Vágvölgyi B. András példáját. Egyszer csak elfogy a levegő, és nincs több munka.
Mit gondolsz a #metoo mozgalomról? Mennyire hatottak a színházi életre a fejlemények?
Ez csak a jéghegy csúcsa. Most úgy csinálunk, mintha hirtelen nem értenénk, mi történik. Évszázadokon keresztül nem kezeltük partnerként a nőket, mert azt hittük, hogy ez menő, és azt gondoltuk, hogy ezt nekünk lehet. „Az asszony verve jó”. Hát mi ez a mondás? Van szereposztó dívány, igen. Természetesnek vettük, hogy ez van.
Többször nyilatkoztad, hogy téged sokan agresszív embernek tartanak. Attól nem tartasz, hogy emiatt a jelen közállapotokat nézve te is megütheted a bokád?
Nagyon óvatosan kell ezekkel a történetekkel bánni, mindig alaposan meg kell őket vizsgálni. Engem is többször feljelenthettek volna. Amikor szórakozunk egymással az öltözőben, vagy a színpadon van egy olyan férfi-nő helyzet… Nagyon könnyű elcsúszni ezen a pályán így. Béres Márti például azért lépett ki a Vígszínházban az Othellóból, mert szerinte én őt megvertem a színpadon. Szerintem nem vertem meg őt a színpadon. Szerintem ő is verekedett a színpadon, én meg lefogtam, ahogy tudtam, és lenyomtam. De a jelenet arról szólt, hogy megölöm, megfojtom őt. Semmi mást nem csináltam vele, mint aztán Tornyi Ildivel, és az Ildinek nem is volt semmi baja. De nem ez a lényeg. Ha egy nő úgy érzi, hogy a biztonsága veszélyben van, akkor stop. Akkor megállunk. Egy sokkal távolságtartóbb világban fogunk élni, ahol a férfiak két méterre ülnek majd a nőktől, és meg fogják kérdezni, hogy: rád nézhetek? Idáig fogunk eljutni.
És ez téged zavar?
Nekem ez nem baj. Tök jól elvagyok a feleségemmel, mindjárt meghalok, éltem már kurva sokat, kurva sok mindent megcsináltam… A dolgok így is, úgy is meg fognak történni, és ha két ember szimpatizál egymással, akkor nem lesz erről szó. Igazából tényleg álljunk távolabb a nőktől, álljunk távolabb egymástól, és ne mondjuk meg a másiknak, hogy mit csináljon!
Fotó: Neményi Márton
A színházban óvatosabban bántok egymással a Marton-ügy óta?
Abszolút. Persze sokan megpróbálják elviccelni a dolgot azzal, hogy azt mondják, hogy nekem mindenki fogja meg a seggem színpadra menet, mert különben nem megy a meló, de ez csak ventilálás. Megbökik egymást, hogy „Most én téged abuzáltalak”, meg ilyenek. Nem tudnak az emberek mit kezdeni az új helyzettel, és olyan infantilisen röhögnek, mintha valami kis kölykök lennének. Ez az elviccelés amúgy is nagyon jellemző erre az országra. Ahogy Stohl András is beszélt a rádióban az egész bántalmazási ügyről… Persze a zsidós és a meleg vicceknek is megvolt a helyük, de úgy, hogy egy zsidó vagy egy meleg mondja azt a viccet olyan közegben, ami erre nincs felkészülve. Most már mindenki mindenre rág. Egy időben ezek ilyen szelepek voltak, amiket ki lehetett ereszteni, és akkor nem feszültél annyira. Most már nem lehet.
Jól érzem, hogy nem igazán érzed jól magad a világban?
Nem szeretem azt, ami körülöttem történik. Szerintem nagyon rossz irányba megyünk. Nemcsak a kormánnyal van bajom, nem találtak ők ki semmi újat. Ők csak fenntartják a rendszert, amiben lehet a barátokkal menni, a többiek meg le vannak szarva, mint ahogy mindig le voltak szarva a világtörténelemben a dolgozó emberek. Nagy baj van a világgal. Felzabáltuk harmincezer év alatt ezt a kurva Földet. A dinoszauruszok több millió évig éltek itt tök nyugiban, nekünk pár ezer év kellett csak. Rám szólnak, hogy ne dobjam el a csikket az utcán? Az egész egy nagy csikk! Hát itt fű volt, most meg beton van! Nekem nem tetszik a beton. Nekem a fű tetszik. A fű meg a fa. Hagyni kellene gondolkodni az embereket! És gondoskodjanak egymásról, érted? Ennek pont az ellenkezője történik. A tömegek mennek a fasírtba, a teteje meg egyre jobban csillog, és stadionokat épít. Felépíti a múzeumokat, de hülyéket tesz az élükre. Kormányemberek művészi kérdésekről döntenek úgy, hogy közben fogalmuk sincs, hogyan kell működtetni egy intézményt. Azt sem tudják, mi van. Végül is a legfontosabb az, hogy az ember tartsa meg az integritását. Ne másokat hibáztassunk folyamatosan, hanem ébredjünk rá a felelősségünkre! Az életünkről mi döntünk.
Fotó: Neményi Márton
